Információk, érdekességek
Serkentés és gátlás társas helyzetekben
2026. június 19.
Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy mások jelenléte hatással van a viselkedésére. De különböző helyzetekben, különböző egyéneknél eltérő módon. Ez ma már közhely, ám hogy pontosan milyen irányú és milyen mértékű ez a társas hatás, amely a személyközi viszonyok alapvető formája, azt sokáig és hosszan kutatták.
Mert társadalomban élő emberként sokféle helyzetben sokféle különböző szerepet veszünk fel, rengeteg elvárásnak kell egyidejűleg megfelelnünk, így egyáltalán nem egyértelmű, hogy mások jelenléte miként hat ránk. És nyilván személyiség- és helyzetfüggő is, hogy valaki hogyan reagál a különböző szituációkra. Egy színésznek egész más közönség előtt szerepelnie, mint egy politikai gyűlés alkalmi szónokának, egy sportoló másként teljesít versenyhelyzetben, mint edzésen, egy munkás is más módon vagy tempóban dolgozik a főnöke jelenlétében, mint mikor csak a vele egyenrangú kollégái látják.
Testápolás kánikulában
2026. május 31.
Érezzük jól magunkat a bõrünkben a nagy melegben is!
A legtöbbször rajtunk múlik, hogy milyen a bõrünk. Különösen nyáron kell vigyáznunk, amikor könnyen szárazzá válhat a bõr, annak ellenére, hogy a verejtékezéssel együtt finom olajsavak is "zsírozzák".
Ami sok, az sok...
Az esztelen napozás és a túl gyakori fürdés szárazzá, rugalmatlanná, végsõ soron sérülékennyé teheti a bõrt. A vízmegtartó anyagok és a védõ zsírköpeny hiánya miatt dehidratálttá válhat. A száraz, vízhiányos bõr nemcsak feszül, viszket, hanem hajlamosabbá válik a bakteriális és a vírusos fertõzésekre, valamint a ráncosodásra is. Ésszerû napozási szokásokkal, szükséges fényvédelemmel és alkalmas bõrápoló készítmények rendszeres használatával természetesen ezek a bõrproblémák is megelõzhetõk.
Modern élet a természet ritmusára
2026. május 13.
Itt a tavasz, a változékony időjárás. Vajon mennyire sikerül mindehhez alkalmazkodnunk?
Egy kedves ismerősömmel a nyár kapcsán arról beszélgettünk, ki hogyan szereti tölteni a szabadidejét. Az ismerősöm arról számolt be, talán kicsit bosszúsan, hogy télen imád filmezni, ám amint eljön a „jó idő” (ami alatt ő a meleg, napos időt érti, és amivel személy szerint én és sokan mások, a hűvösebb időt kedvelők nem értünk egyet), egy film sem tudja már lekötni. Úgy érzi, hogy kint kell lennie a szabadban, az utcán, a városban, a réten, a téren. Ilyenkor nála az aktív szabadidős tevékenységek válnak elsődlegessé, mint a sétálgatás, a kocogás, az utazás és a többi. Sőt, hozzátette, hogy ilyenkor azt tapasztalja, nem tud annyit dolgozni, mint „rossz”, azaz hideg, esős időben.
Az időjárás megváltoztat minket?
A hallottak kapcsán elgondolkodtam azon, hogy milyen nagy hatással van az időjárás, az évszakok váltakozása arra, hogy hogyan esik jól feltöltődni, pihenni, és hogyan esik jól dolgozni (legyen szó otthoni vagy munkahelyi feladatokról). Eszembe jutott, hogy nem olyan régen, a napsütések kezdetén én is eljutottam egy hasonló felfedezéshez. Azt vettem észre, hogy amíg a hideg időben jól esett korán lefeküdni, most egyszerűen még nem jön álom a szememre akkor, mint pár hete, egyszerűen később esik jól lefeküdni. Egy kicsit én is bosszús voltam, azt hiszem, hogy a gondosan ápolt „alvási higiéniám” egy fontos összetevője, a rendszeres alvásidőm felborul. Aztán arra gondoltam, hogy valójában az lenne különös, ha nem hatna az alvásomra az, hogy most már órákkal később is világos van este, nem úgy, mint télen. És ekkor történt meg a „reveláció”: az a gondolatom támadt, hogy mi sem természetesebb, hogy a napi aktivitásom, ébrenlétem és alvásom alkalmazkodik a változó évszakokhoz, a megváltozott külső körülményekhez, mint a fény és a hőmérséklet. Arra jutottam, hogy talán pont az lenne természetellenes, ha mereven próbálnám ugyanazt a napi ritmust erőltetni magamra, amit a tél során. Talán ez csak az én modern, városi énem, ami azt gondolja, hogy függetlenül az időjárástól, a természettől tudok létezni, tevékenykedni. Pedig ismerem én is a történeteket nagyszüleim, de még inkább dédszüleim korából arról, miként hangolták össze életüket a természet ritmusával, miként szervezték ők életüket az időjárás és az évszakok váltakozása köré, és nem fordítva. Például csak szezonális gyümölcsöt és zöldséget ettek, nem volt más választásuk.
