Információk, érdekességek

Miért fontos megtanulni bocsánatot kérni egy párkapcsolatban?

2016. február 16.

Amikor a pár egyik tagja megbántja a másikat nagyon fontos, hogy megtörténjen a bocsánatkérés. Bocsánatkérés nélkül ugyanis nem lehet továbblépni, nem lehet a kapcsolatot a sérelem előtti időszakból folytatni. Minden egyes megbántással, sérülés keletkezeik a szeretettankukban azaz léket kap, és kifolyik belőle a szeretet.

Természetesen, hogy mekkora ez a lék függ az elkövető személyétől, és a tettének a súlyától is. Ha azonban képesek vagyunk bocsánatot kérni, akkor a másikban felépített gátak lebontódhatnak, és utat engedhet a bizalom újraépítésének. 

Aki úgy érzi, hogy megbántották, megsértették, a következőket éli át:

• harag támad benne
• úgy érzi visszaéltek a bizalmával
• neheztel a másikra
• a megbocsátás és az igazság elnyerése között örlődik
• ha nincs bocsánatkérés, akkor felerősödik benne a harag és eluralkodik rajta az igazságérzet.

A szó hatalma

2016. február 15.

Az ember a kimondott szó révén különbözik az úgynevezett alacsonyabb életformáktól. A beszéd segítségével befolyásolni lehet a gondolatokat és érzelmeket, és gyakran sokkal árnyaltabban lehet őket kifejezésre juttatni, mint más érzékszervek által. A beszédképesség olyannak mutatja az embert, mint amilyen. A szavak gyakran erősebben sebezhetnek, mint a fizikai erőszak, de arra is képesek, hogy láncokat tépjenek szét és megmutassák az utat a szabadsághoz.

Nem ártana elgondolkodnunk azon, hogy az emberek hogyan „etetik” egymást kölcsönösen gondolatokkal és érzelmekkel azáltal, hogy szavakat mondanak ki vagy hallgatnak meg, és azon, hogy milyen hatással vannak szavaink más lények életére.

Elfelejtett fogadalmak

2016. február 13.

Amikor valami nem működik az életünkben, elkezdjük keresni az okát. Elmegyünk terapeutákhoz, kipróbálunk mindenféle módszert, meditálunk, tanfolyamra járunk. Megoldunk ezt-azt, de az alapprobléma még mindig nem szűnt meg. Amikor már jó ideje keressük, kutatjuk az okokat, akkor rájövünk, hogy valami még mindig hiányzik. De vajon mi?

Vannak esetek, amikor hiába keressük egy probléma gyökerét, feltárunk ugyan kisebb dolgokat, mintákat, de igazi áttörést nem tudunk elérni. Keressük a kirekesztett családtagokat, helyreállítjuk a felborult rendet a családban, megadjuk mindenkinek a neki járó helyet és tiszteletet. Már nincs több ötletünk, mindent végigjártunk. Azt látjuk, hogy a minta, a kötés rettentően erős. A kliens legtöbbször mozdulni sem tud az aktuális élethelyzetében, mintha megkötözték volna kezét-lábát. Újabban gyakran látunk hasonló helyzeteket, és mivel egyre többször találkozunk vele, már kihagyhatjuk a felesleges köröket. A tapasztalat az, hogy a minta annyira erős, hogy a családállítást kérő nem a valódi problémáját osztja meg velünk. Legtöbbször felfedezzük a „fedősztorit”, de néha nehéz észrevenni.

Negatív hiedelmek fogságában

2016. február 06.

Á, ez úgysem sikerül! Halljuk ezt sokszor, akár csak belső monológként, pedig ha tudnánk, mekkora gátló ereje van ennek az egyszerű mondatnak, azonnal törölnénk a szótárunkból!! Hogy miért? Az energia követi a gondolatot és az válik valóra, amit képesek vagyunk egyáltalán elképzelni. Ha pedig egy vágy útjába olyan akadályokat gördítünk, mint akár az "Á, úgysem fog sikerülni" önszabotáló gondolat mintát, akkor bizony az energia útközben elakad, és soha nem jut célba. A vágy pedig örökre vágy marad.

Élj nagy elvárásokkal!

„Élj nagy elvárásokkal és nagy dolgok fognak történni az életben”, mondta Art Fettig és ez bizony nagy igazság. A legmélyebb, tudat alatti szinten élő elvárásaink és hiedelmeink az idők során külső valósággá válnak. Minden létező dolog az energia egyfajta megnyilvánulása, elménk pedig a hiedelmeink és látás módunk szűrője által alakítja ezen energiákat kézzel fogható valósággá. Születésünktől kezdve, sőt, már az anyaméhben folyamatosan elvárásokat és hiedelmeket alakítunk ki a világról, és önmagunkról, melyek elraktározódnak a tudatalattinkban. Ha az a meggyőződés él bennünk például, hogy „senkiben sem bízhatunk”, előbb-utóbb megtaláljuk életünkben az erre utaló bizonyítékokat.

Te is kirakatkapcsolatban élsz?

2016. február 06.

Mindannyian ismerjük a barátnőt, aki csak a szakítás után árulja el, milyen bántó dolgokat művelt vele a szerelme. A fiút, aki haverokkal bulizik, mialatt a szíve majd meghasad, amiért elhagyták. A nőt, aki boldogságtól sugárzó képeket posztol a családjáról, pedig ordítani szeretne az anyai szereptől való bezártságtól. A férfit, aki bőszen flörtöl, miközben a profil képén szeretettel öleli magához feleségét. Embereket, akik mást láttatnak magukról, mint amit megélnek. Embereket, akik kirakatkapcsolatokban élnek.

Természetes szükségletünk a csoporthoz való tartozás. Mindannyian vágyunk arra, hogy elfogadjanak minket, hogy megbecsüljenek és szeressenek. Ennek egyik módja, ha pozitív benyomást keltünk másokban, illetve tartunk fenn önmagunkról. Ebben számos pozitív belső tulajdonságunk, vagy viselkedésbeli jellemzőnk lehet a segítségünkre, mint amilyen pl. az empátia, a figyelem, vagy épp a proszociális magatartás.

Az elfogadásra való törekvés nem játszma eredménye, hanem természetes szükségletünk, mely társas lényként az életben maradásunk egyik fő eszközét jelenti.