Információk, érdekességek

Önnek is vannak mániái? – 2. rész

2026. június 20.

Kissé furcsán viselkedik valaki? Nincs abban semmi rendellenes. Kérdezze csak meg egyik barátnőjét, biztos neki is vannak bizonyos mániái, rossz szokásai: rágja a körmét vagy folyton csavargatja egy hajfürtjét, ha gondban van.

Általában senki nem tud elszakadni a maga kis mániáitól, szokásaitól, melyekhez hosszú idő óta elkísérik már. Amit azonban már „nevetséges szokásnak” szoktak nevezni, az rendszerint kimeríthetetlen forrását jelenti a gúnyolódásnak és a kellemetlen tréfáknak. Ezek ritkán károsak, de rosszul esnek az érintett személynek.

Az érzelmeket hangsúlyozó vagy például az izgalommal, lámpalázzal járó mozdulatok tulajdonképpen az érzelmi kitörést palástolják – vélik a pszichológusok. Vagy a gyakori köhécselés beszéd közben szinte kivétel nélkül a szociális zavarodottság elleplezésének a jele. Az ilyesminek általában nincsenek káros következményei az egyénre nézve. Tanácsos tehát velük együtt élni – amíg nem kerítik hatalmukba az érintett személyt –, hiszen bájt és egyéniséget kölcsönözhetnek.

Jól elkülöníthetők ezek a kis rossz szokások a komoly bajtól, a kényszeres mániától, a megszállottságtól. Ez utóbbi a felnőtt lakosság mintegy 2%-át érinti, ugyanannyi nőt, mint férfit, és a pszichiátriai rendelőkben a negyedik leggyakrabban előforduló probléma.

Önnek is vannak mániái? – 1. rész

2026. június 19.

A pszichiáterek szerint a felnőttek 60%-a szenved gyakran a gyermekkorban gyökerező aggodalmaktól: például félnek az állatoktól, rosszul vannak a vértől. De vigyázat, nem szabad össze- téveszteni a félelmet a fóbiával!

„Aki nem fél semmitől, az nem normális” – mondta Jean-Paul Sartre

Valóban, minden ember rabja valamilyen félelmének, okkal vagy ok nélkül, kisebb vagy nagyobb mértékben. A pszichiáterek szerint a felnőttek 60%-a szenved gyakran a gyermekkorban gyökerező aggodalmaktól: félnek például az állatoktól vagy rosszul vannak a vértől. De vigyázat, nem szabad összetéveszteni a félelmet a fóbiával! Ez utóbbi beteges irtózásban nyilvánul meg, mely egészen a pánikba torkolló krízisig is elvezethet. Az ebben szenvedő személy megpróbálja elkerülni azt, ami a nyugtalanságát okozza: a tömeget, a macskákat, a mélységet vagy akár az injekciót. Ezt a jelenséget a pszichiáterek „kitérésnek” nevezik.

A folyamat egy pokoli spirálba taszítja a pácienst: amikor kikerül egy adott helyzetet, jobban érzi magát, de az nem tart sokáig. Ha a nyugtalanság előjön valakinél egy bank beeresztő, kicsi, lezárt biztonsági belépőjében, mikor minden oldalról rácsukódik a minden, és ezt elkerüli, legközelebb ugyanez a kellemetlen érzés rátörhet egy liftben. Később minden zárt térből ki kell menekülnie, ami jelentős komplikációkat okozhat az életében.

Serkentés és gátlás társas helyzetekben

2026. június 19.

Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy mások jelenléte hatással van a viselkedésére. De különböző helyzetekben, különböző egyéneknél eltérő módon. Ez ma már közhely, ám hogy pontosan milyen irányú és milyen mértékű ez a társas hatás, amely a személyközi viszonyok alapvető formája, azt sokáig és hosszan kutatták.

Mert társadalomban élő emberként sokféle helyzetben sokféle különböző szerepet veszünk fel, rengeteg elvárásnak kell egyidejűleg megfelelnünk, így egyáltalán nem egyértelmű, hogy mások jelenléte miként hat ránk. És nyilván személyiség- és helyzetfüggő is, hogy valaki hogyan reagál a különböző szituációkra. Egy színésznek egész más közönség előtt szerepelnie, mint egy politikai gyűlés alkalmi szónokának, egy sportoló másként teljesít versenyhelyzetben, mint edzésen, egy munkás is más módon vagy tempóban dolgozik a főnöke jelenlétében, mint mikor csak a vele egyenrangú kollégái látják.

