Információk, érdekességek

Amikor a Lélek szeretne gyógyulni

2023. április 24.

Sokaknak megfoghatatlan dolog a spirituális gyógyítás, a lélek gyógyítása. Van, aki valami elszállt, lila ködös dologra gyanakszik, pedig az igazán hatásos lélekgyógyításnak konkrét gyakorlati haszna van: jobbá teszi az életed azáltal, hogy segít neked megváltozni. Hogy hogyan? A cikkből kiderül!  

Amikor engedélyt adsz arra, hogy a Lelked gyógyuljon, a viselkedési mintáid, a régi történeteid gyógyulnak – az egész életed gyógyul. Ez a folyamat, ami teljes egészében Rólad szól, segít megérteni a saját életed mélyebb összefüggéseit, segít megváltoztatni azokat a viselkedési mintákat, amelyek nem segítik elő, vagy talán egyenesen akadályozzák a vágyaid megvalósítását. A megértéssel és a változással a Lélek legmélyebb rétegei gyógyulnak, így lesz egyre könnyebb és könnyebb előrehaladni az utadon és ami ennél is fontosabb: boldognak lenni.

Sokan ígérnek megváltó csodamódszereket, tanfolyamokat, amelyekkel könnyen és gyorsan meg tudod változtatni az életedet. Természetesen bárki képes könnyen és gyorsan változtatni az életén, de sokszor inkább kitartó belső munkára és töretlen hitre van ahhoz szükség, hogy valódi és tartós változást tudjunk elérni önmagunk számára. Sajnos, gyakran a segítők is elfelejtik hangsúlyozni, hogy egy-egy alkalom, egy tanfolyam - általában, az esetek többségében - nem ad végleges megoldást, így rengetegen csalódnak a különféle terápiákban és kurzusokban. Egy nagyon fontos dologról mi magunk is szeretünk elfelejtkezni: ez pedig a saját felelősségünk, a saját részvételünk a változásban.

Ha nem vállalsz felelősséget 100 %-ig a saját életedért, akkor számodra a legintenzívebb átalakító módszer sem hozza meg a várt eredményt. Ha viszont felelősséget vállalsz és nyíltan szembenézel a problémáiddal, akkor számodra rengeteg módszer lehet működőképes, „csak” meg kell találnod mindig éppen azt, amire az adott üggyel kapcsolatban éppen ott és akkor szükséged van. Ez azonban már szinte gyerekjáték azt követően, hogy elhatároztad, hogy megoldod a zavaró helyzetet.

Fájdalomfurcsaságok

2023. április 23.

Az elmúlt néhány évtizedben a kutatók lehetővé tették a fájdalom mechanizmusának jobb megértését. De még mindig sok olyan feltételezés kíséri, amelyek nem mindig helytállóak.

Amikor háziorvoshoz fordulunk, egyik gyakori ok az akut fájdalom, mely baleset vagy betegség során jelentkezik. Valójában ez a kellemetlen érzés vészjelzésként működik. Néha azonban a fájdalom anélkül lép fel, hogy a pontos eredetet azonosítani lehetne, pl. fibromyalgia (állandó ízületi fájdalom) esetén.

A fájdalmat, ezt a felfokozott érzékszervi reakciót speciális, fájdalomérző szabad idegvégződésekkel (nociceptorok) érzékeljük, amelyek a központi idegrendszert kivéve a test szinte minden pontján megtalálhatók. A fájdalomreceptorok ingerület hatására fájdalomüzeneteket küldenek az agyba, lehetővé téve számunkra, hogy „érezzük” és megjegyezzük a fájdalmat. Számos egyezés észlelhető a fizikai fájdalom, amely krónikussá válhat, és a pszichés fájdalom között, amely gyakran vezet depresszióhoz és/vagy poszttraumás stresszhez. A fájdalmat egyébként szubjektív módon érzékeljük, érzékenységünk, előéletünk, kultúránk, betegséghez való viszonyunk stb. szerint.

A fájdalommal szembeni túlérzékenység pszichológiai tényezőkhöz köthető, pl. bizonyos személyiségvonásokhoz, az érzelmek azonosításának és kifejezésének nehézségeihez, vagy akár egy traumatikus élményhez, amely pl. rossz bánásmódhoz vagy szexuális zaklatáshoz kapcsolódik. Ezért egyes kezelések mindenkinél másképp hatnak, ez adja a nehézségüket.

A férfiak és a nők nem ugyanazt az emléket őrzik a fájdalomról.

Különböző tanulmányok kimutatták, hogy a férfiak jobban emlékeznek pl. egy nagy megrázkódtatásra vagy a sportolás során bekövetkezett esésre, míg a nőknek elmosódottabb emlékeik vannak hasonló eseményekről, valószínűleg azért, mert az életüket a nemükre jellemző fájdalmak járják át (menstruáció, szülés stb.).

Fokozott mentális terhelés – újkori csapás?

