Információk, érdekességek
Fülzsír: hasznos vagy ártalmas?
2021. január 15.
Annak ellenére, hogy alkalmanként zavaró lehet, a fülzsír képződése a hallószervünk egészséges működésének a szerves része.
A hallójáratban természetes módon termelődik a viaszosolajos állagú fülzsír, amelyet szakszóval cerumennek neveznek. Ennek a világossárgától a sötétbarna színűig terjedő színárnyalatú anyagnak jelentős funkciói vannak: többek között véd a por- és koszszemcsék bejutásától és a mikroorganizmusoktól, megakadályozza, hogy a víz irritálja a hallójárat falát. Optimális esetben a feleslegben lévő fülzsír magától távozik, „kicsordogál” a fülből, és a külső fülből könnyen eltávolítható/lemosható.
A fülzsírral kapcsolatosan felmerülő leggyakoribb probléma az, hogy a fülzsír nem távozik a hallójáratból, hanem ott egyfajta „dugóként” felhalmozódik. Miért is baj ez? A fülzsírdugó többé-kevésbé elzárja a hallójáratot, hirtelen fellépő, átmeneti hallásvesztéshez vezethet, fülcsengést, fülzúgást okozhat, fülfájással járhat. Nem ritka, hogy az extrém mennyiségű, ki nem ürült fülzsír gyulladásos, fertőzéses, fájdalommal járó folyamatokba torkollik, akár lázat, kellemetlen szagú váladékképződést okozhat.
Fülpiszkáló, fülhallgató, hallókészülék is felelős lehet a fülzsírdugóért
A kellemetlenség forrása az, ha a feleslegben lévő fülzsír nem kifelé, hanem befelé nyomul a hallójáratban. Miért is? Gyakran azért, mert valaki a fültisztító pálcikával a kialakult fülzsírdugót benyomja a dobhártya irányába. Megjegyzendő, hogy a fültisztító pálcikákat, bármennyire csábító is, tilos a dobhártyáig tolni.
Egyrészt mélyre tolva fülsérüléseket, vérzést okozhatnak, másrészt pedig csak a külső fül tisztítására, az oda kifolyt fülzsír eltávolítására szolgálnak. A „fülpiszkálókon” túl egyéb fülbe dugott tárgyak is okozhatnak bajt. Megeshet, hogy a fülbe helyezett fülhallgatók vagy a hallókészülékek használata vezet fülzsír – dugóhoz. Továbbá az életkor előrehaladtával is nő a fülzsírral kapcsolatos problémák gyakorisága. Sok esetben az idős emberek csak akkor szembesülnek a bajjal, ha hallásvesztést tapasztalnak.
Mi lehet a talpfájás mögött?
2021. január 14.
A talpfájás oka elég gyakran a talpcsontok „szétcsúszása”, a láb harántboltozatának ellapulása. Talpbetét mindig, műtét néha szükséges, akkor, ha egyéb módon már nem javítható az állapot.
A talpbetéttel, talptornával már nem korrigálható, terhelési és cipőviselési panaszokat okozó talpi harántboltozat-süllyedés kezelése műtéti. A beavatkozás során a lesüllyedt (leggyakrabban a II–IV.-es) lábközépcsontok fejecsének felemelése és rövidítése történik. Általában az úgynevezett Helal- vagy ma már a módosított Weil-műtétet alkalmazzuk ilyenkor.
A Weil-műtétnél a lábközépcsontot egy ék alakú csontdarab eltávolítása után tetszőlegesen emelhetjük, rövidíthetjük és forgathatjuk, ezáltal az optimális helyzet elérésével megszüntethetők a talpi bőrkeményedések, a terhelési talpi fájdalom és a cipőviselési panaszok. A belső rögzítésre tűződrótot vagy csavart használunk, a műtét után általában egyhetes otthoni pihenés javasolt, az operált láb kíméletes, fokozatos terhelése mellett. A beavatkozás típusától függően 2–4 hétig speciális rögzítőpapucsban történő terheléssel a kényelmes mozgás megengedett. Ezután, a műtétet követő 4–8 hétig már egy kényelmes cipő biztosítja, hogy a beteg a korábbi, megszokott tevékenységeit folytathassa. A műtét úgynevezett egynapos sebészeti beavatkozás keretén belül történik, ami azt jelenti, hogy a beteg 24 órán belül, még az operáció napján otthonába távozhat.
