Információk, érdekességek

A mozgás a 60 év feletti nőket is védi a szívbetegségektől

2022. február 08.

Eddig sem volt titok, hogy a fizikai aktivitás és a szív-érrendszer egészsége összefügg, egy új tanulmányban azonban kifejezetten az idősebb nők életmódjára fókuszáltak ebből a szempontból. Dr. Vernes Réka, a KardioKözpont életmód orvosa, sportorvos a lehetőségekre hívta fel a figyelmet.

Kevesebb ülés, több mozgás

Az elmúlt időszakban két fontos tanulmány is született az idősebb nők szív-érrendszeri egészsége és a mozgás kapcsolatáról. A Circulation című szaklap átlagosan 79 éves nőkről szóló kutatást tett közzé, amelyben azt állapították meg, hogy ha napi egy órával csökkentik a pihenéssel töltött időt, az 26 %-kal csökkenti a szívbetegségek és 12 %-kal az általános értelemben vett szív-érrendszeri betegségek kockázatát. Azt is meg kell jegyezni, hogy az aktivitást nem kellett egy órába sűríteni, el lehetett osztani a nap során is.

– Nagyon érdekes része a kutatásnak, hogy a megkérdezettek hajlamosak jóval alábecsülni a pihenéssel töltött idejük mértékét. E tekintetben nagy segítséget jelentettek az okoseszközök, amelyek kiválóan alkalmasak önmonitorozásra – ismerteti Vernes doktornő. – Fontos látni, hogy ez volt az első olyan tanulmány, amelyben az ülő életmód, amit nevezhetünk pihenésnek is, önálló rizikófaktorként jelent meg az idős nőknél is.

A másik fontos kutatásban azt állapították meg, hogy azoknál a 79 éves átlagéletkorú nőknél, akik olyan könnyű mozgásokat végeztek, mint sétálás vagy kertészkedés, 42 %-kal csökkent a szívinfarktus és a koszorúér elzáródás rizikója a kevésbé aktív nőkhöz képest. A JAMA című szaklapban megjelent publikáció szerint ez a tevékenység heti 75 perc intenzívebb vagy 150 perc közepesen intenzív mozgást foglalt magában. Optimális esetben az idős hölgyek naponta mozogtak, könnyű, biztonságos formában.

Hogyan védi a szív-érrendszert az életmód?

Rugalmasabbá teszi az ereket

Az életkorral az artériák fala megvastagszik, rugalmatlanná válik, ami miatt megnő a perifériás ellenállás, ez pedig vérnyomás-emelkedéssel jár együtt. Vagyis éveink számával nő a magasvérnyomás betegség és az ennek talaján kialakuló infarktus, stroke esélye is. A testedzés azonban növeli az erek rugalmasságáért felelős nitrogén-monoxid szintáz nevű enzim mennyiségét és aktivitását, és segít a vérnyomás normalizálásában.

Növeli a „jó koleszterin” és csökkenti a „rossz koleszterin” szintjét

40-50 év felett általában nő a triglicerid és az LDL (“káros”) koleszterinszint, de nem változik a HDL (“jó”) koleszterin mennyisége. Rendszeres mozgás hatására azonban épp ellenkező változások következnek be a koleszterinszintek tekintetében, vagyis a triglicerid és LDL szintje csökken, az HDL-é nő.

Önismeret - az egyik és a másik, vagy ki tudja hányadik énem

2022. január 31.

Régóta más szemmel tekintek az önismeret tudományára. Divat lett az önismeret, hisz ha nem ismerem meg saját magam, akkor honnét fogom tudni, hogy ki vagyok én valójában, milyen vágyaim, álmaim vannak, és azok valósak e, vagy csak abból az "énemből" származnak, amit meg kellene javítanom?  

És valóban meg kell javítani? De akkor ki vagy mi fog megjavítani kit vagy mit? Én javítom meg a hibás énképemet, de ha hibás az énképem, honnét tudom, hogy nem éppen a hibás énkép szólal meg akkor, mikor fejlődni akarok, és még hibásabbat hoz létre? És ki szerint hibás a hibás, és mért éppen ő a hibás?

Ugye hogy most már azt sem tudjuk, mit csinálunk valójában? Kissé összekuszálódtak a szálak, és azt érzem, hogy az önismerettel foglalkozók valahogy így forognak körbe-körbe, mint amikor a kutya a saját farkát kergeti.

