Információk, érdekességek

Mikor érdemes a gyermekünket endokrinológushoz vinni?

2015. szeptember 15.

A kisgyermekek sajnos viszonylag gyakran betegek, mely leginkább a kevésbé erős immunrendszernek és a közösségi életnek köszönhető. A legtöbb panaszt azonban gyors diagnózis, majd még gyorsabb gyógyulás követ. Sajnos vannak olyan esetek, amikor nem csupán egy-egy múló tünetről van szó, hanem valamilyen komolyabb betegségről, mely kezelést igényel. Dr. Tar Attila, a Budai Endokrinközpont gyermek endokrinológusa elárulta, mikor érdemes gyermekünkkel endokrinológushoz fordulni. 

Mivel foglalkozik a gyermek endokrinológus?

Az endokrinológia a belső elválasztású mirigyekkel, a hormonrendszer működésével foglalkozik. Mivel az ide tartozó zavarok az egész szervezetre komoly hatást gyakorolnak, ezért igen változatos tünetekben nyilvánulnak meg az itt kialakult problémák. A felismerést még inkább nehezíti az, hogy gyakran általános panaszokkal járnak az endokrin zavarok (pl. fáradtság, elhízás, rossz közérzet), így sokszor a szülő múló betegségnek, esetleg időjárási frontnak gondolja gyermeke problémáit. Éppen ezért, ha rövid időn belül nem szűnnek a kellemetlen tünetek, úgy érdemes gyermek endokrinológushoz fordulni, aki részletes állapotfelmérés és különböző vizsgálatok után pontos diagnózist tud felállítani.

Tanulási zavarok kisiskolásoknál

2015. szeptember 11.

A szeptemberi iskolakezdést követő pár hónapban kiderül, hogyan veszi az akadályokat gyermekünk a tanórákon, hogyan teljesíti a feladatokat. 

Amellett, hogy azon aggódunk, miként illeszkedik be gyermekünk a közösségbe, az eredményeit is szem előtt tartjuk, hiszen az első osztály tananyaga képezi minden későbbi tudás alapját. Ha úgy látjuk, hogy jó képességű gyermekünknél problémák jelentkeztek az iskolában, most még időben orvosolni tudjuk őket, ezért sorra vesszük, milyen zavarok nehezíthetik leggyakrabban a tanulást!

Látás- és hallásproblémák 

• Oka: Ha a gyermekünknél tanulási problémákat észlelünk, annak egészen egyszerű oka is lehet – előfordulhat, hogy nem lát, vagy éppen nem hall rendesen.
• Tünetei: Amennyiben látásproblémával állunk szemben, a gyermek hunyorog vagy „kilóg a padból”, rosszul másol a tábláról. Ha a hallásával van gond, akkor sem figyel, szórakoztatja magát és a többieket, hiszen nem hallja, amit a tanár mond, így számára unalmassá válik az óra.
• Gyakorisága: A kisiskolások körében is gyakori a rövidlátás, az egyik szem gyengesége, a szemtengelyferdülés. A fülnél a hurutos megbetegedések, a megnagyobbodott mandulák, fülgyulladások okozhatnak problémát.
• Megoldás: Mindenképpen forduljunk gyermekünkkel szakorvoshoz!

Tanulási zavar

Amikor egy egészséges gyermek normális, átlagos oktatási körülmények között nem tud megtanulni írni, olvasni, vagy számolni, ha ezeken a területeken iskolai teljesítménye jelentősen elmarad az intelligenciaszintje alapján elvárható teljesítménytől.

Tanítsuk meg orrot fújni!

2015. szeptember 08.

A náthának a következménye az arcüreggyulladás, középfülgyulladás, orrmandula-gyulladás, légcsőhurut, hörghurut. Ezért komolyan kell venni ezt a mindennapinak tűnő  betegséget.

