Információk, érdekességek

A D-vitamin hiánya már az anyaméhben betegséget okozhat!

2021. szeptember 08.

Ahogyan az orvostudomány fejlődik, úgy ismeri fel egyre inkább, hogy mekkora a jelentősége a megfelelő tápanyagellátottságnak a várandósság során. Egy új kutatás ugyanis rámutatott arra, hogy összefüggés van a D-vitamin hiánya, valamint a skizofrénia kialakulásának valószínűsége között. A témában Ratkó Tünde szülésznő van a segítségünkre.

A Dán kutatás egy igen hosszadalmas folyamaton van túl, melynek eredményét nemrégiben közölték a ScifentificReport szaklapban. A kutatás során 2602 főből álló csoport segítségével vontak le következtetéseket a tudósok, melyek igen meggyőzőek.

Azt már régebben is kimutatták, hogy a folsav hiánya és a velőcsőzáródási rendellenességek között bizony van összefüggés, vagyis a tápanyaghiányos állapotok kiváltotta betegségek nem számítanak újdonságnak az orvostudományban. A Dán kutatás rámutatott arra, hogy az anyaméhben hatalmas jelentősége van a D-vitamin megfelelő szintjének. Amennyiben itt hiány alakul ki, úgy a fejlődő magzat károsodást szenvedhet, a károsodások között a skizofrénia rizikófaktora is megnő, méghozzá nem is elhanyagolható mértékben, 44%-kal. Ez pedig már elég jelentős szám ahhoz, hogy mindenképpen foglalkozzon vele az orvostudomány.

Tápanyagpótlás

A szakemberek régóta tudják, hogy mekkora jelentősége van a megfelelő tápanyagpótlásnak a várandósság során. Nem csoda, hogy jelentős többségük ma már javasol várandósvitamint a baba tervezésétől kezdődően.

Maga a tápanyagpótlás azonban nem elég, arra is hangsúlyt kell fektetni, hogy a bevitt anyagok a lehető legjobb mértékben fel is szívódjanak, ellenkező esetben csak a vizeletünk lesz tele a fontos anyagokkal, a szervezetünk nem. A felszívódás elősegítéséhez a komplex készítményeket keressük. Az egyes anyagok hasznosulása ugyanis nagyban függ attól is, milyen más anyagok vannak mellettük. A kalcium esetében a D-vitamin elengedhetetlen segítő, a vas esetében a C-vitamin, stb.

Tesztoszteron nőknél

2021. szeptember 06.

A tesztoszteron leginkább a férfiak kapcsán kerül szóba, mint férfi nemi hormon. Pedig a nőknél is jelentős szerepet tölt be, és legyen szó túl alacsony vagy túl magas szintjéről, ezek náluk is problémákat okozhatnak. Hogy mely panaszok jelezhetik a gyengébbik nemnél azt, hogy nincs megfelelő mennyiségben jelen a tesztoszteron, azt dr. Polyák Annamáriától, a Budai Endokrinközpont endokrinológusától tudtuk meg. 

A tesztoszteron egy androgén, vagyis egy férfi nemi hormon, amely szerepet játszik a reprodukcióban, a növekedésben és sok más testi folyamatban is.

A férfiaknál főként a herékben termelődik, míg nőknél elsősorban a petefészkekben és mellékvesékben. Mindkét nem esetén fontos szerepe van a nemi vágy meglétében, a testzsír eloszlásában, a csontsűrűségben, az izomzat, izomerő növelésében. Nőknél ezen kívül hozzájárul a termékenységhez, a menstruációs ciklus szabályozásához, főleg azért, mivel esetükben a tesztoszteron nagy része ösztradiollá alakul. 

Milyen panaszok utalnak arra, ha túl sok vagy túl kevés a tesztoszteron a nőknél?

Látható tehát, hogy a tesztoszteronnak a nőknél is nagy szerepe van, ám ha nincs megfelelő mennyiségben jelen, úgy problémákat okozhat.

