Információk, érdekességek
Titkok és hazugságok a gyerek előtt
2022. szeptember 17.
Mennyit szabad megmondani a gyereknek az élet dolgaiból? Meg kell-e osztani a felnőttek problémáit a gyerekekkel, vagy jobb, ha ettől megkímélik őket? Szakemberek adnak választ ezekre a kérdésekre.
„Amikor a nagynéném végleg külföldre távozott, a szüleim azt mondták, csak elutazott egy időre pihenni – meséli egy fiatalasszony. – Akkor négyéves voltam, de jól emlékszem rá, mert a nagynéném mindig a saját gyerekeként kezelt engem. Utána hosszú hetekig, hónapokig vártam rá. Sokáig azt kérdeztem magamtól, milyen ostobaságot követhettem el, hogy így itt hagyott. Azt hiszem, a félelmem, hogy elhagynak, azóta is megmaradt.”
„A barátnőm azt tanácsolta, hogy mondjam meg a gyermekemnek, az apja nem kívánja látni – számol be a múltban történtekről egy fiús anya – Megtettem, a fiam akkor 3 éves volt. Most 18 esztendős, és egész gyermekkora tele volt viselkedési zavarokkal. Biztos vagyok benne, hogy ennek az volt az oka, hogy megmondtam neki az igazat. Hazudnom kellett volna, és kitalálnom egy történetet, miért nem látja az apját.”
„ A gyermekeim apja komoly depressziós, és a helyzet egyre súlyosbodik. Ezt nem merem bevallani a már nem velünk élő, felnőtt gyerekeimnek, mert félek, hogy az megzavarná őket, és kihatna a munkájukra is. Meg kell-e mondani az igazságot nekik akkor is, ha nem veszik észre, és biztosan nem szívesen hallják?” – kérdezi egy anya.
El kell mondani a gyerekeknek, ha valaki meghalt a családban, vagy, ha valami baj közeleg?
Három tanúvallomás, az élet három különböző szelete, amely azt mutatja, hogy az igazság és a hazugság kérdése központi helyet foglal el az emberek közti kapcsolatokban.
- Távol kell-e tartani a gyerekektől az élet súlyos problémáit, rózsaszínre kell-e festeni számukra a sötétté vált képet annak érdekében, hogy ne táruljon eléjük az élet drámai oldala?
- Meg kell-e őrizni a családi titkokat, hazudni kell-e, ha az élet olyasmivel fenyeget, mint a válás, a gyász, a pénzhiány vagy a munkanélküliség?
- Álomképeket, idilli történeteket kell-e kitalálni a nyers igazság elkendőzése céljából?
A pszichológusok általában az igazságot helyezik a hazugság elé, az igazmondást részesítik előnyben a kívánt idill hazudásával szemben. „Egy házban a gyerekek és a macskák mindig mindenről tudnak” – viccelődnek a szakemberek. De komolyra fordítva a szót: kívánatos, hogy egy gyerek olyannak lássa a dolgokat, amilyenek, és nem amilyeneknek lenniük kéne. Miért? Van kockázata a titkolózásnak és a hazudozásnak?
Kockázata van a titkolózásnak, de a brutális igazság is bánthat
A gyermek, különösen, ha kicsi még, hajlamos azt gondolni, hogy az egész világ csak az ő kis személyisége körül forog. És amikor valami rosszul megy, önkéntelenül is azt gondolja, hogy az az ő hibája. Okkal vagy ok nélkül bűntudatot érez, és azt hiszi, ő az oka a családi bajoknak. Képes megérezni a rossz hangulatot a családban, számos apró, számára aggasztó és furcsa jelből: a szülők kevesebbet foglalkoznak vele, türelmetlenebbek, lesik a telefonhívásokat, titokban sírnak stb.
Ha hiányzik ezekre a magyarázat, a gyereket elborítják a vad gondolatok. Forgatókönyvet talál ki, „betömi a lyukakat”, megtöri a csendet a saját magyarázataival, amelyek olykor szörnyűbbek, ésszerűtlenebbek, mint az igazság. Bizonyos tünetekkel is reagálhatnak: rossz jegyeket szerezhetnek az iskolában, rosszakat álmodhatnak vagy alvászavaruk lehet, szophatják az ujjukat, rághatják a körmüket, bepisilhetnek az ágyba stb. A destabilizálódott gyermek pszichoszomatikus bajokat produkálhat, sőt kisebb betegségeket is.
