Információk, érdekességek

A panaszkodás arra szolgál, hogy megtanítsa: nem szolgál semmire

2019. május 18.

Jó kis menedék. Olyan jólesik megosztani, kiadni magunkból, abban a hiedelemben, hogy megszabadulunk a nyomasztó tehertől. Az elme máris kész a magyarázattal: ha megosztjuk, kevesebb marad belőle nekünk...

A panaszkodás ragadós, mint valami betegség. Ráragasztjuk az első, utunkba akadó barátra, ismerősre, családtagra, kollégára – mindegy, csak minél hamarabb „szabaduljunk” a problémánktól. Megértő fülekre, sőt, megértő lelkekre találunk azonnal. Hát persze, hogy vele is nemrég történt hasonló rémség… A sógor pedig ugyanebben a cipőben jár… És ontjuk, árasztjuk a keserűséget, míg végül akkorává nem dagad, hogy a világ összes gondja nem hasonlítható a miénkhez.


Az első lépést tehát megtettük, megosztottuk. És aztán? Mintha mégsem lenne könnyebb. Mintha mégsem hozna megoldást. Mintha még nagyobbnak tűnne a probléma. Egy dolgot biztosan elértünk: akinek elmeséltük, akinek jól kipanaszkodtuk magunkat, annak azért rendesen lehúztuk az energiáját.

Hogyan tovább? Még jobban sajnáljuk magunkat, még inkább felelős a külvilág a problémánkért, hiszen beleadtunk mindent, amit csak lehet. Magunkat mindesetre mentesítettük, hiszen kívülre helyeztünk minden okot, körülményt – és egyúttal a megoldást is!

A panaszkodás nem visz előre, de valamit azért mégiscsak tanít: nem szolgál semmire. Mehetünk fűhöz-fához, elmesélhetjük százszor és ezerszer is a problémát, a fájdalmat, a sérelmet – ettől még ottmarad, ahol keletkezett.

Mi lenne, ha felelősséggel élnénk? Ha végre elhinnénk, hogy senki más nem éli az életünket rajtunk kívül. Ha mi éljük, mi tudunk változtatni is rajta. Mi lenne, ha panaszkodás helyett megpróbálnánk lehetőségeknek tekinteni a gondjainkat? Lehetőség a fejlődésre, a növekedésre, a jobb emberré válásra. Mert mi mástól is haladnánk előre, ha nem attól, hogy másképp nézünk minden kihívásra, feladatra, nem tetsző dologra? A bennünk keletkező hullámokat nem érdemes még nagyobbra dagasztani, de érdemes elcsendesíteni, békével fogadni, és törekedni arra, hogy a helyzetet megoldjuk.


A macskatulajdonos befolyásolhatja kedvence viselkedését

2019. május 15.

A macskatulajdonosok személyiségvonásai hatással lehetnek házi kedvencük viselkedésére és jólétére – állapították meg az angliai Lincolni Egyetem és a Nottingham Trent Egyetem kutatói.

Fotó: pixabay.comA PLOS ONE című tudományos folyóiratban publikált tanulmány több mint háromezer, döntően Nagy-Britanniában élő macskatulajdonos bevonásával készült. A kutatás részeként a szakemberek saját személyiségvonásaikról kérdezték a résztvevőket, valamint a macskájuk viselkedéséről, egészségi állapotáról és életmódjáról is kifaggatták őket – írta a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

A vizsgálat hasonló eredményeket hozott, mint a szülő-gyermek kapcsolatokat vizsgáló korábbi kutatások.

Az emberi személyiséget vizsgáló tanulmányok például kimutatták, hogy a szülői neuroticizmus negatív hatással lehet a gyerek jólétére, ami megmutatkozhat a gyengébb fizikai és mentális egészségben vagy az általánosságban nézve alacsonyabb életminőségben.

A mostani vizsgálat kimutatta, hogy a macskatulajdonosok esetében a szorongással és érzelmi bizonytalansággal járó neuroticizmus magas szintje negatív hatással lehet a háziállat jólétére.

A magas fokú neuroticizmussal jellemezhető macskatulajdonosok továbbá nagyobb valószínűséggel számoltak be arról, hogy a macskájuknak “viselkedési problémája van”, ami fokozott agresszivitásban, szorongó/félénk magatartásban nyilvánul meg, emellett ezeknél az állatoknál gyakoribb a stresszel összefüggő betegség, a folyamatos orvosi kezelés, valamint a túlsúly.

A macskatartók pozitív személyiségjegyei ugyanakkor szintén hatással vannak a háziállat viselkedésére.


A női és férfiagy különbségei

2019. május 05.

Az eddigi legnagyobb agyi képalkotó vizsgálattal végzett kutatás során felfedezték a női és a férfiagy aktivitásbeli különbségeit.

 

A fotó illuszráció: pixabay.comAz agyi képalkotó vizsgálatot – melynek célja a női és a férfiagy működésbeli különbségeinek feltérképezése volt – 46 034 résztvevő bevonásával végezte 9 amerikai klinika.