A nők normál tesztoszteron szintje 15-70 ng / dl.

Ezek jelezhetik, ha a tesztoszteron szint alacsonyabb, mint 15 ng /dl 

• a mellszövet változásai
• termékenységi problémák
• alacsony nemi vágy
• kimaradt vagy rendszertelen menstruáció
• csontritkulás
• hüvelyszárazság

Ha a tesztoszteron szint magasabb, mint 70 ng/dl

• Zsíros, pattanásos bőr
• vércukorszint problémák
• Férfias területekre jellemző szőrzet megjelenésre (pl.bajusz, szakáll)
• meddőség
• a menstruáció hiánya
• Elhízás (főleg centrális típusú)
• policisztás ovárium szindróma (PCOS)

Gyerekek mozgásfejlődését és fejlesztését segítő kötet

2021. szeptember 05.

Prevenciós jellegű, 0-12 évesek mozgásfejlődését és fejlesztését segítő átfogó kézikönyv jelent meg a Móra Könyvkiadó és a Bethesda Gyermekkórház kiadásában, MocorGO címmel.

A Móra Könyvkiadó hétfői közleménye szerint Németh Zsófia mozgásfejlesztő, alapozó terapeuta, a Bethesda Gyermekkórház ADHD Centrumának koordinátora, Sipos Zsanett gyógytornász és Szegleti Gabriella klinikai szakpszichológus, neuropszichológus hiánypótló könyve egyebek mellett arra ad választ, hogy miként lehet segíteni játékos formában a gyermekek pszichomotoros fejlődését.

A szerzők több mint tíz éve foglalkoznak mozgásfejlesztéssel, és mindhárman vallják, hogy a mozgás olyan tapasztalás és élmény forrása, amely elengedhetetlen az idegrendszer fejlődéséhez és további megfelelő működéséhez.

A MocorGO című könyv olvasmányosan, közérthetően és játékosan mutatja meg mire és hogyan érdemes a szülőknek figyelniük. Az adott korra jellemző természetes fejlődési lépések ismertetése mellett felsorolja a figyelmeztető jeleket, és segítséget nyújt abban, hogyan válhat a mozgásfejlesztés az otthoni mindennapok gyakorlatává. Kitér az ajánlott sportokra, az iskolaérettség feltételeire, az otthon végzendő feladatok eredményességi kritériumaira. Felsorolja a különböző mozgásterápiákat, és az otthoni gyakorláshoz használható eszközöket.

A könyv megemlíti a relaxációt és a lazítást, de QR-kóddal elérhető videókat is tartalmaz, melléklete pedig mondókákat és motivációs meséket. A MocorGOt színes fotók, gyermekrajzok és vicces szörnyfigurák illusztrálják.         

A tájékoztató kitér arra, hogy a fejlődésbeli elmaradások, illetve a mozgásszegény életmód később jelentkező problémái (elhízás, gerinctartási problémák) nagy része kiküszöbölhető, ha a szülők tudatosabban odafigyelnek gyermekeik mozgásfejlődésére és -fejlesztésére. Az elkényelmesedő életmódváltozással a gyermekek is kevesebb időt töltenek a szabadban, kevesebben helyezik előtérbe a mozgásos szabadidős tevékenységeket. Mint írják, igazán akkor hatékony a mozgásfejlesztés, ha be tud épülni a család heti rendjébe legalább 3-4 alkalommal 30-60 perc aktív gyakorlás formájában.

Szerinted a gyerekek hülyék? Mondd! Te hülye voltál gyerekként?

2021. szeptember 03.

A felnőttek egy része azt gondolja, hogy a gyerek nem önálló lény. Valahogy a papa, mama, nagyszülő bioszféra oldalnyúlványaként gondol rá, akiknek mindenképp dolga van a gyerekkel, míg neki, mint idegennek, vagy legalább is kívülállónak lehetőleg semmi ne legyen. Nekik van egy rossz hírem.  

És kell is. 