Egy példa: Kati szülei már nem értették meg egymást, de erről előtte soha nem beszéltek. A rossz légkör mégis ránehezedett a gyerekre. Az iskolában Kati egyre ingerlékenyebbé, agresszívabbá vált. Mit szeretett volna? Hogy a szülei kibéküljenek? Nem! Hanem hogy legalább jelezzék neki a bajt, valahogy így: „nemsokára elválunk”, semmint maradjon a rossz légkör.
Hogyan változtatja meg egy alternatív iskola a gyermekünk személyiségét, jövőjét?
2022. szeptember 13.
Sokan még ma sem tudják, mit kezdjenek az "alternatív intézmény" fogalmával, és azt gondolják, hogy egy átlagos gyereknek semmi szüksége rá. Pedig a gyermekközpontú, játékos mindennapok, a környezettudatos, zöld nevelés vagy a projektoktatás valójában a túlélésük kulcsa lehet a jövőben.
Egy megújuló alternatív óvoda és iskola, a Gyermekliget igazgatójával, Koszorú Csabával beszélgettünk arról, miben más egy öko-iskola, ahol elsősorban projekt alapú oktatás zajlik, és ahol a NAT mentén, de más ütemben haladnak a gyerekek a tanulással.
Miben más az állami sulinál az alternatív? Miért jobb?
- Erről nagyon sokat lehetne beszélgetni. Vidéken például még mindig kicsit csodabogárként tekintenek az alternatív intézményekre, a fővárosban ez már megváltozott. Budapesten több évtizedes múltra visszatekintő általános és középiskolák működnek alternatív pedagógiai alapokon, ilyen az AKG vagy a Rogers, de egyre több önálló brand és koncepció alakul. Az alternatív iskolák kivétel nélkül részben alapítványi vagy egyesületi fenntartásúak, a szülőknek térítési, képzési díjat kellé fizetniük. Ez azonban nagyon eltérő összeg az egyes intézményekben.
Visszatérve az alternatív iskolák megítélésére, egyrészt az a kép él róluk, hogy drága, elitista magániskolák, vagy az, hogy ezekre a helyekre csak problémás gyerekek járnak. Nos, egyik sem igaz szerencsére.
Nálunk, a kecskeméti Gyermekligetben például teljesen vegyes az összetétel, azokat az arányokat képezik le a gyerkőcök, mint egy átlagos, állami suliban. Viszont mivel az alternatív iskolákban kisebb csoportlétszámokkal dolgozunk, több idő, tér és türelem jut arra, hogy a papíros diákokkal differenciáltan foglalkozzunk. Ugyanakkor a pedagógiai módszereknek hála, a projektoktatásnak és élménypedagógiának köszönhetően mindenkinek lehet sikerélménye, mindenki megtalálja a helyét és értékét a közösségben. Nem ütköznek ki napi szinten olyan problémák, mert a gyerekek is sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak és természetes nekik, hogy sokféle emberke alkothat egy csapatot, és attól még közös célok felé haladunk.
Az alternatív iskolákban talán több lehetőség van olyan modulokat is becsempészni, amelyek az állami iskolákban nem jelennek meg. Ilyen nálunk az ökokert-művelés, a színjátszás, a táncos mozgásfejlesztés, a filmelemzés, a fafaragás, a jóga, a bűvészet vagy épp az agykontroll. Ezek egy része órarendi keretben is meg tud valósulni, mások pedig szakkörök, táborok formájában. Az ilyen ovi-sulikban általában a szülők is nyitottabbak az újdonságokra, sőt, van, mikor kérik, hogy ők is kipróbálhassák ezeket a műhelyeket.
A serdülő folyton elégedetlen az alakjával
2022. szeptember 12.
Túl kövér, túl sovány, nem elég nyúlánk, itt-ott meglehetősen kerekded… A serdülő lányok szinte soha nem elégedettek valamelyik testrészükkel, vagy az egész alakjukkal „harcban állnak”… Gyakran lelki szenvedés a vége, pedig lehetséges, hogy a hiba nem a testformájukban, hanem a fejükben van! Lássuk, hogyan reagáljon rá a szülő.
