Információk, érdekességek

Lábfájdalom

2024. június 14.

Fotó: maridav © 123RF.com

Vádli- vagy combfájdalom esetén, főleg, ha az járásra és mozgásra fokozódik, a legtöbben az izmok túlerőltetésére, az ízületek kopására, fájdalmára gondolnak.

A visszeres panaszok sokszor könnyen felismerhetőek, hiszen a probléma többnyire jellegzetes panaszokkal jár, ugyanis az apróbb hajszálerek mellett akár kitüremkedő, kacskaringós erek is gyakran fellelhetőek. Ez persze nem jelenti azt, hogy látható jelek mindig vannak, ugyanis pl. a nehézlábérzést vagy a lábgörcsöket kezdetben a megnőtt vénás nyomás is okozhatja, mely ilyenkor még nem jár sem a visszérbillentyűk elégtelenségével, sem a felületes visszerek kórosan nagy tágulatával.

Miért is jár fájdalommal a visszér?

A vénabillentyűk dugattyúszerűen a visszaáramlást akadályozzák meg az általuk közrezárt szakaszon. Ha a fokozatosan emelkedő nyomás miatt a billentyűk nem zárnak rendesen, akkor a visszaáramló vér az adott szakaszon tovább növeli a nyomást, nagyobb terhet róva az alatta lévő szakaszra, majd a megnövekedett vérmennyiség a szövetek közé távozik, pangást, majd vizenyőt hozva létre. Ezt az állapotot jellemzően a sok állás, ülés elősegíti, a lábak elnehezülnek, és mindez feszítő érzéssel társul.

Az érszűkület esetében a panaszok az artériák falában lerakódó zsír és egyéb, sejtek okozta szűkület miatti csökkent szöveti oxigén-
és tápanyagellátás következményeként alakulnak ki. A visszeres és az érszűkületes panaszok a jellegzetességük miatt egymástól viszonylag jól elkülöníthetőek. A problémát inkább a két betegség együttes előfordulása okozza, főleg, ha mindkét betegség súlyosabb esete áll fenn egyidejűleg, mert ilyenkor a visszérpanaszok kezelése háttérbe szorul, így a fennmaradó visszeres tünetek továbbra is kellemetlenek maradnak a beteg számára.


Ismerjük a kiropraktikát?

2024. június 05.

A kiropraktika törvény által felügyelt és szabályozott manuálterápia. Lehetővé teszi a hát-, gerinc- és ízületi problémák kezelését, a fájdalmak enyhítését, a mobilitás javítását. Alkalmazóját, a kiropraktőrt sokan csak „csontkovácsnak” hívják. Minden korosztálynak ajánlható ez a kézzel való ráhatással működő technika, így érdemes bővebben tájékozódni róla. ám ha úgy érezzük, hogy szükségünk lehet erre az alternatív gyógymódra, csak magas fokon képzett szakembert válasszunk.

Fotó: peopleimages12 © 123RF.comHonnan származik a kiropraktika?

A kiropraktika módszerét (az elnevezés a chiros=kéz és praxis=gyakorlat, alkalmazási mód jelentésű szavakból ered) az Egyesült államokban, az Iowa állambeli Davenportban, a XIX. század végén dolgozta ki és kezdte oktatni Daniel David Palmer, akit akkoriban „mágneses gyógyítóként” tartottak számon. Egy alkalommal páciense hátfájdalmát az egyik elmozdult nyakcsigolya egy meghatározott nyomással történő helyretételével enyhítette. Innen indult ki a kiropraktika felfedezése. Módszere azt sugallta, hogy közvetlen kapcsolat van a mozgásszervi rendszer és a központi idegrendszer között, továbbá a gerinc állapota nagymértékben befolyásolja a szervek működését. Az idő múlásával így lett a kiropraktika elsősorban a gerincben létrejött eltérések korrigálására szolgáló, „helyremozdító” technika, alternatív gerincgyógymód. D. D. Palmer annak idején kiropraktikai iskolát is indított, melynek „tananyaga” napjainkra jelentős fejlődésen ment keresztül. A módszer azt is kiérdemelte, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a gerinc szakértelmet igénylő, alternatív gyógymódjaként ismeri el. Mindenhol alkalmazzák szerte a világon, és a tevékenységet mintegy 40 országban törvény szabályozza.

Mire összpontosít?

A kiropraktika olyan gyakori hát- és ízületi problémák kezelését teszi lehetővé, melyek pl. a derékfájás, isiász, nyakmerevség, ínhüvelygyulladás, porckorongsérülés, szédülés stb. Speciális módon közelíti meg a gerincoszlophoz kapcsolódó diszfunkciókat az ízületi és idegrendszeri beavatkozás révén. Célja, hogy a szervezet egészséges maradjon, és semmi ne akadályozza az idegimpulzusok megfelelő áramlását a gerinc felé (pl. ilyen lehet a kompresszió). Ez a manuálterápia ezért a gerincoszlop felszabadítására és a páciens testtartásának újraprogramozására összpontosít, hogy az idegrendszer kapacitása 100%-on működjön.