A nátha szempontjából nagyvárosokban élő, és a közösségbe kerülő gyermekek az igazán veszélyeztetettek. A kórokozók elszaporodásának megakadályozására pedig a legegyszerűbb gyógymód a folyamatosan termelődő, kórokozókkal telített orrváladék rendszeres, alapos eltávolítása. Ezért mielőbb tanítsuk meg a gyereket a helyes, alapos orrfújásra.

Trükkök

Különböző trükkös megoldásokat kell kitalálnunk, hogy a gyermek megértse, hogyan lehet hatékonyan, erőteljesen kifújni az orrát.

1. Ennek egyik módja például az, hogy az asztalra tollpihét (vattagombócot vagy pingponglabdát) teszünk, és megmutatjuk, hogyan tudjuk mi orrfújással, csukott szájjal átjuttatni hozzá a másik oldalra.
2. Már nálunk is kapható a gyógyszertárakban egy olyan lufi, aminek az orrhoz illeszkedő toldaléka van. A gyermekek mindig szívesen felfújják a lufit az orrukkal is. Közben a másik orrfelet be kell fogni. Ezzel olyan légnyomást lehet létrehozni az orrban, hogy az eldugult orrból kiinduló kis csatorna, a fülkürt kinyílik.

Boldog tanévet! – Lehangolódás helyett ráhangolódás

2015. szeptember 06.

Nem törvényszerű, hogy a tanévkezdés gyötrelem legyen a gyereknek és a szülőnek! Némi tudatossággal nem csupán megkönnyíthető az óvodába, vagy iskolába való visszatérés, de kifejezetten örömteli eseménnyé tehető. Ha adunk elég időt a ráhangolódásra, nem kell tartanunk a lehangoló első napoktól.

Miközben a felnőttek számára is valóságos kínszenvedést jelent az egy-két hetes nyári szabadság után visszatérni a munkába, sokan nem gondolnak arra, hogy gyermeküknek mekkora erőfeszítést igényel a több hónapos vakációt követően a tanévkezdés. Az első napok az óvodában, vagy az iskolában testet-lelket nem kímélő, komoly próbatétel, amire bizony érdemes tudatosan készülni.

Itt az idő!

A legtöbb problémát a megváltozott időszámítás, az új ritmus felvétele okozza a kicsiknél és nagyoknál (ideértve a szülőket is). A vakációban úgymond „időtlenné” vált a legtöbb gyerek, hiszen nem kellett beállítani a vekkert a reggeli induláshoz, nem kellett időre menni különórára.

A dicséret szárnyakat ad? – Hogy látja ezt a nagyi?

2015. szeptember 01.

A nagyszülők – kijárván már az élet iskoláját – abban szeretnének közreműködni, hogy utódaik utódai minél magabiztosabbak és sikeresebbek legyenek felnőtt korukban. Általában a szeretettől vezérelve tudatosan is igyekeznek a csemete önbizalmát erősíteni, mégpedig dicsérő, elismerő szavakkal.
A szülők gyakran kifogásolják a nagyik ilyetén való szóbeli „ajnározásait”, ám azok többsége nem tud és nem is akar lemondani rajongott unokája, unokái dicsérgetéséről, vonatkozzon ez annak külsejére vagy valamilyen apró megnyilvánulására.

Mi a különbség a rutindicséret és a méltatás között?

A gyerekek személyiségfejlődésével foglalkozó pedagógusok, pszichológusok sem tagadják, hogy az elismerő szavaknak, sőt gesztusoknak (mosoly, simogatás stb.) fontos szerepük van a felnövekvők énképének, önbizalmának kialakulásában, ám egyre több olyan pszichológiai tanulmány lát napvilágot, ami arra hívja fel az elragadtatásra különösen hajlamos nagymamák, nagypapák figyelmét, hogy az unos-untalan, avagy rutinszerűen elhangzó dicséretek („szép vagy”, „okos vagy” stb. ) nem hogy hozzájárulnának a gyerek egészséges énképének, önbizalmának kialakulásához, hanem akár az ellen is hathatnak.