A beavatkozást legtöbbször altatásban vagy gerincközeli érzéstelenítésben végezzük. A zavartalan ébredést követően a fájdalom nagyon csekély, de szükség esetén enyhe fájdalomcsillapítók hatására ez is minimálisra csökkenthető. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a még csak kezdetinek ítélt talpi deformitás esetén is érdemes felkeresni egy ortopéd szakorvost, ugyanis a kezdődő elváltozásnál egy speciálisan kialakított talpbetéttel is kellő eredmény érhető el.
Homeopátiával az immunrendszerért 5. rész
2021. január 12.
Orvosi és laikus körökben már hosszú ideje állandó vita tárgya a homeopátia létjogosultsága. Vannak, akik esküsznek hatásosságára, mások egyszerűen szemfényvesztésnek, kuruzslásnak tartják.
A homeopátia azon az elven alapul, hogy kis mennyiségben, nagy hígításban adva, bizonyos anyagok– olyanok, amelyek nagyobb mennyiségben tüneteket vagy betegséget okoznak – stimulálják a szervezet természetes védekezőképességét. Ez a „hasonló gyógyítja a hasonlót” elve, amely teória a világ számos pontján, egymástól függetlenül évszázadok, sőt évezredek alatt kialakult megközelítése a betegségeknek. Ezen az elven alapul a homeopátián kívül például a hagyományos kínai orvostudomány vagy az indiai ajurvédikus gyógyítás. A homeopátiát nemcsak gyógyításra, hanem megelőzésre és a testi jólét fokozására is ajánlják.
A homeopátia elnevezése a görög homeo, jelentése hasonló, és pathos, jelentése szenvedés vagy betegség, származik. A homeopátia arra irányul, hogy kis mennyiségű rendkívül higított hatóanyaggal a szervezet védekezőképességét, öngyógyító hajlamát fokozzák. A homeopátiás gyógyítás elve Hahnemann német orvostól származik a 18. század végéről, aki két alapvetésből indult ki:
A „hasonlók” ideája már Hippocratesnél felmerült, ezt fejlesztette tovább Hahnemann, aki rendszeresen fogyasztotta a malária kezelésére akkoriban alkalmazott kínafa kérgét, és azt tapasztalta, hogy megjelentek nála a betegség tünetei. Ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy ha egy anyag egészséges emberben képes valamilyen betegség tüneteit kiváltani, akkor kis mennyiségben adva a hasonló tüneteket megszünteti.
A másik alapelve az volt, hogy a hígítás („a minimális adag törvénye”) fokozza a szer hatékonyságát, minél alacsonyabb a dózis, annál hatásosabb a szer.
A homeopátiás gyógyszereket fokozatosan hígítják (a harmincszoros hígítás az elfogadott) és közben alaposan rázzák. Ezt hívják a homeopátiában „potencirozás”-nak, és a homeopaták szerint ezzel az eredeti anyag információját vagy energiáját átadják a folyadéknak.
A legtöbb homeopátiás gyógyszer olyan nagyfokban hígított, hogy abban az eredeti anyagnak már egy molekulája sem található meg, de a homeopaták úgy gondolják, hogy az eredeti anyag valamilyen módon mégis hat, lényeges tulajdonságait „átadja” a folyadéknak (ezt hívják a „víz memóriája”-nak) és ezzel stimulálja a szervezet öngyógyító tulajdonságát.