Kellemetlen, ha kiugrik – A térdkalács ficamról

2024. június 03.

Fotó: liudmilachernetska © 123RF.com

Sok páciens panasza, hogy egy rossz lépéskor, miközben a térd megbicsaklik, úgy érzik, mintha a térdkalácsuk elcsúszott volna, de mire az esésből felállnak, már visszaugrik. Ficam ez vagy mégsem?

A térdkalács ficama kellemetlen sérülés, amit balesetként él meg az ember, pedig legtöbbször valamilyen fejlődési rendellenesség, ortopédiai elváltozás áll a háttérben. Szinte mindig a térd külső oldala felé csúszik a térdkalács, közben a belső tokszalag elszakadhat, megnyúlhat. A sérülés legtöbbször eleséssel is jár, miközben a térdkalács általában a helyére ugrik. Amennyiben ez nem így történik, a térd nyújtásával és óvatos befelé nyomással lehet helyre tenni a ficamot. A helyretétel után gyakran ízületi vérömleny marad vissza. A röntgenfelvételen bizonyos esetekben az ízületi felszín esetleges csontos-porcos törése észlelhető, ezért a térdkalácsról mindenképpen készíteni kell egy tengelyirányú felvételt is. A kezelés lehet műtét nélküli, ezt akkor választjuk, ha a térdkalács első alkalommal ficamodott és nincs újraficamodási hajlam.

A konzervatív kezelésnél fáslival rögzítjük, átmenetileg gipsszel vagy műanyag sínnel nyugalomba helyezzük a térdet, 3-4 hétre. Ha kitört ízületi darabot látunk a röntgenen, térdízületi tükrözést kell végezni, melynek során az apró csont-porc darab eltávolítható, a nagyobbat pedig vissza lehet rögzíteni. Újraficamodási hajlamnál célszerű műtétileg elvégezni a belső tok szűkítését és a külső tok bemetszését, ezzel csökken a feszülés és megelőzhető a sérülés kiújulása. Ha a baleset-eredetű ficam megismétlődik, kiújuló (recurrens) ficamnak hívjuk. Szokványos (habitualis) térdkalács-ficamról beszélünk, amikor igazán konkrét baleset, sérülés nem áll a háttérben. Az ok ez esetben az ízfelszínek veleszületett rendellenessége, a combcsont térdkalácsi felszínének sekélysége, vagy a külső combcsontvég fejletlensége lehet. Ilyenkor többféle műtéti megoldás lehetséges: a már említett tokszűkítés és bemetszés mellett a térdkalácssín sípcsonton való tapadásának befelé helyezése végezhető alátétes csavarral. Az utókezelésben 6 hétre külső rögzítőt helyezünk fel, miközben már a második héttől megkezdhető a funkcionális kezelés és a gyógytorna.


Tavaszi megújulás – a lelkünkben is

2024. június 02.

Fotó: phbcz © 123RF.com

A tavasz nagyon sok kultúrában, néphagyományban a megújulás és a termékenység ünnepe. De hogyan tudunk megújulni lelkileg?

Május az a hónap, amikor már fél lábbal talán a nyárban vagyunk. A napozás, a hűsítő strandolás és a közös vakáció ideje már nagyon közel van. Bár jóleső elringatni magunkat akár a nehezebb napokon a nyár ígéretével, érdemes lehet a késő tavaszt is értékelni. Ugyanis, mint minden évszak és minden ünnep, a május is tartogat számunkra olyan hagyományokat, melyek megélése – a nekünk és a családunk számára szabott módon – növelheti lelki jóllétünket. A tavasz nagyon sok kultúrában, néphagyományban a megújulás és a termékenység ünnepe. Így van ez a magyar népi szokások szerint is, amikor is május havában májusfát állítottak. A színes szalagokkal díszített fa, zöld ág hivatott szimbolizálni a természet megújulását. Ennek a szokásnak manapság már kevesen áldoznak, és sokak számára inkább a pünkösd keresztény ünnepéről szól a május. Bármit és bárhogy is ünneplünk, tavasz alkalmával érdemes lehet átgondolni, hogy mi hogyan tudunk megújulni lelkileg.

Májusfa „hálaszalagokkal”

Az egyik gyakorlat, ill. szemlélet, ami sokaknak ad erőt, „löketet”, amikor meg szeretnének újulni, az a hála. Képzeljük el, hogy felállítjuk a 2024-es évünk májusfáját, ami mindenféle színes szalaggal van ékesítve. Minden szalag egy olyan dolgot képvisel, amiért hálásak vagyunk. Mi szerepelne a szalagokon? Esetleg az, hogy idén is együtt tudjuk ünnepelni a pünkösdöt a szeretteinkkel? Netán az, hogy még mindig elég egészségesek és erősek vagyunk ahhoz, hogy a szívünknek kedves kertet megmunkáljuk? Esetleg az olyan dolgokért, hogy a szomszédjainkkal barátságos viszonyt ápolunk? Érdemes időnként elgondolkodni azon, hogy mit aggatnánk a „hálafánkra”.

Legyenek céljaink!