Sokat gondolkodtam magam is azon, ki vagyok én, ki vagyok valójában. Az vagyok, aki lelkes, szorgalmas, szeretetteljes, vagy az, aki lusta, néha semmihez nincs kedve, és bizony gyakran elfogja a vágy, hogy jól megmondja a véleményét valakinek?

Valahogy sosem tudtam eldönteni, melyik vagyok valójában, és most már nem is akarom eldönteni, hisz rájöttem: mindkettő én vagyok. Nem lehetek csak ilyen vagy csak olyan. Nem lehetek csak jó vagy csak rossz. Nem akarok mindenkit egyformán szeretni sem, pedig ezt várnák el tőlünk a „Mesterek”.  Ha te is így vagy ezzel, ne legyen lelkiismeret furdalásod.

Egyik kedvenc íróm, családállító kolléga,Wilfried Nelles fogalmazott a következőképpen:

„Tudunk változni, de nem tudjuk magunkat megváltoztatni. A megváltozás gondolata énes gondolat, azt az illúziót kelti, hogy tehetünk valamit. Az én „dolgozik magán”, változtatja meg magát – vagyis az én megdolgozza az ént, és közben ugyanaz marad. Ez az úgynevezett változás. Ám ez csupán egy kozmetika, mivel az én lényegét tekintve nem tudja megváltoztatni önmagát.”/ Wilfried Nelles: A gyógyító valóság/

Az elmúlt évek során megtapasztaltam, bizony Wilfried Nelles-nek igaza van. Én, én vagyok. Nem lehetek másféle én. Hogy hogyan lehet mégis változni/változtatni? Úgy, ha szembenézünk azzal, ami van. Akik vagyunk.

Amikor elkezdtem a családállítás tudományával foglalkozni, az első saját állításomon egy világ omlott össze bennem. Csak néztem az előttem zajló történéseket, és nem akartam elhinni, hogy ez az én lelkemben zajlik. Pedig éppen ez történt. Abban a pillanatban úgy éreztem, nem tudok magamról semmit, amit eddig hittem magamról, abból szinte semmi nem igaz. Az csak illúzió, a valóság pedig éppen most, ebben az állításban, itt zajlik az orrom előtt.

Éreztem úgy, hogy nagyon tudok szeretni. Amikor pedig megtapasztaltam milyen a „valódi” szeretet érzése, döbbenten álltam előtte. Éreztem úgy, hogy állandó konfliktusaim vannak valakivel, és nincs köztünk szeretet. Közben, a mélyben nagyon is jelen volt a szeretet, csak az érzésre rárakódtak az évtizedes családi minták, és ezért éreztem szeretetlennek a kapcsolatot.

Mire jó a pszichoterápia?

2022. január 30.

Napjainkban a pszichológiai tárgyú kiadványok, cikkek, média megjelenések sokasága zúdul ránk. És gyakran elveszünk bennük – így nem árt a megbízható tájékoztatás és népszerűsítés. Hiszen lelki problémáink esetén gyakran tanácstalanok vagyunk, nem ismerjük a különféle pszichoterápiák lényegét, így feltétlenül tanácsos tájékozódnunk.

Mindenkinek a neki megfelelőt

Miért és mikor kell konzultálni? Akkor van okunk rá, ha belső szenvedéseinktől nem sikerül egyedül megszabadulnunk. A következő lépés: pszichoterápiát választani. Bizonyos lelki gyógymódok különösen célravezetők specifikus pszichés gyötrelmek esetén. Ilyenek pl. a kognitív és viselkedésterápiák a szorongás, stressz, fóbiák oldására.  A pszichoterápia kiválasztása természetesen függ a személyiségünktől, érzésvilágunktól is.

Lehet, hogy a humanisztikus (személyközpontú) megközelítésre van szükségünk, melynek nem célja a múltbeli események feltárása, de célja a jelen történéseinek értelmezése. Vagy bizonyos esetekben javasoltak lehetnek a pszichokorporális terápiák (hipnózis, szofrológia…), melyek összekötik a testet és a lelket. Szeretnénk megvizsgálni, vagy újra átélni gyermekkorunk egyes szakaszait? Pszichoanalitikus, azaz mélylélektani vizsgálati és kezelési módszer látszik megfelelőnek. Egy adalék a határozatlanoknak: a különféle irányzatokon túl egy pszichoterápia sikere nagyban függ a terapeutához való viszonytól.

