Információk, érdekességek
Egy pohár vörösbor elfogyasztása egy óra edzéssel ér fel
2025. január 13.
Egy kanadai kutatás olyan vegyületet talált a vörösborban, amely ugyanazt a hatást éri el egy pohár ital elfogyasztása után, mint egy óra konditermi edzés.A My Daily szakoldalon jelent meg annak a kutatásnak az összegzése, amely szerint 1 pohár vörösbor elfogyasztása ugyanolyan kedvező hatással bír, mint 1 óra konditermi edzés. Ennek az alapját egy különleges vegyület, a szőlő héjában is található rezveratrol adja, amelyet majdnem tíz éven át vizsgáltak amerikai tudósok, mégsem fedezték fel semmilyen pozitív hatását.
Most a kanadaiaknak sikerült, ugyanis amikor ez a vegyület a szervezetbe jutott olyan mennyiségben, mint amennyit egy pohár átlagos vörösbor tartalmaz, több pozitív élettani hatás is észlelhető volt.
Ilyen a fizikai teljesítmény és az izomerő növekedése, valamint a szívműködés javulása. Ami érdekes, hogy a kutatásban észrevették, hogy ez a három élettani hatás pont olyan mértékű, mint egy óra konditermi edzés utóhatása. Természetesen rendszeresen nem lehet így kiváltani edzést, de egy-egy elmaradt alkalom pótlásához jól jön egy pohár vörösbor, illetve a szőlő, az étcsokoládé, a kakaó és a mogyoró fogyasztása is, hiszen ezek is tartalmaznak rezveratrolt.
Egyébként, aki bort iszik, az a tudósok szerint vonzóbbnak is tűnik mások számára. Csak persze nem mindegy, hogy mennyit.
Azt már sokan vizsgálták és tapasztalták, hogy némi alkoholmennyiség elfogyasztása után másokat vonzóbbnak találunk, mint józanul. De mennyit kell innunk ahhoz, hogy mások szerint vonzóbbak legyünk?
Lásd színesebben a januárt!
2025. január 12.
Télen kevesebb a napsütés, ami megemeli az endorfint a vérben, ami elősegíti az örömszint növekedését. Ilyenkor szürkébbnek látunk mindent. Persze nem csak télen kerülhetünk tompa hangulatba. Erre az esetre jól tud jönni egy kis segítség az örömszint emeléséhez.
Az északi népeknél a kevés napfény miatt bizonyítottan sokkal jellemzőbb az alkoholizmus és a depresszió. Ha a hangulatunk szürkébe fordul, jól jöhet a szolárium, vagy a szauna. Erre az esetre szoktuk alkalmazni a kineziológia eszköztárából az elemlámpát, mellyel a 3. szemünket világítjuk meg. A két szemöldökünk között elhelyezkedő 3. szemünk mögött található agyunkban a hipofízis, mely a világban lévő fény érzékeléséért, a szorongás elűzéséért és az örömszint fenntartásáért is felelős többek között.
Már nem zavar…
Az alábbi mondatok egy kedves kliensem szájából hangzottak el. Hol vagyok én, hogy ne látom a szeretetet az életben? Honnan nézem a világot, hogy nem látom? Honnan nézem, hogy olyan fátyolos, mintha az egészet egy felhőn át nézném. S tompa kábulattal kérdezem. Vajon mi végre ez az egész? Már megszoktam a világ hidegségét, apatikus közönyét. Régóta nem látom, és mindig próbálkozom kimászni ebből a szürke veremből. Egy idő után már nem fáj, nincs bennem égető érzés, hogy kijöjjek ebből, hogy az élet színeit lássam. Már nem is érdekel.
Az életfeladat-terapeuta válaszol
Először is el kell fogadni a tényt, hogy most éppen nem látom, hogy vannak színek, mert a szürke fátyol erősebb, elhomályosítja a színeket. Fel kell tenni a kérdést, talán valamit nem veszek észre? Kell, hogy legyen valami. Valami több. Először is, ez az apatikus állapot sem más, mint egy szorongás vagy düh érzés. A vonatunk innen bármikor mehet tovább. Ezt fontos tudatosítani. De mitől lesz minden olyan szürke? Mitől nem látjuk a színeket?
