Információk, érdekességek
Import erõsítette a rossz szokásokat
2006. február 04.
Európa két felén eltérõ halálozási görbét mutatnak a szív- és érrendszeri betegségek 1970 és 2000 közötti statisztikái.
Elemzések szerint 1970 óta Nyugat-Európában a kardiovaszkuláris halálozás folyamatos és jelentõs csökkenése következett be, míg Kelet-Európában és Magyarországon is e halálozás az 1970-es évektõl egészen az 1990-es évek elejéig növekedett, és csökkenés csak ez után volt megfigyelhetõ. Európa két fele tehát a múlt század utolsó évtizedeiben eltérõ halálozási görbét mutat!
Harmadával több Down-kóros születik
2006. február 01.
Az elõzõ évtizedekhez képest harmadával több Down-kóros gyerek születik Magyarországon. Csak a 35 év feletti nõknél végzik el kötelezõen a szûrést, a 35 év alatti vizsgálat nem ingyenes. Halló és ízlelõ magzatok
2006. január 24.
Egy új kutatás kimutatta, hogy a csecsemõknek már jóval azelõtt kifejlõdik mind az öt érzékük, hogy világra jönnének. Állítólag még a mama által fogyasztott étel ízét is érzik.Az Amerikai Monell Intézet egy kutatása szerint a csecsemõk már a terhesség 12. hetétõl kezdve, amikor elkezdenek inni a magzatvízbõl, érzik az édesanyjuk által fogyasztott ételek ízét. A kutatók azt állítják, hogy az ultrahangos vizsgálatnál gyakran lehet látni, hogy a csecsemõk kinyújtják a nyelvüket, hogy jobban érezzék a mama ebédjének az ízét, sõt, az is elõfordul, hogy grimaszolnak, ha nem ízlik nekik az étel.
Panni "anyánktól" búcsúztunk
2005. október 04.
Az idő - barát vagy ellenség?
0000. 00 00.
Az idő, bár nyomasztó, nem az ellenséged, hanem a barátod lehet. Nem ellened dolgozik, hanem lehetőséget ad elmédnek, gondolataidnak, tudatodnak hogy feltöltődjenek, mert megajándékozza az anyagi dolgokat, így agyadat, annak működését is, a feltöltődés, a pozitív irányba való megváltozás lehetőségével. Az idő kincs és kasza - használd ki okosan!
Azon a délutánon a Mester a szokott hangulatban ült le közénk. Nem ült magaslatra, sohasem ült előttünk székre, és nem volt velünk lenéző. Közénk ült, épp csak annyira feltűnősködve, hogy mindenki lássa. Diavetítést ígért. Azt reméltem, egyik utazását mutatja majd be nekünk. A diavetítő kisvártatva elő is került, s ő bajlódott valamit vele.
Nem volt felvezetés, s még a szokásos monológját sem mondta el, hanem csak halkan így szólt: Mára egy kis vetítést ígértem.
Két istenszobrot mutatott a diákon. Először az egyiket, majd a másikat. Kicsit később visszalépett az elsőre, és megismételte ezt a folyamatot párszor.
- Jól figyeljétek meg - kért bennünket.
Mi pedig bámultuk az istenszobrokat. Nem tudtam eldönteni, melyik istenség lehet rajta. Az világos volt, hogy egy félig nyitott templomban készülhetett, a fényviszonyokból ítélve, természetes fény is tükröződött. Az oltár maga is nagynak tűnt, de a szobor rajta hatalmasnak, azt hiszem magával az oltárral volt egybeépítve, talán egy darabból lett kifaragva. Sötét, bordó, fekete és arany színeket láttam rajta, de bronz és réz árnyalataiban is játszott körötte megannyi virág, fehér, sárga és leveleik a zöld minden pompájában játszottak.
A két kép szinte ugyanazt ábrázolta, nem sok különbséget véltem felfedezni, de a villogásból érezhető volt diák oda-vissza való váltása. Szinte film lett belőle.
- Látjátok? Jól megnéztétek? Nagyszerű – szólt a Mester, majd kikapcsolta a vetítőt. Néhány percig csendben szöszölt ruházatával, majd ismét ránk nézett.
- Mi volt különbség a két kép között?
Ránk meredt, és aktívan fürkészte tekintetünket. Kicsit elszomorodtam, hogy a vetítés mára mindössze ennyi volt, s pusztán egy megfigyelési játékot indított el velünk.
Halk válaszok érkeztek, s ő mosolygott, néha ingatta fejét vagy féloldalasan bólintott.
- A virágok – kezdte valaki
- A fény- próbálkozott más.
- A felvétel szöge.
- A napszak – említette megint valaki.
A Mester azonban csak ingatta a fejét.
- Ennyi, mindössze ennyi? Volt rajta valami sokkal érdekesebb.
Várt még kicsit, aztán ismét bekapcsolta vetítőt.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...410...411