A homeopátiás gyógyítók a betegeket genetikai és személyes kórtörténetük, testfelépítésük, aktuális fizikai, emocionális és mentális tüneteik alapján kezelik. A hosszú vizitek alkalmával individualizált, személyre szabott gyógyításra törekednek, és nem ritka, hogy ugyanarra az állapotra, tünetekre vagy betegségre az egyes betegek különböző gyógyszereket kapnak.
Immunrendszer: probiotikumok, prebiotikumok 4. rész
2021. január 11.
A bél a szervezet legnagyobb immunszerve, melynek állapota kihatással van védekezőképességünkre. Az emberi béltraktus mintegy 400 m2 -nyi felületén kb. 1014 mikroba található, ez tízszerese az emberi test összes sejtjeinek. Az 500-nál egyesek szerint 1000-nél is több különböző mikroorganizmus között vannak „jók”, semlegesek és „rosszak”, ártók.
A jó, hasznos baktériumokról mára már tudott, hogy bizonyos tápanyagok emésztése, vitamintermelés mellett részt vesznek az immunitás kialakulásában, és feladatuk többek között az immunrendszer stimulálása, a szervezet kórokozók elleni védelme. A bél baktérium flórájának épsége az immunrendszer fontos tényezője, megváltozása alapvető szerepet játszik egyes kóros állapotok kialakulásában.
A bél mikroflórájának helyreállításában, ill. annak „karbantartásában” segítenek a pro- és prebiotikumok. Probiotikumnak nevezzük azokat a nem patogén mikróbákat (baktérium vagy gomba), amelyek nagy számban a gazdaszervezetben jutva pozitiv hatást gyakorolnak a befogadó szervezet egészségére vagy életfunkcióira. A prebiotikum olyan táplálék (pl. oligoszaccharid) amely a bélben élő, a gazdaszervezetre jótékony hatású mikrobák növekedését és szaporodását segíti. Szinbiotikumról akkor beszélünk, ha pre- és probiotikumot együttesen jutattunk a szervezetbe.
A probiotikumokra először a Nobel díjas orosz tudós, Eli Mecsnyikov hívta fel a figyelmet a huszadik század elején. A tudós arra figyelt fel, hogy a Kaukázusban és Bulgáriában nagyon sok idős ember él, akik táplálékának jelentős részét fermentált tejkészítmények képezik. Arra a következtetésre jutott, hogy a fermentált tejben levő Lactobacillusok megtelepedve a bélben csökkentik a bélben az ott jelenlevő káros baktériumok számát, és így megvédik az embereket a betegségektől. A „probiotikum” szót azonban csak sokkal később, az múlt század ötvenes éveitől használjuk, és pontos definicóját csak 1989-ben adták amerikai tudósok.
Az utóbbi 10-15 évben az érdeklődés egyre nagyobb a probiotikumok iránt, mert viszonylag ártalmatlanul, gyakorlatilag mellékhatástól mentesen számos betegségben bizonyultak alkalmasnak kezelésre és/vagy azok megelőzésére.
A probiotikumokat tartalmazó gyógyszerek mellett számos étrend kiegészítő és funkcionális élelmiszer is forgalomban van, mely utóbbiak hatékonyságát azonban megbízható, tudományosan alátámasztott vizsgálatok csak ritkán bizonyítják.
A legtöbb probiotikum a Lactobacillus és Bifidus baktérium törzsek közé tartozik, ezek azok a baktériumtörzsek, amelyek az anyatejjel táplált csecsemők bélflórájának is igen jelentős részét alkotják. Ezen kívül azonban számos más baktérium, sőt gomba is probiotikus hatást fejt ki.
Vannak hatásaik, amelyeket számos nagy vizsgálat erősít meg, vagyis bizonyítottan rendelkeznek ilyen hatással. Más kórképekben hatásuk még nem bizonyított, valószínű, de még nem áll elegendő tudományos adat rendelkezésünkre. Aztán vannak olyan alkalmazások is, amelyek egyelőre kísérletes jellegűek, az eredmények ellentmondásosak vagy igen kisszámú adatot közöltek.