A kineziológus válaszol
A szürke egy szín. Hagyományosan kapcsolódik az unalomhoz, az apátiához. Amihez nem szoktuk magától értetődően kapcsolni, az a reménytelenség és az elfojtott düh érzése a tehetetlenség miatt. Ha felmerül valakiben a depresszív hangulat, egy tapasztalt terapeutában azonnal felsejlik, hogy itt bizony jól bebugyolált haragról van szó. Érdemes ilyenkor feltenni magunknak a kérdést, hogy mikor éltünk át nagy csalódást legutóbb az életünkben és miért.
Hogyan nézzünk szembe a félelmeinkkel könnyedén
2025. január 11.
Így év elején úgy tűnik sokan elvesztik biztosnak vélt állásukat… Épp ma beszéltem egy ismerősömmel, akinek váratlanul felmondtak és ahogy ő fogalmaz az önsajnálat feneketlen tavában van jelenleg. Rengeteg félelem felébredt benne, hisz egyedül neveli a gyerekét, albérletet fizet és még az se biztos, hogy belátható időn belül talál egy jól fizető állást… Szóval a kétségbeesés határán áll. Mit lehet ilyenkor tenni?
Most konkrét segítséget szeretnék adni NEKED, hogy mit tudsz tenni és mi a legeslegelső teendőd ilyen helyzetben. Neki is ugyanezeket mondtam és én is alkalmazom.
A saját életemben én is szembe kellett nézzek ezekkel a szörnyekkel, amit a félelem tud generálni. Nemrég volt az eddigi utolsó alkalom az én életemben is. Ígérem azt is elmesélem, amire a cikk végére érsz. AZ alábbi kép szerintem jól illusztrálja azt is hogyan érzed magad (kettétört fa) , meg azt is ahogy én viszonyulok egy ilyen helyzethez (szitakötő)
Addig is nézzük meg a lépéseket: Először is a legelső amit tudatosítanod kell, az az hogy minden az életedben rajtad múlik – azaz azon, hogy hogyan gondolkodsz! Ha pozitívan gondolkodsz, akkor pozitív dolgok történnek veled. Egy milliomos egyszer azt mondta erre: hozzászoktattam magam ahhoz, hogy minden hírre rögtön azt mondjam: „ez nagyszerű”. Történt vele egyszer, hogy a könyvelője elszúrt valamit és sokmilliós hiány keletkezett a cégben ennek eredményeként. Amikor ezt neki elmondta, első mondta ez volt: „ez nagyszerű hír” – a könyvelő köpni nyelni nem tudott és megkérdezte: „hogy lehet ez jó hír?” hisz hónap eleje van érkeznek a partnerektől a csekkek amiket át kell utalni és azonnali csődeljárás várható tíz ilyen visszaküldött csekk miatt . Erre azt válaszolta: „nem tudom” egyrészt mert benne is akkor tudatosult mit mondott a könyvelő, másrészt azért mert tényleg fogalma se volt.
Nézzük meg először, hogy alakult nála ez a tragédia: először is gondoskodott arról, hogy megőrizze a pozitív hozzáállását. Azt mondta a könyvelőnek is: „most még nem tudom miért áldás ez, ami történt, de időben meg fogom tudni és megjön a megoldás is”. Üzleti partnerével leültek megoldást találni. A könyvelőtől kiderült, hogy még időben fel tudják venni a partnerekkel a kapcsolatot, megbeszélik velük a helyzetet, így azok nem küldik most ki a díjbekérő csekket. A partnerektől 1 éves halasztást kaptak a kifizetésre. Igen, jól olvasod! Minden üzleti partnerük beleegyezett, hogy a sokszázezer dolláros kifizetést ami aktuális volt az elkövetkező egy évben teljesítsék.