Valahogy mostanában nem divat beszélni egy gyerekkel

Te jó ég! Mindjárt ovis a gyerek!

2021. szeptember 01.

Szülőnek, gyereknek egyaránt óriási fordulat az óvoda megkezdése - hogy melyikünk izgul jobban, sokszor nehéz lenne megmondani, különösen, ha előtte nem járt bölcsibe a gyermekünk. Vajon hogyan fogja venni az első akadályokat az önállósodás, az otthon biztonságából való kilépés útján? Egyet leszögezhetünk: előbb-utóbb biztosan jól! De, hogy minél biztonságosabb legyen számára az átmenet, az alábbiakban adunk pár tippet az ovira hangolódáshoz.  

Keltsük fel az érdeklődését!

Időről időre beszélgessünk gyermekünkkel arról, hogy milyen is lesz az élet az óvodában - fessünk pozitív képet arról, hogy milyen jó lesz sok más kisgyerekkel együtt játszani, mennyi izgalmas játék van ott (az udvari játszótérről is meséljünk), hogyan fest egy nap az óvodában, és hogy milyen kedvesek az óvó nénik (mindig nevezzük őket nevükön). Hallgassuk meg azt is, ő milyennek képzeli az óvodai életet, és finoman korrigálva közelítsük fantáziáját a valósághoz.

Játsszunk vele óvodásat: akár a plüssökkel, babákkal, akár bábokkal játsszunk el egy-egy apró életjelenetet az óvodából - először alakítsuk mi az óvó nénit vagy dadust, hogy gyermekünk megtapasztalja a kisóvodás szerepét, de aztán lehetünk egy kis barát, akivel mondjuk jót autózhat egy játék parkolóházban, máskor pedig szerepet is cserélhetünk: hadd élvezze ki a gyerekeket instruáló felnőtt pozícióját.

Játsszunk olyan izgalmas kihívást jelentő feladatokkal, amelyekről tudjuk, hogy élvezetet okoznak neki, és helyezzük azt óvodai keretjátékba: adjunk neki mindig más típusú, élményszerű készségfejlesztő feladatot mondván, hogy az óvodai foglalkozáson most éppen ez a gyerekek feladata. Ez lehet a finommotorikát (precíziós kézügyességet), az egyensúlyt-koordinációt, memóriát és koncentrációt, logikai készséget stb. fejlesztő bármilyen játék vagy feladat. Ha úgy látjuk, hogy az nagyobb élmény neki, játsszuk ezeket együtt - és ne felejtsük el sokszor megdicsérni gyermekünket közben és a végén is! Mindenképpen legyen vidám, felszabadult és élményszerű ez a játék: csak ennyi a cél velük.

Az ismeretlen a legfélelmetesebb mumus, ezért sokat oldhatunk gyermekünk esetleges szorongásán azzal, ha az óvodakezdésre minél jobban megismerkedik leendő óvodájával. Menjünk el többször is az ovihoz azon az útvonalon, amin majd rendszeresen közlekedni fogunk, figyeljünk meg mindent jól, és közben beszélgessünk a majdani óvodás életről. Hagyjuk, hogy főleg ő beszéljen, bármi is ragadja meg a figyelmét, az jó, hiszen személyes élmény. Ha lehet, menjünk be az épületbe, és nézzünk odabent is szét: gyönyörködjünk a gyerekek munkáiban, kukkantsunk be a leendő csoportszobába, nézzük meg az udvart.

Ha van az ismerős gyerekek között leendő csoporttárs, hozzunk velük össze közös programokat, hogy kicsit összeszokjanak egymással – egy kis barát nagyon nagy segítség az első napok nehézségeinek leküzdésében, hiszen egyikük sem fogja annyira elveszettnek érezni magát. Szintén jó lehet, ha a leendő óvó nénivel is sikerül kontaktust teremteni; egyébként is mindig a nevével utaljunk rá, hogy már ezáltal is némiképp ismerőssé váljon gyermekünk számára.