De nem azért, mert pl. egy barátunk az egekig dicséri a lélekgyógyászát, és mi úgy véljük, hogy az illető szakember biztosan megfelel nekünk is. Az első ülésektől (pszichoterápiás egységektől) kezdve tegyünk fel magunknak idevágó kérdéseket: jól esik nekünk, ahogyan a terapeuta meghallgat minket (pl. empatikusan)?  Biztonságban, jól érezzük-e magunkat vele? Az a benyomásunk, hogy törődik velünk, megvigasztal, segít? Ezek megválaszolására bízzunk abban a bizonyos belső hangban, ami megszólal bennünk. És ha a jelenlegi terapeutánál az említett típusú kérdésekre nemleges a válasz, ne bátortalanodjunk el. Hiszen a legtöbbször időbe telik megtalálni a megfelelő lélekgyógyászt.

Milyen eredményei lehetnek a jó pszichoterápiának?

Túljutunk az imposztor szindrómán

Talán azok közé tartozunk, akik úgy gondolják, hogy nem érdemlik meg a sikert, mert az olyan külső tényezőknek köszönhető, mint a szerencse, ügyesség, vagy a kapcsolatok? Akik azt hiszik, hogy a sikerükkel kapcsolatos, feltételezett csalásuk („imposztorságuk”) egy szép napon kiderül, pld.”lepleztem, hogy igazából nem értek hozzá, mégis felvettek”?

Ha így vagyunk vele, akkor érintettek vagyunk az ún. imposztor (szélhámos) szindrómában, mely gyakran veszélyezteti az olyan diplomás nőket, vagy felső vezetőket, akik speciális önbizalomhiányban szenvednek. Ha tehát folytonosan kételkedünk saját képességeinkben, és emiatt szorongástól, sokszor szégyenérzettől szenvedünk, forduljunk pszichoterapeutához.

A kezelés során a szakember a tények, a valóság világába vezet minket, előmozdítja önmegerősítésünket. Pl. azt gondoljuk, hogy a munkahelyi értekezletek során rendszeresen nullát produkálunk? A terapeuta meg fogja kérdezni tőlünk, hogy milyen bizonyítékát tudjuk adni ennek a vélelmünknek, és abból levezeti valószínű tévedéseinket hozzáértésünk, sikerességünk tekintetében.

Talpra állunk egy megpróbáltatás után

Válás, súlyos betegség, munkahely elvesztése… Az élet különféle, lesújtó eseményei próbára teszik ellenálló képességünket, illetve azt, hogy mennyire vagyunk képesek talpra állni. Mint mindenben, e téren is eltérőek vagyunk. Annál is inkább, mert sokunknál a jelenlegi szenvedéshez hozzáadódik egy abból fakadó, a múltból felidézett másik gyötrelem. Pld. egy válás emlékezetünkbe idézheti az elhagyatottság érzését gyermekkorban (amikor pl. a szülők nem eleget foglalkoztak velünk). A pszichoterápia, összekötve a jelent a múlttal és begyógyítva az utóbbi sebeit, lehetővé teszi a távolságtartást a mostani fájdalmas eseménytől.  Identitást megerősítő szerepet tölt be, és segít túljutni a múlt fájdalmain is, anélkül, hogy gyökértelenné válnánk.

Belső szentélyed azokra a piros betűs napokra

2022. január 27.

A menzesz napjai alatt minden nő érzékenyebb mind fizikailag, mind érzelmileg. Felerősödnek észleléseink: a szaglásunk, a hőérzetünk, az ízlelésünk. Érzékenyebben reagálunk a környezetünkre is, türelmetlenebbek, feszültebbek vagyunk, vagy akár érzelmesebbek. Néha saját magunk számára is érthetetlen módon reagálunk olyan dolgokra, amelyek néhány nappal korábban nem zavartak volna. Amit 2 nappal azelőtt észre sem vettünk, az ma felbosszant, és azok az emberek, akiket tegnap még szerettünk, ma őrjítően idegesítőek. Ismerős? Ha nincs is lehetőségünk ilyenkor napokra elvonulni, megteremthetjük magunknak a saját belső szentélyünket - hogy könnyebbek legyenek azok a napok is.  