Miért érzem úgy, mintha távolról figyelném az életemet?
2026. május 04.
Előfordult már, hogy úgy érezte mintha saját gondolatait, testét, végtagjait, cselekedeteit egy külső perspektívából szemlélné? Vagy mintha a külvilágot látná egy üvegfalon keresztül? Ha igen, bizonyára felmerült, hogy ilyen nincs, ezt a benyomást senki sem tekintené hitelesnek. Holott a jelenségnek neve is van: deperszonalizációs-derealizációs zavar. Dr. Blazsek Péter, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere, gondozóvezető főorvos arról beszélt, hogyan lehet diagnosztizálni ezt a zavart, és milyen lehetőségei vannak a kezelésnek.
Egy gyakran félrediagnosztizált zavar
A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) egy nehezen felismerhető mentális állapot, amelyben az ember furcsa, ijesztő módon éli meg önmagát vagy a környezetét. Előfordulhat, hogy a saját testét idegennek érzi (ez a deperszonalizáció), vagy a külvilág tűnik távolinak, álomszerűnek (ez a derealizáció). Ilyenkor az ember úgy érezheti, mintha kívülről nézné önmagát vagy az életét, de közben tudja, hogy mi a valóság.
Ez az állapot lehet enyhébb vagy súlyosabb, és tarthat pár pillanattól akár hetekig is. Jelentősen megnehezítheti a mindennapi életet, például a tanulást, a munkát vagy a kapcsolatokat, és az sem ritka, hogy ha szakemberhez fordul az érintett, tévesen más diagnózis születik az állapotáról.
A DDD a disszociatív zavarok közé tartozik, vagyis az élmények, gondolatok és érzések „szétkapcsolódásával” jár. Két fő formája van:
- Deperszonalizáció: az ember úgy érzi, mintha eltávolodott volna saját testétől vagy gondolataitól, mintha kívülről figyelné magát.
- Derealizáció: a környezet tűnik furcsának, ködösnek, mesterségesnek, mintha nem lenne teljesen valós.
Ezek az élmények visszatérhetnek vagy tartósan is fennállhatnak, és gyakran erős szorongás kíséri őket.
Fáj a válla? Ízületi porckopás okozhatja!
2026. április 30.
A vállízületet leggyakrabban érintő probléma az ízületi porckopás, amely sajnos nagyon sokunk életét megkeseríti.
Az ízületi kopás és a meszesedés gyakorisága szoros összefüggést mutat a mozgásszegény életmóddal és az elhízással, ezért mondhatjuk, hogy ez a kórkép tulajdonképpen civilizációs betegség. Ezt a tényt igazolják azok a nemzetközi statisztikák is, amelyek szerint a porckopással küzdők közel fele túlsúlyos. A betegség – amellyel a 65 év felettieknek több mint 70%-a küzd – kockázati tényezői közé tartozik az öröklött hajlam és a túlerőltetés is.
Tünetek
Az ízületi porckopás legjellemzőbb tünete a fájdalom, az ízületek mozgatásra jelentkező ropogása, valamint a mindennapi életet rendkívüli módon megnehezítő mozgásbeszűkülés. Ez utóbbi oka, hogy a fájdalom miatt, az ízület körüli izom reflexesen védekező kényszertartást vesz fel, megfeszül, mozgásra fájdalmassá válik.
Ízületi kopás
Az ízületek csontvégeit ízületi porc borítja, ezek biztosítják a súrlódásmentes mozgást a csontok számára. A porcképzést speciális sejtek végzik, azonban, ha ezek működése rendellenessé válik, a porc elkezd leépülni, és elvékonyodik, felszíne göröngyös és lyukacsos lesz. Az ízület szélén fájdalmas csontkinövések alakulnak ki, amelyek gátolják az ízület normális működését. Végső stádiumban a csontok végei összeérnek, egymáson súrlódnak, ami nagy fájdalommal, valamint duzzanattal és gyulladással jár. A kopás tünetei a korral sajnos rosszabbodnak, hiszen az ízületek stabilitása és regenerációs képessége az idő múlásával csökken.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...249