A másik dolog, ami fiatalos lendületet adhat nekünk akkor is, ha már kevésbé vagyunk fiatalok, az az új célok állítása az életünkben. Bizony, akár harminc- vagy hetvenévesek vagyunk, fontos, hogy tűzzünk ki magunk számára célokat. Ez segíthet keretezni a napjainkat akkor is, ha esetleg már nem dolgozunk. Céljaink elérésétől pedig büszkének, élettel telinek tudjuk érezni magunkat. Ezek lehetnek apró célok is. Például, hogy szeretnénk kipróbálni egy új süteményreceptet, mert évek óta ugyanazokat készítjük. Vagy, hogy ültetnénk egy új féle növényt a kiskertünkbe. Esetleg most már tényleg szeretnénk elvinni a kisunokánkat egy olyan helyre, ahol még nem jártunk közösen. Vagy el szeretnénk kezdeni papírra vetni olyan családi történetet, amire már csak mi emlékezünk. A lényeg, hogy a céljaink elérése felé vezető út élvezetes legyen számunkra.


Lelki és mentális okok a betegségek mögött

2024. május 31.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.A holisztikus szemléletet követve érdemes tudatosítanunk, hogy a fizikai test táplálása és karbantartása mellett ugyanilyen fontos az érzelmeinket, a lelkivilágunkat és a gondolatainkat is megfelelően gondozni. Hiába a tökéletesen egészséges test, ha valaki rideg vagy egyenesen gyűlölködő magatartást tanúsít másokkal szemben, ha képtelen az érzelmeinek megélésére a kapcsolataiban, vagy nem tud megbocsátani egy régóta dédelgetett sérelmet. A negatív érzelmek, mint a harag, a neheztelés, az önvád, a félelem, a szorongások, az aggodalmak valós romboló hatást gyakorolnak nemcsak lelki, de hosszú távon testi egészségünkre is, csakúgy, mint a negatív gondolatok, a sajnálkozás, az ítélkezés.  

A betegségek az esetek nagy többségében éppen amiatt fejlődnek ki, hogy a tünetek révén ráirányítsák a figyelmünket egy-egy ilyen téves érzelmi vagy gondolati beakadásra, ismétlődő mintára, amelyet szükséges lenne elengednünk, megváltoztatnunk.

„Semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás.”
(Rudolf Steiner)

A betegség sokszor egy sajátos hibajelzés – a lélek üzen a testen keresztül, hogy valami nem stimmel. A fizikai tünet gyakran azt jelzi, hogy egy érzésnek, gondolatnak, egy szükségletnek, önmagad egy aspektusának, részének nem adtál elég energiát, nem figyeltél rá oda kellő mértékben. A „hiba” tehát nemcsak a testben lehet, a lelki, emocionális vagy mentális tényezők ugyanúgy képesek testi tüneteket eredményezni, mint a fizikai test meghibásodásai. A betegség egyfajta felhívás, hogy ideje visszatérnünk az egységbe. Ideje helyreállítani a rendet, az egész-ségünket. Ideje változtatnunk azon, mit gondolunk önmagunkról, hogyan érzünk önmagunkkal, másokkal kapcsolatban, milyen mintákkal, értékrendszerekkel azonosítjuk magunkat.

Hogyan gondoljuk magunkat betegre?

Vagyis, hogyan lehetséges a gondolatainkkal, az érzelmeinkkel megbetegíteni önmagunkat? Bár ez elsőre elég abszurdnak tűnik – ki akarná magát szántszándékkal megbetegíteni? –, de ha elfogadjuk, hogy a gondolataink és az érzelmeink is egy bizonyos mennyiségű energiatöltettel bírnak, akkor nem nehéz elképzelni azt sem, ha gyakran gondolunk valamire, azzal egyre jobban megerősítjük azt az adott dolgot vagy eseményt, egyre erősebb lesz a rezgése, míg el nem kezd konkrétan megvalósulni az életünkben. Ez természetesen a folyamat leegyszerűsített sémája, de a lényeg ez: aminek figyelmet, energiát adunk, amivel kapcsolatban erős érzelmeket vagy gyakori gondolatokat táplálunk, az nagyobb valószínűséggel megjelenik az életünkben, mint amivel nem foglalkozunk.

Ha például a családunkban minden anyai ági nőrokonunknak mellrákja volt, valószínűleg sokat gondolunk erre a témára, elég sokszor találkoztunk vele a közvetlen környezetünkben ahhoz, hogy a mellrák „rezgése” jelen legyen a gondolatainkban. Lehetséges, hogy ehhez valóban társul egy „genetikai” hajlam, ám ha ezt folyamatosan megerősítjük a mellrákra irányuló gondolatainkkal és esetleg még erőteljes érzelmeket, például félelmet is táplálunk azzal kapcsolatban, hogy talán nálunk is diagnosztizálják, emiatt rendszeresen keressük a csomókat a mellünkben, rettegve attól, hogy találunk is  – mindez összeadódva már elég erős „energiacsomagot” jelent ahhoz, hogy valóra váltsuk a félelmeinkkel (nagyon erős érzelmi energia!), a negatív gondolatainkkal felerősített örökletes hajlamunkat.


További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...223