Környezetünk sem teremti meg az ideális körülményeket, ami megkönnyítené aktuális állapotunkat. Ugyanazok az elvárások felénk, ugyanazt várja el tőlünk a családunk, a párunk, a főnökünk. Nekünk pedig eszünkbe sem jut, hogy ne feleljünk meg ezeknek a követelményeknek, hiszen mindig fittek, csinosak, erősek, önállóak, rátermettek és még ki tudja, mi minden kívánunk lenni egyszerre. De ez nem mindig megy, főleg a ciklus alatt, amikor inkább gyengédségre, kényeztetésre, odafigyelésre vágynánk, és ezek hiányában minden apróságra ugrunk…

Ahelyett, hogy teljességében átélnénk ezt a csodálatos, ismétlődő időszakát a női létnek – amelyet csak mi, nők élhetünk át, a férfiak sohasem részesülhetnek a megtisztulási folyamat ilyen formájában.  Nem teherként, fájdalomként, nyűgként kellene hát átesnünk rajta, hanem sokkal inkább meg kellene élnünk, szeretettel és tisztelettel saját testünk, saját nőiességünk iránt.

Ma ilyen elvonulásokra nincs, vagy csak ritkán van lehetőség. Igaz, kutatások igazolták, hogyha a nőket a menzesz ideje alatt szabadnapra engednék, a hónap többi napján annyival növekedne hatékonyságuk, hogy az a GDP 1%-os erősödéséhez vezetne.  Mindenesetre, amíg ezt az ötletet bevezetik a munkáltatók, addig is megkönnyíthetjük, értékessé tehetjük ezeket a napokat saját magunk, társaink és nem utolsósorban környezetünk számára (ha már ők nem tudják kezelni a helyzetet).

A belső szentély 

Forduljunk szeretettel ebben az időszakban önmagunk felé, és ha fizikailag nincs lehetőség az elvonulásra, teremtsük meg magunkban azt a belső szentélyt, ahová elvonulhatunk. Döntsük el, hogy ez nem a  szenvedés időszaka, hanem kivételesen különleges testünk és női mivoltunk ajándéka. Fogadjuk el és örüljünk neki! Figyeljünk oda jobban magunkra. Kényeztessük egy kicsit magunkat. Ha lehet, akkor persze ne édességgel, amelyek amúgy sem segítenek, hanem olyan dolgokkal, amelyek a jó közérzetünket szolgálják: szakítsunk 10 percet egy finom teára, vagy este kuckózzunk be egy könyvvel és hagyjuk, hogy a család ma nélkülünk élje az életét, vagy egyszerűen tegyünk egy rövid sétát. Behunyt szemmel meditációban is képzelhetünk magunknak egy tájat, amin ezeken a napokon fájdalom nélkül sétálhatunk, és teremthetjük női egészségünket. 

5 lépéses változtatási tipp, ha párod nem elég motivált, vagy felelősségteljes!

2022. január 24.

A párkapcsolatokban gyakran fellelhetőek mások számára is ismert problémák, konfliktusok, helyzetek. Ilyen például a motiválatlan, lustának gondolt, felelőtlen házastárs szerep is. Azok a férjek vagy feleségek akikre, nem lehet számítani, nem viselkednek felelősségteljesen, nem elég gondoskodóak, vagy ambiciózusak és ezzel a másik fél hétköznapjait megnehezítik. Ez a helyzet elmérgesedhet durva veszekedésig, vagy akár válásig is.  

Rengeteg nő szenved attól, hogy a párja szerinte ambiciótlan, nem elég tevékeny. Nézzünk meg pár gyakori példát:

Kata folyamatosan dühöng férje kényelmén, aki szerinte a dupláját is megkereshetné annak, amit most hazahoz, és nem érti, férje miért nem képes munkahelyet váltani már évek óta.

Ildikó három gyerekes anyukaként folyamatosan több munkahelyen dolgozik, a gyerekekkel általában csak fél évet volt otthon, mert jobbnak látta, ha ő lesz a kereső férje helyett. Sokat panaszkodik férjére, hogy felelőtlenül költi a pénzt a gyerekekre, és arra is, hogy fáradt és leterhelt, de nem látja esélyét annak, mikor fogja férje felváltani őt a családfenntartó szerepében.

