Információk, érdekességek

Súlyos kockázat a gyerekek mozgásszegény életmódja

2019. szeptember 28.

Jelentős egészségügyi kockázatot jelent a gyerekekre a mozgásszegény életmód – hívta fel a figyelmet Szabó András, Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára.

Ha kimarad az aktív mozgás, akkor az anyagcsere átáll egy másik szabályozásra, és a bevitt energiát a szervezet nem az izommunkára fordítja, hanem elraktározza és elindul az elhízás.

Az elhízás már a gyerekkorban is okozhat magas vérnyomást, ízületi betegségeket, ráadásul a mozgásszegényen élő gyerekek izomzata, csontjai sem fejlődnek megfelelően, ami később csontritkuláshoz vezethet – emelte ki Szabó András.

Zsebpénzt a gyereknek?

2019. szeptember 26.

Adjunk? Ne adjunk? Mikortól? És egyáltalán mennyit? És mire jó, ha egy gyerek zsebpénzt kap?  

A gyerekeket érdekli a pénz. Mondjon bárki bármit, ez így van. Egy gyerek ugyanis úgy ismeri meg az őt körülvevő világot, hogy érdeklődik iránta, kérdez róla, kipróbálja annak minden alkotóelemét, részletét. Ebbe a világba pedig beletartozik a pénz is. A gyerekeink már kicsi koruktól fogva látják, hogy pénzt használunk. A természetes kíváncsiságuktól vezérelve előbb-utóbb egészen biztosan megkérdezik, hogy ez mi, és mire való.

Mire való a pénz?

A szülők többsége ilyenkor szokta azt mondani, hogy arra, hogy megvegyünk rajta mindent, amire szükségünk van: hogy tudjunk enni, inni, lakni valahol, fűteni, világítani, felöltözni, stb. Magyarul az a legáltalánosabb válasz, hogy a pénz arra való, hogy elköltsük.

Tényleg?

Ebből a magyarázatból ugyanis kimarad a másik oldal: az, hogy meg is kell szerezni a pénzt, meg kell keresni, össze kell gyűjteni, stb. Illetve az is, hogy a gyűjtögetős és a költögetős oldal között ott van a szülő, aki jó feketedoboz módjára csinál ezt-azt, aminek az eredménye az lesz, hogy mennyi pénze marad. Sőt kiterjesztve a feketedoboz fogalmát, még olyanokat is csinálhat, ami befolyásolja az inputot (a bevételek mértékét és rendszerességét), valamint az outputot (a kiadások mértékét és szerkezetét).

Hogyan kezeljük, ha gyermekünk alvajáró?

2019. szeptember 05.

Az alvajárás különös, szokatlan, általában riasztó jelenség. A leggyakoribb a 4–8 év közötti gyermekek körében, és az esetek túlnyomó többségében átmeneti jellegű. (Felnőtteknél sokkal ritkábban fordul elő.)

Amikor a szülő észleli gyermekénél ezt az alvás közben megjelenő neurológiai problémát, első reakciója az ijedtség. Ehelyett jobban teszi, ha megtalálja a választ néhány, a jelenséggel összefüggő, gyakori kérdésre, és megtanulja, milyen óvintézkedéseket tegyen az esetleges éjszakai balesetek megelőzése, illetve az ezzel járó riadalom elkerülése érdekében.

Mikor lépnek fel az alvajáró-epizódok?

Az éjszaka első harmadában, az ún. lassú agyhullámú, mély alvási szakaszban. Ez elalvás után kb. 3 órával következik be. Ilyenkor a gyermek a mélyalvási ciklusból a részleges ébrenlét állapotába kerül. Ez magyarázza, hogy fel tud kelni, képes lépcsőn járni, kinyitni ajtókat, ablakokat. De előfordul, hogy fekve marad, úgy motoz a kezével, vagy az ágy szélére ül. Az epizódok rövidek, általában kevesebb, mint 10 percen át tartanak.

Alvajárás közben fel kell-e ébreszteni a gyermeket?

Nem, egyáltalán nem tanácsos felébreszteni, illetve azt hinni, hogy ezzel jót teszünk vele, mivel úgyis ébredés közeli állapotban van. Még ha nyitva is van a szeme, nincs szó ébrenlétről, még alszik. Ha hirtelen felébresztjük, az alvajáró zavartan, riadtan viselkedik, és mozgása közben az elesés kockázata is megnő. Semmiről nem tud számot adni, amellett a felébresztés csak aggodalmat keltene benne. A legjobb, ha nyugodtan visszakísérjük őt az ágyába, és hagyjuk tovább aludni. Másnap reggel nem fog emlékezni rá, mi történt vele az éjszaka.

