Információk, érdekességek

Hogyan bánsz a tárgyaiddal?

2026. szeptember 05.

A feng shui - és a modern pszichológia - szerint alaptétel, hogy úgy bánunk a tárgyainkkal, ahogyan önmagunkkal. Ez oda-vissza ható folyamat. Ezért nagyon árulkodó, hogy ki mit tesz a tárgyaival, egyáltalán: mikkel veszi körül magát, miből mennyit tart, hogyan rendezi el őket.

Minap láttam például egy könyvelő lakását. Nyitott polcrendszer borította a falakat, azon műfaj szerint rendezve a tárgyak dobozokban, dossziékban. A nyitott polcrendszer pont olyan, mint egy táblázat, rubrikákkal… vagyis, mint a könyvelő napi munkája. Íme a túlzott rend és pedantéria! Természetesen ő igyekezett a lelki dolgait is „rendesen, rubrikákba” sorolni, és épp az okozta a problémát, hogy az élet némely dolgai nem férnek bele a rubrikákba…

Mi az intelligencia?

2026. szeptember 02.

A szakmai és a magánéleti sikerekhez nem elég a tényeket és a szavakat felfogni, vagy absztrakt problémákat megoldani. Ez az általános elképzelés az intelligenciáról. A hagyományos IQ-tesztek fõleg a matematikai-logikai, a térbeli és a nyelvi gondolkodást célozzák meg.

A szakmai és a magánéleti sikerekhez nem elég a tényeket és a szavakat felfogni, vagy absztrakt problémákat megoldani. Ez az általános elképzelés az intelligenciáról. A hagyományos IQ-tesztek fõleg a matematikai-logikai, a térbeli és a nyelvi gondolkodást célozzák meg.

Howard Gardner amerikai pszichológus például az 1980-as évek közepén azt javasolta, hogy az intelligenciát 7 különbözõ csoportra bontva vizsgáljuk meg.

Logikai és matematikai intelligencia
Erre a területre koncentrál a klasszikus IQ-teszt. A képesség – a problémákat logikusan analizálni, absztrakt módon gondolkodni és számokkal foglalkozni – fõleg a bal agyféltekében telepszik, ami a racionális gondolkodásért felelõs. Aki szívesen állít fel háztartási terveket, játszik sudokut vagy sakkot, annak erõsségei ebben a féltekében vannak. Az intelligencia eme formáját különbözõ feladatokkal jól lehet edzeni.

Társas környezet – Miként viselkedünk?

2026. augusztus 29.

Már Triplett klasszikus kísérletének eredményei is előrevetítették, hogy a serkentés vagy gátlás kérdésében nagyon nem mindegy, mennyire összetett feladatot kell társas környezetben megoldani. Az egyszerűbb feladatok, mint például a horgászzsinór feltekerése esetén, szinte mindig érvényesül a facilitációs hatás, azaz javul az egyének teljesítménye. Erre egy másik jó példa a zsúfoltság: ha mondjuk egy metrón vagy buszon sokan vannak, az lehetőséget teremt a kölcsönös értékelésekre, miközben segíti is az egyszerűbb feladatok megoldását, hisz csak a viselkedés elemi szabályait betartva kell állni vagy ülni, és nem bámulni feltűnően valaki mást. Mindeközben azonban megnehezíti a bonyolultabbakét, mert egy zsúfolt buszon udvarolni például sokkal problémásabb.

És általában is, minél összetettebb egy feladat, annál nagyobb kockázatot vállalunk vele, és annál nagyobb kihívás azt másokkal együtt, vagy mások jelenlétében végrehajtani. Vagyis annál nagyobb annak esélye, hogy a társas gátlás lép fel, a serkentés helyett. Mint egy érettségi, vagy egy egyetemi záróvizsga, amik nem csak hogy igazán bonyolult feladatot jelentenek, de még a tétjük is nagy.

És egy másik szempont arra, hogyan is élünk meg egy-egy helyzetet, hogy milyennek érzékeljük a többiek reakcióját. Ez nyilván összefügg azzal, hogy mennyire akarunk megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak. Minél inkább függetleníteni tudjuk magunkat ezektől, annál kisebb az esélye a társas gátlásnak, miközben persze annál kevésbé figyelünk a többiekre, ami pedig az együttműködés esélyeit rontja.

Mi a valóság?

2026. augusztus 26.

Az értelmező szótár szerint: érzékelhető dolgok összessége. Igen ám, de kérdés, hogy ki hogyan érzékeli a dolgokat? Nem beszélve az összességéről! Mindent látunk belőle, a teljeset, az összeset? És még számtalan kérdés merülhet fel.

Mindenki tud példát mondani arra, amikor más szemszögből, más habitussal, más lelkivilággal vagy más érzelmi, empatikus beállítottsággal szinte teljesen másként látunk, érzünk, értékelünk helyzeteket, „dolgokat”.

Gondoljunk csak olyan egyszerű esetekre, amikor pl. a verekedést, a civakodást is másféleképpen meséli el mindkét gyerek, pedig ugyanarról a történetről van szó. De pl. Budapestet sem ugyanúgy látja minden ember, pedig ugyanazt nézi. Tehát a valóság valami olyasmi, amit mindenki saját magának választ ki a felkínált lehetőségek, „a jelenségek összessége” közül, ami számára szimpatikus, kézenfekvő, vagy éppen megnyerő. Így értelmezve: „a valóságból sem egyféle létezik csupán”, írja a Nobel-díjas japán író, Murakami Haruki A város és kiszámíthatatlan falai című könyvében. Ezért nem szabad csodálkozni, ha a másik ember netán másként lát dolgokat. El kell tőle ezt fogadnunk, megtartva magunknak a jogot, hogy mi is láthatjuk ugyanazt másképpen.

Miért nem szeretik az emberek a pénzügyeket?

2026. augusztus 21.

Nem, nem a pénzről beszélek. Azt bármibe lefogadom, hogy kevés kivételtől eltekintve mindenki szereti (birtokolni). De gondját viselni? Na, azt már jóval kevesebben. Pedig a pénzre is igaz, hogy "a gazda szeme hízlalja a jószágot". A pénzed is csak akkor gyarapszik, ha törődsz vele. Ezt a törődést nevezzük pénzügyeknek. A törődés okos módját pedig pénzügyi intelligenciának. 

Az egyik pénzügyi intelligencia fejlesztéssel meglehetős küldetéstudatosan foglalkozó oldal fejlesztő programjának egyik videoját nézegettem, amelyben Kiyosaki sok okosságot mondott. Többek között a befektetés és a könyvelés kapcsolatáról (bár nekem ez inkább házasságnak tűnik...). Ott azzal viccelt Kiyosaki, hogy a befektetéstől rettegnek az emberek, a könyvelést meg utálják. Pénzügyi coachként pedig ezen elgondolkodtam...

Nemcsak a tőzsdén dönt mindenről a pszichológia

Pénzügyi coachként egyebet sincs alkalmam naphosszat megfigyelni, mint hogy mennyi érzelem kapcsolódik egy-egy emberben a pénzhez (vagyonhoz, gazdagsághoz). A már említett videoban Kiyosaki is sűrűn beszél tévhitekről, szent tehenekről, amelyeket meg is próbál ledönteni.