Információk, érdekességek

Homeopátiával az immunrendszerért

2024. június 15.

Orvosi és laikus körökben már hosszú ideje állandó vita tárgya a homeopátia létjogosultsága. Vannak, akik esküsznek hatásosságára, mások egyszerűen szemfényvesztésnek, kuruzslásnak tartják.

Homeopátiával az immunrendszerért 5. rész post thumbnail imageA homeopátia azon az elven alapul, hogy kis mennyiségben, nagy hígításban adva, bizonyos anyagok– olyanok, amelyek nagyobb mennyiségben tüneteket vagy betegséget okoznak – stimulálják a szervezet természetes védekezőképességét. Ez a „hasonló gyógyítja a hasonlót” elve, amely teória a világ számos pontján, egymástól függetlenül évszázadok, sőt évezredek alatt kialakult megközelítése a betegségeknek. Ezen az elven alapul a homeopátián kívül például a hagyományos kínai orvostudomány vagy az indiai ajurvédikus gyógyítás. A homeopátiát nemcsak gyógyításra, hanem megelőzésre és a testi jólét fokozására is ajánlják.

A homeopátia elnevezése a görög homeo, jelentése hasonló, és pathos, jelentése szenvedés vagy betegség, származik. A homeopátia arra irányul, hogy kis mennyiségű rendkívül higított hatóanyaggal a szervezet védekezőképességét, öngyógyító hajlamát fokozzák. A homeopátiás gyógyítás elve Hahnemann német orvostól származik a 18. század végéről, aki két alapvetésből indult ki:

A „hasonlók” ideája már Hippocratesnél felmerült, ezt fejlesztette tovább Hahnemann, aki rendszeresen fogyasztotta a malária kezelésére akkoriban alkalmazott kínafa kérgét, és azt tapasztalta, hogy megjelentek nála a betegség tünetei. Ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy ha egy anyag egészséges emberben képes valamilyen betegség tüneteit kiváltani, akkor kis mennyiségben adva a hasonló tüneteket megszünteti.

A másik alapelve az volt, hogy a hígítás („a minimális adag törvénye”) fokozza a szer hatékonyságát, minél alacsonyabb a dózis, annál hatásosabb a szer.
A homeopátiás gyógyszereket fokozatosan hígítják (a harmincszoros hígítás az elfogadott) és közben alaposan rázzák. Ezt hívják a homeopátiában „potencirozás”-nak, és a homeopaták szerint ezzel az eredeti anyag információját vagy energiáját átadják a folyadéknak.

A legtöbb homeopátiás gyógyszer olyan nagyfokban hígított, hogy abban az eredeti anyagnak már egy molekulája sem található meg, de a homeopaták úgy gondolják, hogy az eredeti anyag valamilyen módon mégis hat, lényeges tulajdonságait „átadja” a folyadéknak (ezt hívják a „víz memóriája”-nak) és ezzel stimulálja a szervezet öngyógyító tulajdonságát.

A homeopátiás gyógyítók a betegeket genetikai és személyes kórtörténetük, testfelépítésük, aktuális fizikai, emocionális és mentális tüneteik alapján kezelik. A hosszú vizitek alkalmával individualizált, személyre szabott gyógyításra törekednek, és nem ritka, hogy ugyanarra az állapotra, tünetekre vagy betegségre az egyes betegek különböző gyógyszereket kapnak.

A homeopátiás gyógyszerek a természetben, növényekben, ásványokban vagy állatokban található anyagokból származnak. A homeopátiás gyógyszerek tudományos vizsgálata nagy kihívást jelent, hiszen a hatóanyagot olyan kis mennyiségben tartalmazzák, amely – jelenlegi módszereinkkel – nem mérhető, ezért szinte lehetetlen a kontrollált, összehasonlító vizsgálatok végzése. Az is nehézséget okoz, hogy a homeopátiás gyógyítás individualizált, nincsenek előírások arra, hogy milyen tünetet, betegséget, állapotot melyik szerrel kell kezelni. Százával találhatók homeopátiás gyógyszerek, amelyeket a legkülönbözőbb hígításban ezer és egy állapot kezelésére alkalmaznak, a homeopátiában nincsenek homogén betegcsoportok.


Szavazások

Ön milyen gyakran jár patikába?

Aktív: 2024. május 26. - 2024. június 30.

Nem járok egyáltalán.
Szinte minden héten.
Amikor receptem van.
Csak ha muszály.
Két - három havonta.
Havonta egyszer.


szavazatok száma: 102
Szavazni 1 órán belül egy gépről csak egy alkalommal lehet.

Szavazok Lezárt szavazások

Milyen a jó szoptatós melltartó?

2024. június 14.

Az anyamellről való táplálás időszaka alatt nemcsak arra kell figyelnie a kismamának, hogy a csecsemő megfelelő mennyiségű és minőségű anyatejhez jusson, hanem mellei „karbantartására”, saját komfortérzetére is.