Az új tanév konfliktusai - Feszültségoldó technikák

2019. szeptember 03.

Sokszor még nagyobbaknál is tapasztalható, hogy a szeptemberi óvoda- vagy iskolakezdés nem sikerül problémamentesen. Beszoktatás, türelem, rajzolás - a három kulcsfogalom.  

Az újra-beszoktatás nehézségeinek oka:

1. Ismét kötelezettség várja a gyereket - ehhez semmi kedve,
2. Ismét elválik a szülőtől - hiányzik neki a szoros kapocs
3. egyéb, személyes okból nem tud oldódni...

A régi ütem

Tehát a több hónapja nem látott közeg nem csak várakozás, de egyben kihívás is a gyermek számára. Tudja, hogy voltak szabályok, melyekhez most ismét alkalmazkodni kell, illetve azt is tudja, hogy mostantól ismét fél vagy egész napra távol lesz családjától. Nem könnyű ezt feldolgoznia! Segíthetünk hát neki ebben.

Mint mindenkinek, a gyereknek is kell egy kis átmeneti idő, hogy felvegye a megfelelő ritmust. Ezért éppen úgy, mint az első óvodai vagy iskolai napokban, most is hagyjunk neki egy kis „beszokási” időt (remélhetőleg ezt az óvónénik és a tanító nénik is megteszik).

- Ha tehetjük, hozzuk el ebéd után legalább az első két nap;
- Ne kérdezgessük, hogy „ettél-e, aludtál-e, van-e már barátod”?

Ha ezeken túl vagyunk, igenis álljunk ki magunkért: „Holnaptól már ott fogsz aludni, és uzsonna után megyek érted!” vagy „ A jövő héttől tudod, már beindul a tanulás is, és fontos megint a leckeírás, odafigyelés, amit én is számon fogok kérni, mint tavaly!” stb.

Hogyan neveljük jól a digitális gyermekeket?

2019. augusztus 29.

Gyermekeink olyan világban nőnek fel, ahol a közösségi média, a mobiltechnológia és az online közösségek alapvető fontosságúak a kommunikáció, a tanulás és a fejlesztés útján. Szinte természetes, hogy felelős szülőkként félelmet érzünk az internet nyújtotta nyitottság és kontroll nélküliség miatt, de tenni ellene csak úgy tudunk, ha elfogadjuk ezt, és mindenki szempontjából kihozzuk belőle a legjobbat. 

Egy friss kutatás szerint hazánkban a 16–37 éves korosztály, az úgynevezett Y és Z generáció, internetezik a legtöbbet. Hetente átlag 22 órát interneteznek, főleg okostelefonon és leginkább zenés, vicces tartalmakat töltenek le a mobiljukra, illetve filmnézéssel ütik el az idejüket az éterben.

A felmérés szerint azonban a 20 év alatti fiatal felnőttek és gyermekek azok, akik ezeken kívül használhatják leginkább az internetet olyan dolgokra, amelyek miatt jogos a szülői aggódás. Ha félelmeink vannak azzal kapcsolatban, hogy kivel kerül kapcsolatba csemeténk az online térben, és mivel tölti ott az idejét, már kora gyermekkorban adjuk meg neki az alapokat ahhoz, hogy okosan tudja használni az internetet, és fordítsa előnyére az okoseszközök nyújtotta lehetőségeket.

Fordítsuk előnyünkre az okoseszközök adta lehetőségeket

Ha tehát szülőkként attól félünk, hogy gyermekünk túl sokat internetezik, ne azt nézzük, hogy mennyi időt tölt az online térben, hanem hogy mivel foglalatoskodik. Ha színes és gazdag, életkorának megfelelő virtuális tartalmak között böngészik, nincs mitől félnünk, hiszen ez elkerülhetetlen, gyermekünk a digitális világban szocializálódik, személyiségének része az internet. Marc Prensky amerikai pszichológus így magyarázza a jelenséget: „Míg mi gyermekkorunkban iskola után a játszótéren töltöttük a szabadidőnket a barátainkkal, addig ők – teljesen természetesen – a chaten bandáznak.