Hogyan erősíthetjük immunrendszerünket 3. rész
2021. január 11.
Immunrendszerünk nagyjából-egészéből képes megvédeni bennünket a kórokozóktól, néha azonban mégis előfordul, hogy a kórokozó betegséget okoz. Magától értetődő, hogy szeretnénk minél ritkábban megbetegedni, ezért felvetődik a kérdés, hogyan segíthetjük immunrendszerünket a védekezésben. Erre nem könnyű megoldást találni, hiszen mint az előzőekből kitűnt, az immunrendszer és az immunválasz egy rendkívül bonyolult rendszer, amelynek ha egyik részén beavatkozunk, könnyen lehet, hogy felborítva az egyensúlyt, kárt okozunk.
Vannak dolgok, amiket ismerünk, de nehéz befolyásolni. Ismert, hogy a kisbabák immunrendszere még éretlen, ezért ők sokkal könnyebben kapnak fertőzéseket. De az is ismert, hogy idős emberek is gyakrabban fertőződnek meg, az influenza vagy a tüdőgyulladás nem ritka halálok körükben.
Néhány dologról úgy gondoljuk, hogy segíthet immunrendszerünk erősítésében. Biztosan tudjuk, életstílusunk befolyásolja immunrendszerünket. A dohányzás, a fokozott alkoholfogyasztás, a kialvatlanság, az elhízás biztosan ártalmas. Számos adat utal arra, hogy krónikus stresszhelyzetben immunrendszerünk aktivitása csökken, az immunválasz gyengül. A sport, a mozgás fokozza az immunrendszer aktivitását. A higiéniás rendszabályok betartása, a gyakori és alapos kézmosás, az élelmiszerek helyes kezelése, a védőoltások, a rendszeres orvosi kontroll – még panaszmentes embereknél is (vérnyomás!) – mind, mind segít.
Diéta, nyomelemek
Mit tudunk a diétáról? Jó, ha sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk, étrendünk változatos, zsírban, szénhidrátokban, sóban szegény. Az alultáplált, éhező afrikai gyerekek gyakran halnak meg olyan infekciókban, amely itt Európában meg se kottyan a hasonló korúaknak. A tudósok úgy gondolják, hogy a megfelelő fehérjebevitel hiánya felelős ezért, de egyre gyakrabban hallani a mikroelemek hiányáról is.
A szelenium hiányában például úgy tűnik, bizonyos daganatok gyakrabban jelennek meg, a vas hiánya pedig fokozza a fertőzések veszélyét. A sokoldalú cink az immunrendszer sejtjeit is stimulálja, segíti a sebgyógyulást, számos bőrbetegség kezelésére alkalmas, és egyes adatok szerint megrövidíti a megfázás időtartamát is. A nyomelemek hiánya hazánkban szerencsére ritkán fordul elő, és arra nincs semmiféle bizonyíték, hogy a normál szint feletti bevitel az immunrendszer funkcióját javítja.
Gyógynövények
Sokan használnak az enyhébb fertőzések kezelésére vagy megelőzésére gyógynövényeket. Ezek használata tradicionális, vagyis évszázadok tapasztalata áll mögötte, de tudományosan csak mostanában kezdik vizsgálni hatásosságukat. A gyógynövények kutatását megnehezíti, hogy mindegyik számos hatóanyagot, alkaloidát tartalmas, és ezek mennyisége változó, pl. a begyűjtés időpontjától, helyétől, a tárolás módjától, a készítmény formájától függően.
A gyógynövényeket tartalmazó készítmények lehetnek tabletták, kapszulák, porok, tinktúrák, oldatok, teák, amelyeknek javasolt adagolása nagyon eltérő lehet. Sokan úgy gondolják, hogy ami természetes anyag, az csak hasznos lehet, nem okozhat bajt. Sajnos ez nem igaz, számos növény kivonata ártalmas lehet, például a sokat használt édesgyökér néha veszélyesen megemelheti a vérnyomást.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...616263...238