A serdülőkor a testi-lelki átváltozások időszaka. Egyesek bizonyos fokig elfogadják ezt a radikális átalakulást, másoknak a rögeszméjévé válik a külsejük. Konfliktusba kerülnek testük különböző részeivel, sokszor addig a pontig, amíg megszállottjai lesznek alakjuk valamely valós, vagy vélt hibájának – állapítják meg a pszichológusok. Súlyos probléma ez a gyermek, vagy a szülő számára? Nem annyira, mint gondolnánk, hiszen egy serdülő lánynak kisebb-nagyobb kételyei mindig vannak a külsejét illetően, így az elégedetlenség normális megnyilvánulásnak tekinthető. De csak akkor, ha az nem válik igazi fóbiává!
Annyi bizonyos, hogy a szülőnek rá kell jönnie az azzal összefüggő okokra. Pld. legyen arra kíváncsi, hogy ez a magatartás egyszerűen rossz önértékelésre utal-e, mely elhomályosítja a gyermeke saját testfelépítéséről alkotott, korábban kedvezőnek hitt képét; vagy a mások véleményétől való túlzott függőség okozza-e az elégedetlenséget. Ilyen esetekben a serdülő természetesen nem kritizálásra, hanem megnyugtatásra, az önbizalom erősítésére szorul – de hogyan tegye ezt meg a szülő? Számba vesszük a leggyakoribb problémákat és azok orvoslási lehetőségeket.
Arcának egy-egy részletére összpontosít
A serdülő aggodalmaskodásának gyakori oka lehet megváltozott arcberendezése, eddig nem észlelt, „furcsa” orra, nagy álla, elállónak vélt füle… Összességében számos kivetnivalót talál az arcán, és az elégedetlenség mértéke általában nem áll arányban a tényleges hiba, tökéletlenség nagyságával. Még ha nem is megalapozott a serdülő örökös panaszkodása, mi szülők ne kicsinyeljük le a bajt, és semmiképp se gúnyoljuk ki emiatt.
Minden alkalommal türelmesen meg kell hallgatni, mert aggódása arra hív fel minket, hogy nyugtassuk meg gyermekünket. Ennek során tanácsos kiemelni arca, majd alakja előnyös pontjait, ezzel javítva önképét, és segíteni abban, hogy hibáit ne nagyítsa fel. Megkérhetünk egy másik, általa kedvelt személyt is a környezetéből, hogy értékelje, vagy dicsérje arca, külseje előnyeit. Mindig számít, hogy mit mond a harmadik fél…
Zavarják kerekded formái
A serdülőt elszomorítja, hogy már nem olyan a teste, mint gyermekkorában – nehezen fogadja el kikerekedett csípőjét, combját, mellét, fenekét… Sokan teltnek tartják magukat, és életüknek ebben a szakaszában – a statisztikák szerint – ők jóval többen is vannak, mint akik nem küszködnek vélt, vagy valós súlyfelesleggel. Nyugtassuk meg leányunkat, hogy szép így is, és majd maguktól, természetes úton lemennek róla a felesleges kilók, ha egészségesen él, sokat mozog, és helyesen táplálkozik.
De amikor rögeszméjévé válik a testsúlya, folyton fogyni akar, ideje orvoshoz, pszichológushoz fordulni, aki meggyőzheti az objektív valóságról alakjával kapcsolatban. Érvelését alátámaszthatja azzal is, ha felhívja a serdülő figyelmét a testtömeg-indexére (ez a testsúly kg-ban osztva a méterben mért magasság négyzetével), amely valószínűleg nem is olyan rossz…
Ez a megnyugtatás segítséget nyújt olyan rejtett problémák körvonalazásában is, mint hogy önbizalomhiányról, vagy a tökéletességre való törekvésről van-e szó, illetve azt is felfedi, hogy pusztán csak több figyelmet igényel-e a serdülő. Ha pedig megtörtént a „felismerés”, a szülőnek is sokkal könnyebb a dolga…
Megint szerelmes? – Óvatosan az új társ bemutatásával!
2022. szeptember 11.
Új társra leltünk, szerelmesek vagyunk, ismét van esélyünk a boldogságra… Csak hátra van még ennek bejelentése gyermekeinknek. Bár túl lennénk már rajta! De hogyan hozzuk összhangba hirtelen fellángoló érzelmeinket a kiegyensúlyozott családi élettel? Pszichológusok magyarázatai és jó tanácsai új párunk sikeres megismertetéséhez.
A hetedik mennyországban érezzük magunkat, érzelmi életünkben végre kedvező változás állt be. Hiszen régen elváltunk, gyermekeinket egyedül neveljük, és most új szerelem kopogtat az ajtónkon! Elhatároztuk, hogy beengedjük… De hogyan mondjuk meg a csemetéknek?