Itt jött a következő feladat: hogyan teremtsék elő ezt az óriási mennyiségű pénzt? Támadt egy ötletük, hallgattak a belső megérzésükre és rögtön a cselekvés mezejére léptek. Felvették a kapcsolatot néhány közvetítő irodával, akik előadás sorozatot szerveztek nekik Amerika különböző államaiban. Találd ki mi történt? Olyan sikeres volt a turné, hogy fél éven belül az összes adósságukat kifizették.
A sokszínű kisebbség: fogyatékosság és társadalmi helyzet
2025. január 04.
Az emberi társadalmak, jóformán korszakoktól függetlenül, mindig valamilyen egyértelműnek gondolt többségre vannak szabva, arra az „ép” vagy „normális” emberre, aki a többiekhez képest hasonló módon tud működni az élet legkülönbözőbb területein. Pedig valójában mindannyian eltérünk ettől az ideáltipikus „normalitástól” egy vagy több területen, kisebb vagy nagyobb mértékben.
Alapvető meghatározása szerint a fogyatékosság olyan hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes társas működését, szerepvállalását. Nem feltétlen azért, mert aki valamely képességében korlátozott, az ne lenne képes más területeken teljes értékű, akár átlag feletti teljesítményre, hanem mert az egész civilizációnk az általánosan elterjedtet tekinti (sokszor még mostanában is) normálisnak. És bár ez a leegyszerűsítés ma már megdőlni látszik.
A fogyatékkal élőkhöz a jelenben is sok tévképzet, előítélet, és az ezekből adódó társadalmi hátrány kapcsolódik.
Legyen szó fizikai vagy mentális korlátozottságról, bár, mint látni fogjuk, a fizikai-érzékszervi fogyatékok (pl. vakság, siketség, mozgáskorlátozottság) azok, melyeket a közösség elsősorban annak tekint, miközben az értelmi fogyatékosságot, vagy, mondjuk, az autizmust gyakran már kevésbé. Mintha azok már (kisebb-nagyobb részben) az egyénen múlnának…
Régen sem volt jobb
A nyugati világban már az ókorban sem tekintették a közösség teljes jogú tagjának a fogyatékkal élőket, sőt a rabszolgatartó társadalmakban gyakori volt, hogy büntetésből okoztak fizikai fogyatékokat az engedetlen rabszolgáknak, megcsonkítva vagy épp megvakítva őket.
És bár azt gondolnánk, hogy a keresztény Európában javult a helyezet, az isteni elrendelés által létrejött társadalmi rend eszméje legtöbbször oda vezetett, hogy a fogyatékosokat egyben bűnösöknek is tekintették, akikre nem véletlenül mérte ezt a sorsot a felsőbb hatalom.
A reneszánsztól kezdve aztán – bár megmaradt ez a szemlélet – a fogyatékos ember már nem mint megvetésre, inkább mint szánalomra szoruló, elesett személy jelent meg. Ez persze nem jelentett valamiféle feltétlen elfogadást, hisz az 1600-as évek elejétől megjelenő intézetek gyakran inkább a fogyatékosoknak az ép többségtől való elkülönítését szolgálták, mint (az ehhez képest másodlagos) a gondoskodást.
És ahhoz már tényleg a XX. század második fele kellett, hogy megjelenjen az ún. szociális modell (főleg angolszász területen), melynek lényege az volt, hogy a fogyatékosság olyan állapot, mely nem vagy csak részlegesen gyógyítható. Úgyhogy ne a fogyatékosok alkalmazkodjanak a többséghez, hanem fordítva, hisz az előbbiek – helyzetükből adódóan – sokkal kevésbé képesek erre az alkalmazkodásra. (Ha, mondjuk, mindenhol lépcsők vannak, egy kerekesszékes nem képes közlekedni, és nem azért, mert nem akar.) És a szociális modell már alapvetően a társadalmi szerepekről, a többség kisebbséggel szembeni felelősségvállalásáról szól.
Nagy elhatározások az új évben: miben állhat a siker?
2024. december 31.
