Információk, érdekességek

Alvajáró a gyerek?

2016. június 05.

Az alvajárás (szomnambulizmus) különös, szokatlan, általában riasztó jelenség. A leggyakoribb a 4-8 év közötti gyermekek körében, és az esetek túlnyomó többségében átmeneti jellegű. (Felnőtteknél sokkal ritkábban fordul elő.) Amikor a szülő észleli gyermekénél ezt az alvás közben megjelenő neurológiai problémát, első reakciója az ijedtség. Ehelyett azonban jobban teszi, ha megtalálja a választ néhány, a jelenséggel összefüggő, gyakori kérdésre, és megtanulja, milyen óvintézkedéseket tegyen az esetleges éjszakai balesetek megelőzése, illetve az ezzel járó riadalom elkerülése érdekében.

Az éjszaka melyik szakaszában kódorog?

Az éjszaka első harmadában, az ún. lassú agyhullámú, mély alvási szakaszban. Ez elalvás után kb. 3 órával következik be. Ilyenkor a gyermek a mélyalvási ciklusból a részleges ébrenlét állapotába kerül. Ez magyarázza, hogy fel tud kelni, képes lépcsőn járni, kinyitni ajtókat, ablakokat. De előfordul, hogy fekve marad, úgy motoz a kezével, vagy az ágy szélére ül. Az epizódok rövidek, általában kevesebb, mint 10 percen át tartanak.

Alvajárás közben fel kell-e ébreszteni?

Nem, egyáltalán nem tanácsos felébreszteni, illetve azt hinni, hogy ezzel jót teszünk vele, mert ébredés közeli állapotban van. Hiszen, még ha nyitva is van a szeme, nincs szó ébrenlétről, még alszik. Ha hirtelen felébresztjük, az alvajáró zavartan, riadtan viselkedik, és mozgása közben az elesés kockázata is megnő. Semmiről nem tud számot adni, amellett a felébresztés csak aggodalmat keltene benne. A legjobb, ha nyugodtan visszakísérjük őt az ágyába, és hagyjuk tovább aludni. Másnap reggel nem fog emlékezni rá, mi történt vele az éjszaka.

Egyre többen szülnek 40 éves korukban

2016. június 03.

A szülő nők átlagéletkora Magyarországon 31-32 év, de a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján már tíz százalék körüli a 38 év felett szülő nők aránya – hívja fel a figyelmet a tendenciára Prof. Dr. Rigó János igazgató. Minél később szül egy nő, annál nagyobb a szövődmények aránya, de ha a kitolódott gyermekvállalásra tudatosan készülnek, csökkenthető a kockázat.

Szaporodó kockázatok 30 felett

Az igazgató szerint évek óta megfigyelhető, hogy egyre későbbre tervezik a gyermekvállalást, aminek elsősorban társadalmi okai vannak. Nőgyógyászati szempontból ideális lenne, ha 20 és 30 éves koruk között szülnének a nők. Ennél idősebb korban egyre gyakrabban jelentkeznek a különböző kórképek: a mióma, a vetélés, a koraszülés, a méhen kívüli terhesség és a meddőség kialakulásának is nagyobb az esélye. Ezen kívül a kísérőbetegségek kockázata is jelentősen emelkedik, negyven év felett a krónikus magas vérnyomás a terhes nők 10 százalékában, cukorbetegség 10-20 százalékban fordul elő.

A baba is veszélyben

Az anyai életkor növekedésével a különböző kóros állapotok kialakulása nemcsak az anyát, hanem a magzatot is veszélyeztetheti. Például a Down-szindróma előfordulása 36 éves korban 1:100, 42 év felett már 1:50 arányban figyelhető meg. Sajnos a magzati fejlődési rendellenességek is gyakrabban fordulnak elő.

Apátlan generáció?

2016. június 01.

Az elmúlt évtizedek, sőt a jelen egyik legforróbb témája a munka és a családi szerepek összeegyeztethetőségének kérdése, és ezzel párhuzamosan a házasságok és a vállalt gyerekek számának alakulása. De vajon milyen lehetőségek állnak napjaink fiataljai előtt?