Bea arról panaszkodik, hogy férje semmit nem segít neki a háztartásban, illetve a ház körüli teendőkben. Neki kell folyamatosan megszerelnie és kijavítani a dolgokat, mert évekig várhatna az urára. Egyszer hívott egy szakembert, aki mindent megjavított a házban, aminek a vége egy nagy veszekedés lett, mert férje nagyon megalázónak érezte a helyzetet.

Természetesen a másik oldal is gyakran panaszkodik , sok férj érzi úgy, hogy mindent megtesz a feleségének csak annyi lenne a dolga, hogy gondoskodik a gyerekekről és a háztartásról.
Istvánnak az a problémája feleségével, hogy egy kicsi lakásban laknak 3 gyerekkel. A feleség otthon van a gyerekekkel mégis István 10-11 óra munka után mikor hazaér kezd el elpakolni a szobákban, a konyhában és vasalja ki a másnapi tárgyaláshoz az ingjeit, és készít magának meleg vacsorát. Azt mondja ezt már egyre nehezebben viseli és ha nem fog változtatni felesége a hozzáállásán gondolkozik a váláson.

A következő 5 lépés segíthet abban, hogy ne a válás felé menjen el a kapcsolatotok, hanem a változtatás, együtt maradás mellett döntsetek.

1. Tisztázzuk a problémát!

Gyakran hívom fel a figyelmet arra, hogy az evidenciák a kapcsolatban félreértéseket okoznak. Ezalatt azt értem, hogy érdemes bizonyos fogalmakat újra elővenni és tisztázni, akár azt, hogy ki mit ért motiváció, gondoskodás, lustaság, felelőtlenség alatt. Miután megtörtént a fogalmi tisztázás –gyakran már ez is eredményt hoz- érdemes végighallgatni a másik felet, hogy ő hogyan látja magát, miként éli meg a helyzetet. István példájánál maradva, a beszélgetés után kiderült, hogy feleségének az otthon vagyok a gyerekekkel azt jelenti,hogy egy folyamatos minőségi időt tölt el a gyerekekkel. Vagyis tanítja őket, játszik velük, programokra viszi őket és emellett gondoskodik meleg ételről is nekik. A nap végére elfárad, kimerül és a házimunkára már nem marad energiája. Ebben a példában látszik, hogy a feleség nem felelőtlen és nem nem gondoskodó, hanem más értékek alapján szervezi az életét , és nem érzékeli az arányokat, vagyis arányvesztésről van szó.

2. Elemezzük a probléma forrását!

Sokat tud segíteni, ha megértjük milyen lelki okai lehetnek annak, hogy párunk nem segít nekünk otthon, vagy nem tud elhelyezkedni egy jobban jövedelmezőbb állásban. Lehet, hogy saját apja példáját követi. Figyeljük meg apósunk életvitelét, vagy tudjunk meg minél többet róla ezen a területen. Lehet, hogy fia csak ezt a mintát követi.

Előfordulhat, hogy pont az ellenkezőjét akarja tenni, mint amit az apja képviselt és tett egész életében. Nem akarja a szülői hibákat megismételni, ezért átesik a ló túlsó oldalára. Például Kata férjének esete, aki azért tartja magát ebben a keveset fizető állásban, mert soha nem kell túlóráznia és mindig el tud menni a kisfiáért az óvodába. Férjének ez fontos, mert az ő édesapja sokat dolgozott, soha nem ment érte az óvodába, majd fiatalon meghalt. A férj megfogadta, hogy ő nem fogja túlhajtani magát, inkább lemond a sok pénzről, mert neki fontosabb az idő, amit a fiával tölthet.

Elképzelhető, hogy túlságosan én-központú a felfogása, vagyis minden „nem cselekedete” mögött az önzőség áll. Lehet elkényeztették és nem tanulta meg, hogyan kell gondoskodni másokról, ezért aztán képtelen is erre. Talán éppen a neheztelését fejezi így ki. Valószínűleg a kéréseinket folyamatos nyaggatásnak éli meg, ezért direkt nem teljesíti azokat. A mód ahogy kérünk, több mint valószínű neki egy „piros gombot nyom be”, ami negatív érzésekkel társul és az érzelmei aztán eluralják és ezért nem teljesíti a kérésünket. Természetesen számos oka lehet még, de ezek a leggyakrabban előforduló lelki folyamatok ezekben a helyzetekben.