Eddig sikerült összeegyeztetnünk a munkát és a gyereknevelést egyedül is, szerelmi életünket időnként el is felejtettük, de mostanra minden felbolydult. Ennek az emocionális viharnak a nyomán, melyet most átélünk, nem árt megtenni néhány „óvintézkedést”, mielőtt bejelentenénk a nagy eseményt és bemutatnánk gyerekeinknek a szerencsés kiválasztottat.
Óvjuk őket az érzelmi megrázkódtatásoktól!
„Hagyjuk gyermekeinknek megélni a gyermekkorukat!” – tanácsolják a pszichológusok. Napjaink gyakori tendenciája azonban az, hogy a legtöbb családi, érzelmi problémát mielőbb hozzuk gyerekeink tudomására, akár válásról, különélésről, új szerelemről, vagy a régi társ távozásáról van szó. De nem mindegy, hogy mikor, és milyen mértékben avatjuk be őket. A mi esetleges érzelmi válságunk általában rendkívüli módon aggasztja őket is.
A szülők szerelmi kapcsolatait, ha értesülnek róla, nem is tudják mire vélni – megterheli idegrendszerüket, hátráltatja őket a tanulásban, szociális életükben. Ezek a fajta információk egy olyan világot tárnak fel előttük, mely nem az övék, és zavarba ejti őket. Ezért csak óvatosan, fokozatosan bocsátkozzunk bele, ha egy új társ jelenik meg az életünkben, és lassan, a megfelelő időpontokat és helyzeteket kiválasztva készítsük elő a bemutatást.
Ne feledjük, hogy gyermekeink a maguk sajátos módján fogják értelmezni a mi új párkapcsolatunk nyomán várható eseményeket a család életében. Reakcióik váratlanok lehetnek, távolságtartásuk kétséges, és mindent, amit elmondunk, szó szerint értendő számukra – figyelmeztetnek a pszichológusok.
Összegezve elmondható, hogy a gyermekeket nekünk, szülőknek meg kell védenünk az érzelmi megrázkódtatásoktól. Ide tartozik új párunk bemutatása is, melyre ideális esetben, kellő előkészítés után, a gyermekeink érzelmi életének messzemenő megóvása mellett kerüljön sor.
Felesleges sietnünk!
Esetünkben nagyon fontos, hogy addig várjunk a gyerekek előtt történő bejelentéssel, amíg biztosan tartóssá válik az új szerelmi kapcsolat. Bármennyi idő telt is el az utolsó szakításunk (válásunk) és az új párunk érkezése között, a gyerekek érzelmeire a korábbi esemény már hatott. Ha balszerencsénkre az új párunkkal sem sikerül a tartós viszony, és már „bekapcsoltuk” őt a családi életbe, az a gyerekeket ismét szomorúvá teszi, elősegíti biztonságérzetük elvesztését. Várjunk tehát türelmesen, fontoljuk meg jól a teendőket, hogy ezt a kockázatot elkerüljük. Ez azt jelenti, hogy csak akkor beszéljünk az új párkapcsolatról a gyerekeinknek, ha érintettek lesznek a család élet átalakítására vonatkozó terveinkben. Minden esetben óvakodjunk a sietségből adódó, fölösleges bonyodalmaktól.
Miközben várunk a bejelentéssel…
A szerelmi kapcsolat fenntartása az első időkben sok szervezési problémával jár. Mikor randevúzzunk, ha egyedül vagyunk a gyerekekkel? Ez az elsődleges gond, és természetesen, ha nem tudjuk őket rábízni senkire, halasztgatni kell a találkozókat új társunkkal – ami nem tesz jót a kapcsolatnak. Ha pedig „váltásban” vagyunk a gyerekek másik szülőjével a felügyeletüket, illetve tartózkodásukat illetően, könnyebben megoldható az idő alatt az új viszony kibontakoztatása.
Megoldhatók a találkozások úgy is, hogy baby-sittert fogadunk (ritkább esetben), de sokkal tanácsosabb, amennyiben mód van rá, a nagyszülőkre hagyatkoznunk (nagy szerencse például, ha a környéken laknak, és örömmel is vállalják a gyerekeket). Az utóbbi esetben sem kell sietnünk az új kapcsolat bejelentésével a nagyszülők előtt, mert az – szakítás esetén – további bonyodalmakat okozhat. Célszerű adott esetben csak annyit közölnünk, hogy egy barátunkkal szeretnénk találkozni, és maradjunk könnyedek mind a gyerekek, mind a nagyszülők előtt.