Testápolás kánikulában

2026. május 31.

Érezzük jól magunkat a bõrünkben a nagy melegben is!

A legtöbbször rajtunk múlik, hogy milyen a bõrünk. Különösen nyáron kell vigyáznunk, amikor könnyen szárazzá válhat a bõr, annak ellenére, hogy a verejtékezéssel együtt finom olajsavak is "zsírozzák".

Ami sok, az sok...

Az esztelen napozás és a túl gyakori fürdés szárazzá, rugalmatlanná, végsõ soron sérülékennyé teheti a bõrt. A vízmegtartó anyagok és a védõ zsírköpeny hiánya miatt dehidratálttá válhat. A száraz, vízhiányos bõr nemcsak feszül, viszket, hanem hajlamosabbá válik a bakteriális és a vírusos fertõzésekre, valamint a ráncosodásra is. Ésszerû napozási szokásokkal, szükséges fényvédelemmel és alkalmas bõrápoló készítmények rendszeres használatával természetesen ezek a bõrproblémák is megelõzhetõk.

Modern élet a természet ritmusára

2026. május 13.

Itt a tavasz, a változékony időjárás. Vajon mennyire sikerül mindehhez alkalmazkodnunk?

Egy kedves ismerősömmel a nyár kapcsán arról beszélgettünk, ki hogyan szereti tölteni a szabadidejét. Az ismerősöm arról számolt be, talán kicsit bosszúsan, hogy télen imád filmezni, ám amint eljön a „jó idő” (ami alatt ő a meleg, napos időt érti, és amivel személy szerint én és sokan mások, a hűvösebb időt kedvelők nem értünk egyet), egy film sem tudja már lekötni. Úgy érzi, hogy kint kell lennie a szabadban, az utcán, a városban, a réten, a téren. Ilyenkor nála az aktív szabadidős tevékenységek válnak elsődlegessé, mint a sétálgatás, a kocogás, az utazás és a többi. Sőt, hozzátette, hogy ilyenkor azt tapasztalja, nem tud annyit dolgozni, mint „rossz”, azaz hideg, esős időben.

Az időjárás megváltoztat minket?

A hallottak kapcsán elgondolkodtam azon, hogy milyen nagy hatással van az időjárás, az évszakok váltakozása arra, hogy hogyan esik jól feltöltődni, pihenni, és hogyan esik jól dolgozni (legyen szó otthoni vagy munkahelyi feladatokról). Eszembe jutott, hogy nem olyan régen, a napsütések kezdetén én is eljutottam egy hasonló felfedezéshez. Azt vettem észre, hogy amíg a hideg időben jól esett korán lefeküdni, most egyszerűen még nem jön álom a szememre akkor, mint pár hete, egyszerűen később esik jól lefeküdni. Egy kicsit én is bosszús voltam, azt hiszem, hogy a gondosan ápolt „alvási higiéniám” egy fontos összetevője, a rendszeres alvásidőm felborul. Aztán arra gondoltam, hogy valójában az lenne különös, ha nem hatna az alvásomra az, hogy most már órákkal később is világos van este, nem úgy, mint télen. És ekkor történt meg a „reveláció”: az a gondolatom támadt, hogy mi sem természetesebb, hogy a napi aktivitásom, ébrenlétem és alvásom alkalmazkodik a változó évszakokhoz, a megváltozott külső körülményekhez, mint a fény és a hőmérséklet. Arra jutottam, hogy talán pont az lenne természetellenes, ha mereven próbálnám ugyanazt a napi ritmust erőltetni magamra, amit a tél során. Talán ez csak az én modern, városi énem, ami azt gondolja, hogy függetlenül az időjárástól, a természettől tudok létezni, tevékenykedni. Pedig ismerem én is a történeteket nagyszüleim, de még inkább dédszüleim korából arról, miként hangolták össze életüket a természet ritmusával, miként szervezték ők életüket az időjárás és az évszakok váltakozása köré, és nem fordítva. Például csak szezonális gyümölcsöt és zöldséget ettek, nem volt más választásuk.