Az évkezdéskor tett fogadalmak jó alkalmat nyújtanak arra, hogy számba vegyük vágyainkat, és meghatározzuk, milyen változásokat szeretnénk megvalósítani az életünkben. Igaz, a leggyakrabban a nagy elhatározások motivációs ereje az idő előrehaladtával jelentősen csökken. De ha összpontosítunk a bevált gyakorlaton alapuló jó tanácsokra, ebben az évben a fogadkozások könnyebben beteljesülhetnek.
“Idén arra összpontosítok, ami igazán érdekel”, “megtalálom azt a munkát, amelyre vágyom”, „lefogyok, mert diétázom, és nem hagyom abba a testedzést”, „leszokom a dohányzásról” stb. Ilyen és hasonló nagy elhatározások születnek az új esztendő első napjaiban, de megvalósításuk nagy része általában elmarad a későbbiekben.
Ennek egyik fő oka lehet, hogy gyakran rosszul fogalmazzuk meg magunknak új céljainkat. Pedig ezek (kimondatlan) vágyakat vagy mélyen gyökerező igényeket tükröznek, amelyeket szeretnénk kielégíteni, hogy változást hozzunk az életünkbe. De melyek azok a módszerek, amelyeket érdemes elkerülni, vagy tanácsos előnyben részesíteni, hogy 2022-ben ne lassuljon a lendület, és ne csökkenjen a motiváció?
Készítsünk cselekvési tervet
Elhatározásainkat tekintsük ütemtervnek egy globálisabb cél elérése érdekében. Az általunk felállított. adott cél nem eszmény, hanem eszköz az ideálisra való törekvéshez. Ehhez az elhatározásnak elérhetőnek, tervezetten világosnak és pontosnak kell lennie. Ha pl. meghallgatjuk azokat az ismerőseinket, akik megváltoztatták a szakmai életüket, rájövünk, hogy az soha nem kezdődik egy „ugrással a mélybe”, ami miatt egyik napról a másikra otthagynánk a korábbiakat.
Amikor esetleg mi is a szakmai változtatás igényének időszakában vagyunk, és nem feltétlenül tudjuk, melyik úton járunk, tervszerűen haladjunk előre. Határozzunk meg egy kisebb, első lépést, ami elvezet minket a másodikhoz, és így menjünk tovább. Minden egyes kis cél elérése sokkal nagyobb elégedettséggel jár, és lendületet ad az adott irányba való továbblépéshez.
Állítsuk fontossági sorrendbe nagy elhatározásainkat
Az egyik módja annak, hogy betartsuk fogadalmainkat, ha elismerjük, hogy nem vagyunk képesek minden fronton helytállni. Ekkor az elhatározások között prioritásokat kell felállítanunk, és ahhoz igazodnunk, megszabva, mennyire szigorúan betartva kívánjuk azokat elérni, valamint mekkora időt szeretnénk rájuk fordítani. Ugyanis, ha túl sok az új elhatározásunk, és kapkodunk, előfordulhat, hogy a végén egyiket sem sikerül megvalósítanunk.
Ne tiltásokra építsük a tervünket
Egy elhatározás megtartásához elengedhetetlen a motiváció. Kezdetben általában telve vagyunk motivációkkal, amelyek, ahogy haladunk az időben, rendszerint fokozatosan gyengülnek. Amellett, ha egy célt negatív formában fogalmazunk meg, akkor a vele járó szokásváltást megszorítással társítjuk, ami nem célravezető. Hiszen amikor így döntöttünk, jó okunk volt rá, és a pozitív változások útját a legtöbbször nem tiltások szegélyezik.
Fogadkozásaink álljanak közel az alkatunkhoz
Hatással vannak ránk a körülöttünk lévő személyek vagy történések, de vigyázzunk, ne essünk csapdába mások követése révén. Az utánzás még nagyobb frusztrációt okozhat, hiszen amit mások véghez visznek, lehet, hogy nem illik alkatunkhoz, életmódunkhoz. Szánjunk időt elhatározásainak elemzésére, és tegyük fel a kérdést magunkban, hogy valójában miért is döntöttünk így, és az „passzol-e” hozzánk. Ennek a „miértnek” a megválaszolása a fontos, hiszen fogadkozásunk abból adódik.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...464