A tanulmány eredményei szerint a nők agyának számos területe – elsősorban a prefrontális kéreg – jelentősen aktívabb a férfiakéhoz képest. A prefrontális kéreg a megfontolt cselekvés, az agressziószabályozás, a figyelem-összpontosítás és a problémamegoldó gondolkodás központja. A többi agyterület összehangolt (integrált) működését irányító prefrontális kéreg érettségétől függ az indulatkezelés, a tudásszomj, a rugalmas alkalmazkodás, a kiegyensúlyozott ítéletalkotás, a morális döntéshozatal, az önreflexió, az empátiás és az intuitív készség is.

A férfiaknál is találtak olyan területeket az agyban, melyek aktívabbak a nőkéhez képest: náluk a vizuális és a koordinációs központok működése volt kiemelkedő.

Megmutatkoznak a készségbeli különbségek

A kutatás során a résztvevők agyának különböző területeinek véráramlását is megmérték SPECT-vizsgálattal. Mind a 128 agyi régiót megfigyelték passzív-pihenő állapotban, illetve aktív működés közben is, amikor a résztvevők különféle kognitív feladatokat oldottak meg.

A SPECT-vizsgálat eredményei szerint a nőknél erősebb a prefrontális kéregben a véráramlás, ami  magyarázatot adhat arra, hogy miért fejlettebb az empatikus készségük, az intuíciójuk, illetve az együttműködésre való hajlamuk. A nők agyának limbikus területén is megnövekedett véráramlást mutattak ki, aminek köszönhetően a nők jobban ki vannak téve a szorongás, a depresszió, az álmatlanság és az érkezési zavarok, kockázatainak.


A gének befolyásolhatják a házasság minőségét

2019. április 26.

A gének befolyásolhatják a házasság minőségét egy új amerikai kutatás szerint – írja az MTI.

Fotók illusztrációk: pixabay.comAzt vizsgálták, vajon az oxitocin hormont szabályozó gén (OXTR) eltérő genetikai kombinációi hogy befolyásolják a partnerek egymást támogató magatartását, ami a házasság minőségének egyik kulcsa – írta a ScienceDaily.com.

A Journal of Family Psychology című szaklap aktuális számában ismertetett kutatás vezetője, Richard Mattson és kutatócsoportja azért választotta az OXTR-t, mert ez a gén szabályozza az oxitocin, a szeretet és a kötődés érzésében alapvető szerepet játszó hormon kibocsátását. Az oxitocin fontos a társas kapcsolatok kialakításában és egy sor más társas viselkedésben.

A New York-i Binghamton Egyetem kutatói 79 párt kértek fel a vizsgálatra. A partnereket külön-külön arra kérték, beszéljenek életük egy problémájáról, ami nem párjukkal vagy annak családjával kapcsolatos, hanem például a munkájukkal.

Tíz percen át tárgyalták a témát, a kutatók értékelték a hangfelvételt abból a szempontból, hogy ki mennyi támogatást adott a párjának és fogadott el tőle. Kérdőíven kellett a partnereknek külön-külön válaszolnia arra, hogyan értékeli a párjától kapott támogatást.


A kutyaugatás bosszantó hatásai

2019. április 17.

A kutyaugatás bosszantó hatását vizsgálták az ELTE etológiai tanszékének kutatói.

Fotók: pixabay.comA Bioacoustics című folyóiratban megjelent tanulmányukban Jégh-Czinege Nikolett PhD-hallgató, valamint Faragó Tamás és Pongrácz Péter, a tanszékének kutatói arra kerestek választ, miért leszünk többnyire idegesek, ha kutyaugatást, főként ha a szomszéd kutyájának ugatását halljuk és vannak-e olyan emberek, akiket az átlagosnál jobban zavar, amikor ugatást hallanak?

A kutatók 153 résztvevőt toboroztak vizsgálatukhoz, amelynek során az embereknek 12 különböző kutyaugatást kellett meghallgatniuk, majd pontozniuk aszerint, mennyire találták azokat idegesítőnek, a hang alapján a kutyát mennyire gondolták mérgesnek, ijedtnek, vidámnak.

Három korcsoport tagjait vonták be a kutatásba: 10-11 éves gyerekeket, 18-35 éves és 50-70 év közötti felnőtteket. A tesztek során az etológusok vizsgálták a lakókörnyezet esetleges szerepét is. Mindhárom korcsoportban voltak falusi, kertvárosi és városközpontban élő lakosok.

Eredményeik szerint a lakóhelynek nem volt hatása a kutyaugatás által kiváltott bosszankodás mértékére. Vagyis nem igazolható, hogy a nagyvárosi, “természetből kiszakadt” embereket jobban idegesítené a kutyák által keltett zaj. Az életkor viszont összefüggést mutatott a bosszankodással: a fiatal felnőttek tartották a legidegesítőbbnek az ugatásokat, különösen, ha azok magas hangon szóltak. A férfiakat jobban bosszantotta az ugatás, mint a nőket.


További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...368