Fotó: 123rf.comAbban, hogy a napjában többször szoptató kismama emlőbimbója ne „pálljon be”, majd ne sebesedjen ki, nemcsak a folyamatos tisztántartásnak van fontos szerepe, hanem a jó minőségű, speciálisan erre a táplálási időszakra kifejlesztett melltartónak is.

Mire jó a szoptatós melltartó?

Az új generációs szoptatós melltartók közös jellemzője, hogy a kosara, pántja tökéletesen illeszkedik viselője testére. Ennek a speciális fehérneműnek tehermentesítenie kell a szoptatás idején megnövekedett méretű mellek tartóizmait, szalagjait. Csak a funkcionálisan jól kialakított melltartó képes az anyatejtől duzzadó, elnehezedett emlőket „alátámasztani”. Rendszeres viselésével meg lehet előzni például a tejmirigyek méretnövekedése miatti hátfájást, illetve a szoptatás befejezése utáni mellmegereszkedést is.

Praktikus melltartóbetétet is viselnünk

A szoptatási időszakok között a termelődő anyatejtől a mell megduzzad és a tej a mellből csöpög. Célszerű az így szivárgó tejet a melltartóba helyezett melltartóbetéttel felfogni, mert a melltartóba „kicsöpögő” tej irritálhatja a bőrt, és fertőzésveszélyt is jelenthet. Az eldobható melltartóbetét higiénikusan kezelhető, használata kényelmes. Célszerű olyan melltartóbetétet választani, amelynek anyaga bőrbarát, természetes hatást kelt, jó a légáteresztő, és extra a nedvszívó képessége.

A korszerű, jó minőségű melltartóbetétek könnyen cserélhetők, jól pozicionálhatók a melltartóban a mellhez az alkalmazott ragasztócsíknak köszönhetően. A ragasztócsík csak a nevében ragasztó, valójában egy jól tapadó felület, ami lehetővé teszi, hogy a melltartóbetét ne mozduljon el a melltartóban. Az elmozduló melltartóbetét csökkenti a komfortérzetet, nem tudja teljesíteni maradéktalanul alapvető funkcióját és a szivárgó tej a melltartóba kerülhet, átáztatva azt. A betét külső borításának „vízzáró” tulajdonsága is hozzájárul a száraz érzés folyamatos fenntartásához.

Célszerű, ha a szoptatós anyuka magánál tart melltartóbetétet arra az esetre, ha szükséges a betét cseréje. A higiénia biztosítása érdekében előnyös, ha melltartóbetétek egyenként vannak csomagolva.


Lábfájdalom

2024. június 14.

Fotó: maridav © 123RF.com

Vádli- vagy combfájdalom esetén, főleg, ha az járásra és mozgásra fokozódik, a legtöbben az izmok túlerőltetésére, az ízületek kopására, fájdalmára gondolnak.

A visszeres panaszok sokszor könnyen felismerhetőek, hiszen a probléma többnyire jellegzetes panaszokkal jár, ugyanis az apróbb hajszálerek mellett akár kitüremkedő, kacskaringós erek is gyakran fellelhetőek. Ez persze nem jelenti azt, hogy látható jelek mindig vannak, ugyanis pl. a nehézlábérzést vagy a lábgörcsöket kezdetben a megnőtt vénás nyomás is okozhatja, mely ilyenkor még nem jár sem a visszérbillentyűk elégtelenségével, sem a felületes visszerek kórosan nagy tágulatával.

Miért is jár fájdalommal a visszér?

A vénabillentyűk dugattyúszerűen a visszaáramlást akadályozzák meg az általuk közrezárt szakaszon. Ha a fokozatosan emelkedő nyomás miatt a billentyűk nem zárnak rendesen, akkor a visszaáramló vér az adott szakaszon tovább növeli a nyomást, nagyobb terhet róva az alatta lévő szakaszra, majd a megnövekedett vérmennyiség a szövetek közé távozik, pangást, majd vizenyőt hozva létre. Ezt az állapotot jellemzően a sok állás, ülés elősegíti, a lábak elnehezülnek, és mindez feszítő érzéssel társul.

Az érszűkület esetében a panaszok az artériák falában lerakódó zsír és egyéb, sejtek okozta szűkület miatti csökkent szöveti oxigén-
és tápanyagellátás következményeként alakulnak ki. A visszeres és az érszűkületes panaszok a jellegzetességük miatt egymástól viszonylag jól elkülöníthetőek. A problémát inkább a két betegség együttes előfordulása okozza, főleg, ha mindkét betegség súlyosabb esete áll fenn egyidejűleg, mert ilyenkor a visszérpanaszok kezelése háttérbe szorul, így a fennmaradó visszeres tünetek továbbra is kellemetlenek maradnak a beteg számára.