2023. április 19.

4 módszer kényszereink csökkentésére

• Szánjunk időt pszichés leterheltségünk számbavételére. Engedjünk meg magunknak egy kis „állásidőt”, hogy áttekintsük napi kényszereink alkotta tevékenységeinket. Különösen akkor, ha úgy érezzük, hogy elborítanak minket az elvégzendő feladatok. A megállás lehetővé teszi számunkra, hogy új módszereken gondolkodjunk az önszervezést (a jó időgazdálkodást) illetően, megfelelő döntéseket hozzunk, és a tevékenységeinket prioritási sorrendbe állítsuk (túl gyakran nehezen tudjuk elkülöníteni a fontosat a kevésbé fontostól, vagy megállapítani a sürgősség fokát). Emellett lehetővé teszi számunkra annak ellenőrzését is, hogy lépéseink jó irányba terelnek-e minket, és feltehetjük-e a kérdést: mi a fontos számunkra? 
• Tanuljunk meg delegálni. A mentális terhelés csökkentéséhez meg kell tanulni, hogy ha minden feladat végül ránk marad, megbízásokat kell adnunk. Ennek feltétele: ne higgyük azt, hogy csak mi tudjuk az adott munkát jól elvégezni (akár családon belül, akár a munkahelyen). Vegyük pl. az iskolai szünetek megszervezését a családban: ha közös megegyezéssel az apa kezeli őket, máris ő gondoskodik mindenről, az anya közbelépése nélkül. Máris lement egy teher rólunk…
• Kérjünk segítséget (mielőtt még összeroppannánk). Bűntudatunk van, ha nem vagyunk képesek minden ránk maradó terhet magunk kezelni, félünk, hogy elveszítjük a kontrollt a dolgok felett, vagy nehezen fogadjuk el, ha nem sikerül valami tökéletesen? A pszichológusok szerint a mentális túlterheltséget érző vagy hangoztató emberek nem könnyen kérnek segítséget. Ha mi is így vagyunk vele, tanácsos „gyakorolnunk”, miképp forduljunk „mentőövért” másokhoz, hogy az eredménnyel járjon pl. házastárshoz, baráthoz, nagyszülőhöz, kollégához. Könnyíthetünk a dolgon azzal, hogy egyértelműen fejezzük ki, mikor, mire van szükségünk (annak összefüggéseiben), és elmagyarázzuk, mennyire fontos nekünk a segítség, és azt nagyra értékeljük.
• Csökkentsük a követelmény szintjét. Véssük jól az eszünkbe, hogy tökéletesség nem létezik, bárhogy is szeretnénk elérni… Ezért ne törekedjünk életünk minden területén a magas követelmények sokaságának és sokféleségének eleget tenni. Tegyünk meg kevesebbet, de jobban! Vagy ugyanannyit, de kevésbé jól – végső soron az is segíthet, ha nem is gondolunk rá…

Az elme, mint teremtő erő

2023. április 18.

Az emberi elme igen összetett információs struktúra. Sok elmélet született már, amely a megismerésére törekszik. Általában elmondható, hogy a hagyományos elképzelés szerint a pszichénk leírható a környezeti hatások által kiváltott tényezők (neveltetés, egyéb környezeti ingerek) és a biológiai adottságok (öröklődés) révén. Ezek az elméletek ugyanakkor nem számolnak az elme teljesítményével olyan szituációkban, mikor a racionalitás és az ortodox tudományos gondolkodás megáll.  

Ezek a szituációk az ember parapszichológiai élményei, tudatmódosult állapotok, mint például a hipnózis, alvás, vagy a halálközeli élmények. Az ilyen állapotokból kapott beszámolók és tudományos kutatások azt igazolják, hogy elménk olyan teljesítményre képes, melynek léte megkérdőjelezheti a hagyományos megközelítések állításait. Egyszerű tapasztalati tény, miszerint hipnózisban lehet olyan utasítást (szuggesztiót) adni az alanynak, hogy felébredése után ne lásson semmilyen berendezési tárgyat, ami az adott szobában van, arra enged következtetni, hogy az elme képes irányítani érzékszerveinket, méghozzá jelentős mértékben (holott érzékszerveink elvileg szigorú biológiai szabályok szerint működnek).

Példaként említhető az is, hogy ugyanilyen szuggesztiókkal az alanyon égési sebeket „hoztak” létre, melyet semmilyen külső behatással nem befolyásoltak, illetve teljesen hétköznapi pénzérméket használtak hozzá. Ha a hagyományos elképzeléseknek igaza van, akkor hogyan lehetséges az, hogy pusztán szuggesztióval (parapszichológiában programozással), orvosilag reménytelen, áttétes, rákos betegeken lehet segíteni?