„Holdkóros” a gyerek
2022. szeptember 10.
Egyes felmérések szerint a 13 év alatti gyerekek közel 25%-a volt már holdkóros – azaz alvajáró. Ez a jelenség általában 5 éves kortól merül fel, de ahogy nő a gyerek, az életkor előrehaladtával elmúlik.
Sokan megijednek gyermekük e különös magatartásától, és amikor tanúi lesznek a rövid éjszakai „sétáknak”, nem tudják, hogyan reagáljanak rá. Őket igyekszünk az alábbiakban megnyugtatni, és tanácsokkal ellátni az óvintézkedéseket illetően, ideggyógyászok tapasztalatai alapján.
Éjszakai séták
Vannak gyerekek, akik szeretnek „holdkórost” játszani, és előre tartott karokkal, a semmibe vesző, üres tekintettel vagy bugyuta arckifejezéssel járkálni éjjel a lakásban… De a valóságban az alvajáró többnyire tudja, hová megy és a karját a teste mellett lelógatva tartja. „Igazi” holdkórosságról akkor beszélünk, amikor a gyermek éjjel rendszeresen felkel az ágyából, kifejezéstelen arccal sétál a lakásban (vagy sajnos megtörténik, hogy azon kívül) és néhány perc múlva visszamegy aludni. Gyakran ismétlődő, tudattalan/gépies viselkedésről van szó, amely a legtöbbször elmúlik észrevétlenül. De a szülőnek nem kell azonnal megijednie, amikor például a gyerek éjjelente kisétál a toalettig vagy a konyhába, „holdkóros” állapotban – sokkal jobban teszi, ha megtud többet a jelenségről, és óvintézkedéseket tesz.
Az alvás első három órájában fordul elő
Ahhoz, hogy megbizonyosodjunk afelől, hogy egyszerű alvajárásról és nem egy olyan rejtett betegségről van szó, mint például az epilepszia, elsősorban két fő jelre figyeljünk, melyek alapján valószínűleg nem tévedünk – mondják a neurológusok.
Az első jel: a különös jelenség/tünet az éjszaka kezdetén következik be, rendszerint az elalvást követő, első három órában, a mély alvás szakaszában. Később pedig a gyermek egyáltalán nem emlékszik az alvajárás epizódjára. Valójában gyerekeknél a jelenség gyakorisága az alvás mélységétől függ. Azért általában rendkívül nehéz (és nem is tanácsos) felébreszteni őket ebben a periódusban, azaz az alvajárás alatt. Az alvást náluk ilyenkor meglehetősen lassú és nagy amplitúdójú hullámok jellemzik. Amint nőnek, az esetlegesen regisztrált hullámok egyre kevésbé szélesek, és ezek az éjszakai séták megszűnnek. 13 éves kor után a gyerekeknek csak mintegy 3,3%-a mutat még „holdkórosságot”.
Hogy mindez mire vezethető vissza? Az említett örökletességen kívül nem igazán lehet tudni. De az elfogadható okok között szerepel egy neurobiológusok által támogatott feltevés, mely szerint a jelenséget az agyműködés éretlensége okozza.
Kísérd vissza az ágyába
Megtörténik, hogy a kisgyerek zokogásban tör ki, vagy kiáltozni kezd éjjel, amikor valóban felébred az alvajárásból. Ez a félelem és a csodálkozás reakciója, mert máshol találja magát, mint korábban, azaz az ágyában. Amikor már nagyobb lesz, védekezési reflex alakulhat ki nála, ami gyakran agresszív viselkedést mutat.
A meglepődött alvajáró azért viselkedik így, hogy önkéntelenül is védje magát. Teljesen fölösleges ilyenkor felébreszteni, mert nem fogja érteni, miért teszik azt vele a szülei. Sokkal többet ér, ha visszakísérjük az ágyába – rendszerint könnyen elfogadja. És soha nem fog visszaemlékezni az éjszakai járkálás perceire, aminek, úgy tűnik, hogy célja van. Amikor elmondják neki, mit csinált éjjel, látszólag nem céltalanul, nem tud rá semmilyen magyarázattal szolgálni.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...343536...291