Információk, érdekességek

Gerincproblémák és a testmozgás

2019. december 09.

Fotó: 123rf.com

Mi a helyzet akkor, ha valaki gerincproblémával küzd? Hasznos vagy inkább ártalmas a sportolás? 

Nem hiszem, hogy akadna olyan gerincproblémával küzdő beteg, akit orvosa ne figyelmeztetett volna arra, hogy a gyógyulás alapfeltétele a rendszeres testmozgás. A „Laci bácsi, tessék többet mozogni!” felszólítás azonban általában sajnos nem elegendő. A legtöbb embernek ugyanis fogalma sincs arról, milyen sportot űzhet, melyik mozgásforma hasznos, melyik ártalmas számára, mennyit mozogjon és mire ügyeljen testmozgás közben. 

Honnan tudjuk meg, mi az állapotunknak megfelelő testmozgás?

Természetesen – ahogy minden más egészségi problémával – a fenti kérdésekkel is a megfelelő szakemberhez kell(ene) fordulni. Az internet, a barátok vagy a segítőkész szomszédok helyett érdemes lenne gyógytornásztól/mozgásterapeutától kérni a segítséget. Gerincproblémák esetén majd minden esetben szükség van célzott, a betegre és a betegségre szabott korrekciós jellegű mozgásterápiára, amely a betegségtől függően néhány héttől néhány hónapig is eltarthat. Szerencsére az esetek nagy részében nem feltétlenül szükséges rendszeresen eljárni a rendelőbe.

Amennyiben az adott probléma ezt lehetővé teszi, a terapeuta összeállít és megtanít egy otthon végezhető gyakorlatsort, így elegendő egy-két havonta kontrollra járni. A közhiedelemmel ellentétben azonban ahhoz, hogy megőrizzük gerincünk egészségét, nem elegendő néhány hétig vagy hónapig gyógytornázni, a későbbiekben is fent kell tartanunk az aktív életformát.

A terapeuta segítséget nyújt abban is, hogy a mozgásterápia mellett, illetve a gyógyulást/állapotjavulást követően milyen mozgásformá(ka)t érdemes választanunk, és megtanítja, mire ügyeljünk sportolás közben annak érdekében, hogy a sport valóban gyógyítson ahelyett, hogy ártana. 


Mi ez az egész anyagcsere-tipizálás?

2019. november 26.

Mindannyian egyediek vagyunk. Különböznek az arcvonásaink, a bőrünk színe, stb. Ezért van az, hogy arcról megismerjük egymást, de az ujjlenyomataink is különböznek, mint ahogy a szerveink sem egyformák. Erről szól Roger Williams Biochemical Individuality (1956) című könyve, amelyik részletesen bemutatja, mennyire különbözőek vagyunk nem csak a testfelépítésünk, hanem szerveink alakja és enzimműködéseink különbözősége alapján is. Ha elkezdünk "befelé" ásni szervezetünkbe, kiderül, hogy a sejtjeink is mások.  

Az enzimeink és hormonjaink aránya eltérő, ennek megfelelően az anyagcseréje is mindenkinek egy kicsit más. Ezért nem lehet sablont ráhúzni senkire sem, ebből következően nem létezik univerzális fogyókúra vagy étrend sem. Lucretius mondása: ,,az egyik ember étke, a másik ember mérge” tökéletesen tükrözi ezt, de tudjuk, hogy a kínai orvoslás — amely az ember energetikai felépítése alapján tipizál –, sem csak azt kutatja, hol és mi fáj, hanem azt is, hogyan fáj, mi csillapítja jobban a fájdalmat, a meleg vagy a hideg, és vajon milyen érzelmi hatás okozta magát a betegséget. Az indiai ajurvéda szintén tipizál. Kijelenthető talán, hogy minden tipizálás jobb, mint a semmilyen tipizálás.