Az elme alapvető irányító szereppel bír. Információtartalma az ember összes cselekvésére kihatással van, tulajdonképpen az alapja a személy összes megnyilvánulásának. Erre az információra egyébként jellemző, hogy már a személy születésékor jelen vannak, sőt, igazán el sem vesztek, vagy keletkezésük nem köthető a megszületéshez. Döntéseinket, és annak eredményeként megjelenő cselekedeteinket valójában a pszichében jelenlévő tudattalan, a hagyományos tudományok által megmagyarázhatatlan működésű, programok alkotják. A programok csak működésükben, megjelenésükben statikusak, információtartalmuk változtathatóak. Mivel a programok információtartalma adja meg végül a ténylegesen megjelenő cselekvések sorozatát (a személyiségen keresztül), ezért elmondható, hogy az emberi elme az életünk folyamatának megteremtője.

Árulkodó testbeszéd

2023. április 14.

Mit mond el rólunk testtartásunk, mozdulataink? Mit olvashatunk ki másokéból?  

Évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek már arra a viselkedéskutatók, hogy milyen jól tudunk "beszélgetni" idegen ajkúakkal csupán a gesztikulációk útján. Innen már csak egy lépés volt megfigyelni különböző népcsoportok kifejezésmódját, ahogy szavak nélkül "beszélgetnek" egymással.

Ugye ismerik a kifejezéseket: "hűvös angolok", "forróvérű spanyolok" és "mindig udvarias japánok"? Hát persze!

Mindannyian azonnal fel tudjuk idézni őket a tartózkodó kimértségükkel vagy a hatalmas gesztikulációjukkal vagy akár a mindig mosolygós meghajlásukkal, pedig csak a testbeszédjük alapjait értelmezzük. Az egymástól jelentősen eltérő kultúrákban megfigyelhető, hogy mennyire különböző távolságra állnak egymástól a beszélgető felek, Japánban például, ahol nagyobb a népsűrűség, teljesen természetes, hogy az emberek csekély 40-50 cm-re egymástól állva kommunikálnak, míg ugyanez a távolság Ausztráliában egy kívülálló megfigyelő számára a bizalmas kapcsolat egyik jele lehet

Figyeljünk a lábra!
A gyakorlott testbeszédolvasó számára minden mozdulat mesél valamit. Tudhatja, hogy ha valaki, egy kérdésre válaszolva, kerüli a tekintetét, vagy picit megrándul az arca, vagy a szája előtt elhúzza a kezét - talán nem őszinte. Felmérheti az igazi figyelmet, ha valakivel szemben állva észreveszi, hogy a beszélgető teljes testével felé fordul, lábfejeit is feléje tartja. De fel is hívhatja beszélgetőtársa elkalandozó figyelmét egy megfelelő vállérintéssel.

A lábakkal legalább olyan jól lehet kommunikálni, mint a kezeinkkel! Mindenki igyekszik leplezni az idegességét. Sokan rájöttek már arra, hogy ilyenkor a kezüket kell nyugodtan tartaniuk, tehát nem dobolnak az asztalon, nem tördelik az ujjaikat, hogy mások ne észlelhessék stresszes állapotukat, de a lábukról általában elfelejtkeznek! Ha a láb és a lábfej folyamatosan mozog, ha himbáló a lábfejtartás, vagy éppen a beszélgető lábai folyamatosan az ajtó felé fordulnak, akkor rejtett stresszel állunk szemben. Ha az egész test mondanivalójára odafigyelünk, nem fordulhat elő velünk, hogy félreértünk valamit, esetleg zárt kapukat döngetünk. A testünkkel kommunikálni külön művészet!

Tanuljunk "testbeszédül"!
Mint minden új elsajátításakor, így a testbeszéd esetében is a szemlélődés az első, amit meg kell tanulnunk. Erre a legalkalmasabbak a nagyobb bevásárló áruházak pihenőhelyei, ahol az emberek megfáradván, kicsit elfelejtenek "viselkedni", és így könnyű megfigyelni, ki hogyan "testbeszél", ha úgy gondolja, hogy senki sem figyeli. Testtartásból, a mozdulatok hirtelenségéből vagy éppen a lassúságból, a szem játékából (ez a legárulkodóbb!) hamarosan pontos következtetéseket vonhatunk le.

Ha a zárkózottság, elutasítás jeleit szeretnénk megismerni, akkor válasszuk a zsúfolt tömegközlekedési eszközöket vagy a szűk lifteket. Ilyenkor ugyanis igyekszünk elszigetelődni a többiektől, és az is nagyon jellemző lehet egy-egy emberre, hogy ezt milyen módon teszi.
Így, ezernyi kis kockából lassan összerakva, képesek lehetünk embertársaink verbális kommunikáció nélküli jelzéseit jól értelmezni és megsejteni, hogy a másik vajon mire gondolhat, mit érezhet. A nekünk feltett kérdésekre pedig a legmegfelelőbben válaszolhatunk, a verbális és nem verbális kommunikációs eszközök tudatos használatával.