Információk, érdekességek

Hogyan lehet együtt élni egy munkamániással?

2016. február 04.

Biztos sok házasságban felmerül problémaként, hogy a feleség otthon van mondjuk gyesen a gyerekekkel, a férj pedig napi 10-12 órát vagy még annál többet is dolgozik. Hétvégenként tudnának időt tölteni együtt, de akkor a férj inkább elmegy sportolni, ház körüli munkákat végez, vagy egyéb más elfoglaltságot tervez be, így valójában alig vannak együtt, mint család, mint pár.

Egy idő után szépen kezdenek eltávolodni egymástól, és ilyenkor igen gyakran belép a férj életébe egy munkahelyi szerelem, vagy a nő ismerkedik meg valakivel, aki figyel rá, meghallgatja, szereti és máris kezdetét veszi egy viszony, és a házasság elveszik.

Felnőtt testű csecsemők

2016. január 30.

Az elmúlt hetekben nagyon sok férfival és nővel találkoztam, sok anya és sok apa tárta elém gondjait, küzdelmeit, és társadalmi, etnikai, szociális különbségektől függetlenül azt tapasztalom, hogy a legnagyobb probléma a mai kor emberének az életében a saját, helyes önértékelése. Hogyan tanuljuk meg magunkat a helyünkre tenni, hogyan lássuk magunkat a külső szemeinkkel értékesnek, hogyan találjuk meg az önazonosságunkat? Ezek az alapproblémák, amiket elém sodort az élet...

Lehet rengeteg könyvet olvasni, még több tanulmányt, videót nézni, elismert mestereket, közszereplőket tátott szájjal hallgatunk, mégsem érünk a saját egységünkhöz. Hogyan tanuljuk meg értékelni önmagunk?

Szerintem ehhez az első lépés az, ha megértjük, mi volt a gyerekkorunk, a fejlődésünk szerepe. Miért ahhoz a családhoz, ahhoz az anyához és apához születtünk. Mit tanultunk meg cseperedésünk alatt és milyen játszmákkal azonosultunk azokban az években, amikor a szülői házban érkezünk meg a testünkbe. Hogyan tanultuk meg azt, hol vannak a határaink, mit tehetünk és mit nem, milyen szabályok vonatkoztak ránk és milyenek a szüleinkre. Hogyan üvöltötte le anya fejét apa vagy fordítva, ha nem úgy alakult a közös vacsora, ahogyan valaki nagykönyvében meg lett írva. Hogyan nevelt az anykánk, miként reagált a krízishelyzetekben, mennyire kellett szerepet játszani ahhoz, hogy szerethetőnek érezzük magunk...

A holnap, ami soha nem jön el…

2016. január 29.

Gyakran nézem a metrón ülő embereket. Különbözőek. Szomorúak, vidámak, idősek, fiatalok, férfiak, nők. Nézem a lányt, aki jókedvűen nevetgél a barátnőjével.

Néha, csak egy pillanatra, amikor a másik nem figyel rá, elkomorodik az arca. Aztán hazaérve, belépve otthona magányába hirtelen leesik az álarc. Azaz álarc, amit a világnak mutatott. Amivel próbálta eltakarni azt, hogy ő is gyenge, bár erősnek mutatja magát, hogy neki is van szomorúság a szívében, bár a nevetése csilingelő, hogy ő is fél, bár úgy tűnik, szembeszállna az egész világgal. Otthon leesik az álarc, és ismét önmaga lesz. Egy ember, aki közel sem tökéletes. És ezt maga is tudja. 

Nézd meg te is az embereket. Nézz az arcukon lévő álarc mögé. Meg fogsz lepődni. Mert látni fogod, hogy épp olyanok, mint Te. Ők is éppen attól félnek, hogy milyen lesz a véleményed róluk. Hogy nem fognak megfelelni. Látni fogod, hogy sokszor a visszautasító, közömbös, agresszív, kioktató viselkedés mögött saját gyengeségük, önbizalomhiányuk, félelmeik állnak. Mert mindenki fél valamitől.

Mindent határok nélkül? – Mit mutat a korhatárkarika?

2016. január 28.

Mennyit tévézhet a gyerek? Mit nézhet és mit nem kellene még látnia? Szülőként biztosan benned is felmerültek mér ezek a kérdések! Ma ezekről kérdeztük Makai Gábor pszichológust. 

Azt a tévhitet látom megerősödni általánosságban véve, hogy a szülők leginkább csak a szexuális tartalmú műsoroktól féltik gyermeküket és bizony gyakran nem tudják ők maguk sem eldönteni, hogy milyen mesefilm/műsor káros vagy hasznos.

A korhatár-besorolás egyértelműen hasznos

Ha egy szóval kéne megválaszolnom, hogy miért, azt mondanám, hogy a védelem. Lássuk be, hogy a szülő feladata eldönteni egy kiskorúnak, mit nézhet és mit nem. Tehát ebben az értelemben a korhatár-besorolás egy ajánlás, a szülő mankóként tudja használni ezt a fajta iránymutatást. Elsődleges célja mindennek az, hogy a gyerek lelki egészsége és szellemi fejlődése ne sérüljön, ne rekedjen meg.

Az agy mint kábítószer-előállító

2016. január 26.

Játék, mobiltelefonálás, kényszeres vásárlás, sport… de még a szerelem is válhat függőséggé. Hiszen a dependenciát nem csak a különféle (élénkítő vagy bódító) szerek fogyasztása okozhatja. 

Sokszor nehéz elképzelnünk, hogy függők lehetünk külső szerek (alkohol, dohány drog stb.) nélkül is. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy az agy a legfőbb „kábítószer-előállító”. Hiszen számos olyan anyagot választ ki, melyek az örömérzés és a kellemes közérzet forrásai. Az emberek mindig is kutatták, hogyan növeljék ezeknek az endogén anyagoknak a termelődését, hogy több ilyen jó érzésben legyen részük. Vegyük például a játékszenvedélyt (póker, különböző szerencsejátékok): ez a magatartási forma hasonló jelenséget válthat ki, mint pl. a kokainfogyasztás…

Az aggodalom enyhítése

Természetesen nem válunk függőkké minden olyan dologtól, mely örömöt okoz számunkra. Az öröm komplex fogalom és nehéz meghatározni. Amikor azonban új magatartási formák pozitív hatást gyakorolnak az agyra, az annak reprodukálására, újbóli megélésére törekszik. Normális esetben egyensúly alakul ki, a szélsőségek várhatóan rövidebb időszaka után. Egyesek azonban nem tudják kezelni az érzelmeknek ezt az új forrását, különösen, ha kritikus élethelyzetben vannak vagy túlságosan érzékenyek. Például, ha az új viselkedési forma enyhíti az aggodalmat, az álmatlanságot, a rágódást valamin, akkor az érintett személy nem bánja, ha az óriási kockázattal jár is – mondjuk valamilyen játékszenvedély esetén.