Léteznek alap irányelvek, de hosszú távon nem létezik olyan táplálkozás, amelyik bárkinek megfelel. Szerintem ehhez nem kell különösebb szakembernek lenni sem, hogy felismerjük. Mindenkinél másképp működik ugyanaz az étrend - ami az egyikünknél hatásos, az a másikunknál nem válik be. Lehet, hogy valaki mondjuk Atkins (ketogén) diéta segítségével – ami a szénhidrátokat vonja meg, és a zsírokat maximalizálja – sikeresen lefogy. De ez nála is csak átmenetileg hatásos, mert egy ilyen extrém diéta kiegyensúlyozatlan és előbb-utóbb valamilyen problémát okoz.

Ha viszont a saját anyagcsere-típusunknak megfelelően étkezünk, az energiánk magától értetődő módon helyreáll, anélkül, hogy nagyon erőlködnénk, mert egyértelműen természetes a szervezetünk számára ennek megfelelően táplálkozni.

Tehát ha a testünk megkapja, amire szüksége van, akkor a sóvárgásaink is megszűnnek. Ehhez persze egészséges ételekből kell összeállítanunk az étkezésünket, amelyek tartalmazzák azt a mennyiségű szénhidrátot, zsírt és fehérjét, illetve mikrotápanyagokat, amelyek SZÁMUNKRA optimálisak. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy azokat milyen formában juttatjuk a szervezetünkbe.


A tánc felszabadít és elűzi a félelmeket

2019. november 09.

A tánc biztosíthatja jó közérzetünket, fizikailag és szellemileg is jó formában tarthat. A rendszeres táncmozgás jótéteményeit nem árt számba venni…

Fotó: 123rf.comA tánc levezetheti akár minden feszültségünket – erősítik meg a pszichológusok, akik azt gyakran terápiás módszerként is alkalmazzák. Ilyen hatása főként abból ered, hogy mozgásban tartja az egész testet, szabad folyást enged az érzelmeknek. Így azért is táncolunk – teszik hozzá a szakemberek –, hogy elűzzük félelmeinket, hiszen úgy érezzük, védelmet nyújt számunkra. Támogatást ad hozzá természetesen a zene. Minden veszély nélkül kiadhatjuk magunkból érzelmeinket, hiszen az lehet a benyomásunk, hogy a tánc által „védve vagyunk”. Amikor testünk válaszol a dallam hívó szavára, eltűnik az addigi félénkség: megkönnyebbülünk, elevennek, erősnek érezhetjük magunkat.

Energiát szabadít fel és nyugtat

Megnyitva az addig passzivitásba zárt test „zsilipjét”, a tánc jelentős energiákat szabadít fel – vélik a szakemberek. Hatalmas mértékben dinamizálja azokat, akik enerváltak, levertek, és könnyít azokon, akiket nyomaszt a stressz. Ki-ki megtalálja benne, amire szüksége van. A zene hangjai olyan mélyre hatolnak, mintha nemcsak a fülünkön keresztül, hanem egész testünkkel érzékelnénk mindent. A hangrezgések áthatolnak a bőrünkön, tánclépéseink megmozgatják izmainkat, és az érzékek egész sorát teljesítik ki bennünk. A tánc intenzív, örömteli, már-már ujjongó élményt ad – attól függően, milyen fogékonyak vagyunk rá. Minden korosztály részesülhet benne, hiszen már a kisgyermek is spontánul összeüti kezecskéjét, és táncol a zene dallamára, olyan természetesen, mint ahogy játszik, vagy utánozza környezetét.

Tánc közben olyan állapotba kerülünk, mintha visszatérnénk a gyökereinkhez – vélik a pszichológusok. A zene lüktetése egész testünket áthatja, egyúttal emlékeztet arra a szívdobogásra, mely az anyaméhben lévő magzat sajátja. A ringó mozgás pedig tudat alatt ahhoz az első élményhez juttat vissza minket, amikor anyánk a karjában ringatott.


Nem a méret a lényeg!

2019. november 04.

Fotó: 123rf.com

Talán nincs is olyan fiú vagy férfi, akit ne foglalkoztatna a péniszméret témája. Korosztálytól függetlenül sokan elégedetlenkednek a méretük miatt, és azon szoronganak, hogy vajon mit fog szólni hozzá kiszemeltjük. A pornónak és jó néhány internetes oldalnak köszönhetően a péniszmérettel kapcsolatban sok téves hiedelem kering a nagyvilágban.

