Információk, érdekességek

Tanulási zavarok kisiskolásoknál

2015. szeptember 11.

A szeptemberi iskolakezdést követő pár hónapban kiderül, hogyan veszi az akadályokat gyermekünk a tanórákon, hogyan teljesíti a feladatokat. 

Amellett, hogy azon aggódunk, miként illeszkedik be gyermekünk a közösségbe, az eredményeit is szem előtt tartjuk, hiszen az első osztály tananyaga képezi minden későbbi tudás alapját. Ha úgy látjuk, hogy jó képességű gyermekünknél problémák jelentkeztek az iskolában, most még időben orvosolni tudjuk őket, ezért sorra vesszük, milyen zavarok nehezíthetik leggyakrabban a tanulást!

Látás- és hallásproblémák 

• Oka: Ha a gyermekünknél tanulási problémákat észlelünk, annak egészen egyszerű oka is lehet – előfordulhat, hogy nem lát, vagy éppen nem hall rendesen.
• Tünetei: Amennyiben látásproblémával állunk szemben, a gyermek hunyorog vagy „kilóg a padból”, rosszul másol a tábláról. Ha a hallásával van gond, akkor sem figyel, szórakoztatja magát és a többieket, hiszen nem hallja, amit a tanár mond, így számára unalmassá válik az óra.
• Gyakorisága: A kisiskolások körében is gyakori a rövidlátás, az egyik szem gyengesége, a szemtengelyferdülés. A fülnél a hurutos megbetegedések, a megnagyobbodott mandulák, fülgyulladások okozhatnak problémát.
• Megoldás: Mindenképpen forduljunk gyermekünkkel szakorvoshoz!

Tanulási zavar

Amikor egy egészséges gyermek normális, átlagos oktatási körülmények között nem tud megtanulni írni, olvasni, vagy számolni, ha ezeken a területeken iskolai teljesítménye jelentősen elmarad az intelligenciaszintje alapján elvárható teljesítménytől.

Tanítsuk meg orrot fújni!

2015. szeptember 08.

A náthának a következménye az arcüreggyulladás, középfülgyulladás, orrmandula-gyulladás, légcsőhurut, hörghurut. Ezért komolyan kell venni ezt a mindennapinak tűnő  betegséget.

A nátha szempontjából nagyvárosokban élő, és a közösségbe kerülő gyermekek az igazán veszélyeztetettek. A kórokozók elszaporodásának megakadályozására pedig a legegyszerűbb gyógymód a folyamatosan termelődő, kórokozókkal telített orrváladék rendszeres, alapos eltávolítása. Ezért mielőbb tanítsuk meg a gyereket a helyes, alapos orrfújásra.

Trükkök

Különböző trükkös megoldásokat kell kitalálnunk, hogy a gyermek megértse, hogyan lehet hatékonyan, erőteljesen kifújni az orrát.

1. Ennek egyik módja például az, hogy az asztalra tollpihét (vattagombócot vagy pingponglabdát) teszünk, és megmutatjuk, hogyan tudjuk mi orrfújással, csukott szájjal átjuttatni hozzá a másik oldalra.
2. Már nálunk is kapható a gyógyszertárakban egy olyan lufi, aminek az orrhoz illeszkedő toldaléka van. A gyermekek mindig szívesen felfújják a lufit az orrukkal is. Közben a másik orrfelet be kell fogni. Ezzel olyan légnyomást lehet létrehozni az orrban, hogy az eldugult orrból kiinduló kis csatorna, a fülkürt kinyílik.

Boldog tanévet! – Lehangolódás helyett ráhangolódás

2015. szeptember 06.

Nem törvényszerű, hogy a tanévkezdés gyötrelem legyen a gyereknek és a szülőnek! Némi tudatossággal nem csupán megkönnyíthető az óvodába, vagy iskolába való visszatérés, de kifejezetten örömteli eseménnyé tehető. Ha adunk elég időt a ráhangolódásra, nem kell tartanunk a lehangoló első napoktól.

Miközben a felnőttek számára is valóságos kínszenvedést jelent az egy-két hetes nyári szabadság után visszatérni a munkába, sokan nem gondolnak arra, hogy gyermeküknek mekkora erőfeszítést igényel a több hónapos vakációt követően a tanévkezdés. Az első napok az óvodában, vagy az iskolában testet-lelket nem kímélő, komoly próbatétel, amire bizony érdemes tudatosan készülni.

Itt az idő!

A legtöbb problémát a megváltozott időszámítás, az új ritmus felvétele okozza a kicsiknél és nagyoknál (ideértve a szülőket is). A vakációban úgymond „időtlenné” vált a legtöbb gyerek, hiszen nem kellett beállítani a vekkert a reggeli induláshoz, nem kellett időre menni különórára.

A dicséret szárnyakat ad? – Hogy látja ezt a nagyi?

2015. szeptember 01.

A nagyszülők – kijárván már az élet iskoláját – abban szeretnének közreműködni, hogy utódaik utódai minél magabiztosabbak és sikeresebbek legyenek felnőtt korukban. Általában a szeretettől vezérelve tudatosan is igyekeznek a csemete önbizalmát erősíteni, mégpedig dicsérő, elismerő szavakkal.
A szülők gyakran kifogásolják a nagyik ilyetén való szóbeli „ajnározásait”, ám azok többsége nem tud és nem is akar lemondani rajongott unokája, unokái dicsérgetéséről, vonatkozzon ez annak külsejére vagy valamilyen apró megnyilvánulására.

Mi a különbség a rutindicséret és a méltatás között?

A gyerekek személyiségfejlődésével foglalkozó pedagógusok, pszichológusok sem tagadják, hogy az elismerő szavaknak, sőt gesztusoknak (mosoly, simogatás stb.) fontos szerepük van a felnövekvők énképének, önbizalmának kialakulásában, ám egyre több olyan pszichológiai tanulmány lát napvilágot, ami arra hívja fel az elragadtatásra különösen hajlamos nagymamák, nagypapák figyelmét, hogy az unos-untalan, avagy rutinszerűen elhangzó dicséretek („szép vagy”, „okos vagy” stb. ) nem hogy hozzájárulnának a gyerek egészséges énképének, önbizalmának kialakulásához, hanem akár az ellen is hathatnak.

Nem feltétlenül a trendi a jó – Iskolatáska-mustra

2015. augusztus 31.

Sokan esnek abba a hibába, hogy a gyermek ízlése alapján választanak iskolatáskát, holott a külcsínnel szemben vannak sokkal fontosabb szempontok is. Az ortopéd szakorvos szerint egy fejlődésben lévő szervezet esetében különösen fontos, hogy milyen kialakítású táskát cipel a hátán. 

Bár még van néhány nap  hátra a nyárból, a legtöbb család megkezdte a készülődést az iskolára. A tanszerek mellett az egyik legfontosabb a megfelelő iskolatáska kiválasztása. Számos variáció létezik a piacon, csak az ár és a fantázia szab határt annak, ki, milyen táskát vásárol gyermekének. Mivel kevés olyan intézmény van, ahol bent lehet hagyni a könyveket, így elkerülhetetlen, hogy a gyerekek nagy súlyokat cipelnek. Ez azonban nagyon megterhelő a fejlődésben lévő szervezetnek. Éppen ezért fontos, hogy a szülők olyan modellt válasszanak, amelynek köszönhetően elkerülhetőek a mozgásszervi panaszok, vagy a fejlődési rendellenességek.