A címbeli kérdés nem teljesen költői: a hazai tizenéves, huszonéves és az annál idősebb generáció tagjai gyakran panaszkodnak arról, hogy életük során kevés időt töltöttek az édesapjukkal. Vagy azért, mert a család férfitagja látástól vakulásig dolgozott a megélhetéséért, vagy azért, mert a válás szétválasztotta a családokat, nem is beszélve a középkorú férfiak korai haláláról…

Ha távolról közelítünk a kérdéshez, elmondhatjuk, hogy a családszerkezet átalakulása, a nők szerepének megváltozása több mint százéves folyamat eredménye, amely sok-sok makrogazdasági és társadalmi mutatóból áll össze. A nők belépése a munka, a politika és az oktatás világába a XX. század „nagy háborúit” követően gyorsult fel. A gyerekszám csökkenése azonban már egy korábban elindult „folyamat” eredménye: a mezőgazdasági munkák háttérbe szorulásával és a gyermekvédelmi törvények előtérbe kerülésével a gyerekek „egyre kevesebbet értek”. Hiszen egyre kevésbé végeztek termelőmunkát, viszont az eltartási költségeik (például a hosszabb oktatás) egyre inkább nőttek. E folyamat eredményeképpen már a XIX. század végétől, a XX. század elejétől a családok egyre kevesebb gyermeket vállaltak, sok esetben „tudatalatti” gazdasági megfontolások alapján (Chronholm, 2007).

Ez nem cirkusz! – Ne idomítsuk a gyerekeket!

2016. június 01.

Mindenki volt gyerek, és mindenkinek lehet véleménye a gyereknevelésről… És sajnos attól, hogy valakinek van gyereke még nem biztos, hogy jó szülő, hiszen annak lenni a világ egyik legnehezebb feladata.

A pszichológiában rengeteg elmélet van a gyereknevelésről, amik egymásnak is ellent mondanak…

Lehet könyvekből gyereket nevelni?

Hogyan lehet általánosítani, ez nem egy gyár! Minden ember különleges a maga módján és már benne van a tehetség, amit felfedezhetünk, ha nem nyomjuk el és erőszakoljuk rá gyermekünkre a saját elképzeléseinket, hanem képesek vagyunk mi is megváltozni. Élő folyamat vagyunk, nem tárgyak. A gyermek tiszta lappal születik, persze örökölhet hajlamokat (lásd diszpozicionális pszichológiai iskolák), de a nevelés hat leginkább rá. Sajnos nem számít a gyerekben rejlő lehetőség, csak az, hogy a szülők mit akarnak, akiktől függ a gyermek. Olyan, mint egy befektetés: „Én táplállak, nevellek, iskoláztatlak, annyi mindent megteszek érted, a tulajdonom vagy és majd meghálálod.” 

A gyerek sokszor ellen is áll a sok buta ideológiának, amiket rá próbálunk erőltetni, de lelkiismeret-furdalása lesz és nem tudja önmagát megtalálni és kifejezni. Így elindul a képmutatás. Jön a lázadás, de negyven év felett már nincsenek hippik, csak unalmas, szürke öltönyös emberek az irodában… Pedig sok politikus is hippiként kezdte…

Magunk között szólva

2016. május 31.

Nekünk, nőknek mi a legnagyobb vágyunk? Az, hogy anyák legyünk. Ennek teljes felelősségével.

Bár erről az elején még nincs tiszta képünk, de szinte észrevétlenül, gondolkodás nélkül, folyamatosan olvadunk bele a napi tennivalókba, s egyre inkább érezzük a súlyát az anyaságnak. Már tisztul a kép, viszont olykor elborul az elme, hogy mekkora felelősség is mindez. Jó esetben ezt van kivel megosztanunk, de az anya mégiscsak anya marad az évszázadok óta ránk ragadt társadalmi elvárásokkal, miszerint a nagy teher azért a mi vállunkon marad. És ha ebből senki más nem visel semmit, akkor zokszó nélkül cipeljük az egészet.

… és bűntudatunk van, amikor elmegyünk otthonról, és ott hagyjuk a gyermeket, hogy megkeressük az eltartásához valót.

… és bűntudatunk van, amikor otthon maradunk, mert úgy érezzük, hogy nem használjuk ki önmagunkkal szemben a saját elvárásainkat.