Téves hiedelem, hogy egy nőnek az okoz örömet, ha minél nagyobb péniszhez jut. Arról nem is esik szó, hogy sok nőnek egy tizenhat-húsz centiméteres pénisz fájdalmat is okozhat a gyönyör helyett.

Nézzük, hogy mi a valóság

Rengeteg, méretre vonatkozó kutatást végeztek. A felmérések nagy része bemondásos alapon, kisebbik része urológusok által mért adatok alapján készült. Ebből következik, hogy az internetes keresések eredményeképpen a különböző oldalak eltérő adatokat tartalmazhatnak.

A bemondásos eredmények egyáltalán nem biztos, hogy valós adatokon alapulnak, hiszen az ember fia szereti magát minél jobb színben – illetve méretben– feltüntetni. (Az sem mindegy, hogy a mérést hogyan végzik el.)

Mindent összevetve az tűnik reálisnak, hogy az európai átlag – természetesen merev állapotban – 12–14 cm hosszú, 9,3–11,66 cm átmérőjű. 

Bár a péniszméret régiónként (Afrikában, Amerikában, Európában és Ázsiában) eltérő, jelentős különbségek azért nincsenek.

A legkisebb hímvesszőjük (9–12 cm) az indiaiaknak van, a legnagyobb pedig az afrikaiaknak (16–18 cm).


A lábfej is törődést igényel!

2019. október 30.

Az egész testsúly rajta nyugszik, előrehajt, amikor járunk, futunk, ugrunk, netán táncolunk… Emellett a lábfejnek minden felülethez alkalmazkodnia kell. A talajjal való érintkezéskor az ütődést a talp enyhíti. Érdemes hát törődni a lábfejünkkel: megfelelően ápolni, tornáztatni, hogy izmos, rugalmas legyen. Íme négy jó tanács hozzá

Fotó: 123rf.comA rugalmasság megtartása
Mozgatás, tornáztatás: Minden este, mezítláb görgessünk egy teniszlabdát előre-hátra és oldalt a talp egész felületén, először lágyan, majd erősebben rányomva a talpat.

• Nyújtás, hajlítás:
Hajlítsuk a lábujjainkat, a kezünkkel segítve, lehetőleg mindennapos „edzésként”. Először a nagyujjat hajlítsuk a külső oldal felé is, majd a középső három ujjat előre-hátra, végül a kisujjat, mely szintén hajlítható a külső oldalra. Minden ujjnál ismételjük 5-ször a hajlítást 10-10 másodpercig.

Izmosítás, erősítés

A lehető leggyakrabban szakítsunk időt az alábbi néhány izmosító gyakorlatra, természetesen mezítláb végezve.
• Álló helyzetben tegyük át a testsúlyt a jobb lábra. Emeljük fel, és fogjuk meg a bal térdet, miközben tartsuk az egyensúlyunkat 30-60 másodpercig. Ismételjük a gyakorlatot 2-szer mindkét oldalon. Ha szükséges, fal mellett időnként megtámaszkodva is végezhetjük a gyakorlatot.
• Szintén álló helyzetben, maximálisan nyissuk szét egymás után a lábujjakat. Majd emeljük fel a nagylábujjat, míg a többi ujj a talajon marad. Ezután tartsuk a talajon a nagylábujjat, és emeljük fel a többi ujjat egyszerre amennyire tudjuk. Ismételjük 10-szer az egyes fázisokat, 5-10 másodpercig tartva az adott pozíciót. 
Térdelő helyzetben (ha szükséges, puha párnát használva), csípőre tett kézzel támaszkodjunk a fordított lábujjakra, és üljünk rá a sarkunkra. Eközben végezzünk kilégzést, majd emelkedjünk fel. Ismételjük 5-ször a gyakorlatot. Ezután maradjunk a sarkunkon ülve 30-60 másodpercig.


További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...167