Információk, érdekességek

Elfelejtett fogadalmak

2016. február 13.

Amikor valami nem működik az életünkben, elkezdjük keresni az okát. Elmegyünk terapeutákhoz, kipróbálunk mindenféle módszert, meditálunk, tanfolyamra járunk. Megoldunk ezt-azt, de az alapprobléma még mindig nem szűnt meg. Amikor már jó ideje keressük, kutatjuk az okokat, akkor rájövünk, hogy valami még mindig hiányzik. De vajon mi?

Vannak esetek, amikor hiába keressük egy probléma gyökerét, feltárunk ugyan kisebb dolgokat, mintákat, de igazi áttörést nem tudunk elérni. Keressük a kirekesztett családtagokat, helyreállítjuk a felborult rendet a családban, megadjuk mindenkinek a neki járó helyet és tiszteletet. Már nincs több ötletünk, mindent végigjártunk. Azt látjuk, hogy a minta, a kötés rettentően erős. A kliens legtöbbször mozdulni sem tud az aktuális élethelyzetében, mintha megkötözték volna kezét-lábát. Újabban gyakran látunk hasonló helyzeteket, és mivel egyre többször találkozunk vele, már kihagyhatjuk a felesleges köröket. A tapasztalat az, hogy a minta annyira erős, hogy a családállítást kérő nem a valódi problémáját osztja meg velünk. Legtöbbször felfedezzük a „fedősztorit”, de néha nehéz észrevenni.

Negatív hiedelmek fogságában

2016. február 06.

Á, ez úgysem sikerül! Halljuk ezt sokszor, akár csak belső monológként, pedig ha tudnánk, mekkora gátló ereje van ennek az egyszerű mondatnak, azonnal törölnénk a szótárunkból!! Hogy miért? Az energia követi a gondolatot és az válik valóra, amit képesek vagyunk egyáltalán elképzelni. Ha pedig egy vágy útjába olyan akadályokat gördítünk, mint akár az "Á, úgysem fog sikerülni" önszabotáló gondolat mintát, akkor bizony az energia útközben elakad, és soha nem jut célba. A vágy pedig örökre vágy marad.

Élj nagy elvárásokkal!

„Élj nagy elvárásokkal és nagy dolgok fognak történni az életben”, mondta Art Fettig és ez bizony nagy igazság. A legmélyebb, tudat alatti szinten élő elvárásaink és hiedelmeink az idők során külső valósággá válnak. Minden létező dolog az energia egyfajta megnyilvánulása, elménk pedig a hiedelmeink és látás módunk szűrője által alakítja ezen energiákat kézzel fogható valósággá. Születésünktől kezdve, sőt, már az anyaméhben folyamatosan elvárásokat és hiedelmeket alakítunk ki a világról, és önmagunkról, melyek elraktározódnak a tudatalattinkban. Ha az a meggyőződés él bennünk például, hogy „senkiben sem bízhatunk”, előbb-utóbb megtaláljuk életünkben az erre utaló bizonyítékokat.

Te is kirakatkapcsolatban élsz?

2016. február 06.

Mindannyian ismerjük a barátnőt, aki csak a szakítás után árulja el, milyen bántó dolgokat művelt vele a szerelme. A fiút, aki haverokkal bulizik, mialatt a szíve majd meghasad, amiért elhagyták. A nőt, aki boldogságtól sugárzó képeket posztol a családjáról, pedig ordítani szeretne az anyai szereptől való bezártságtól. A férfit, aki bőszen flörtöl, miközben a profil képén szeretettel öleli magához feleségét. Embereket, akik mást láttatnak magukról, mint amit megélnek. Embereket, akik kirakatkapcsolatokban élnek.

Természetes szükségletünk a csoporthoz való tartozás. Mindannyian vágyunk arra, hogy elfogadjanak minket, hogy megbecsüljenek és szeressenek. Ennek egyik módja, ha pozitív benyomást keltünk másokban, illetve tartunk fenn önmagunkról. Ebben számos pozitív belső tulajdonságunk, vagy viselkedésbeli jellemzőnk lehet a segítségünkre, mint amilyen pl. az empátia, a figyelem, vagy épp a proszociális magatartás.

Az elfogadásra való törekvés nem játszma eredménye, hanem természetes szükségletünk, mely társas lényként az életben maradásunk egyik fő eszközét jelenti.

Hogyan lehet együtt élni egy munkamániással?

2016. február 04.

Biztos sok házasságban felmerül problémaként, hogy a feleség otthon van mondjuk gyesen a gyerekekkel, a férj pedig napi 10-12 órát vagy még annál többet is dolgozik. Hétvégenként tudnának időt tölteni együtt, de akkor a férj inkább elmegy sportolni, ház körüli munkákat végez, vagy egyéb más elfoglaltságot tervez be, így valójában alig vannak együtt, mint család, mint pár.

Egy idő után szépen kezdenek eltávolodni egymástól, és ilyenkor igen gyakran belép a férj életébe egy munkahelyi szerelem, vagy a nő ismerkedik meg valakivel, aki figyel rá, meghallgatja, szereti és máris kezdetét veszi egy viszony, és a házasság elveszik.

Felnőtt testű csecsemők

2016. január 30.

Az elmúlt hetekben nagyon sok férfival és nővel találkoztam, sok anya és sok apa tárta elém gondjait, küzdelmeit, és társadalmi, etnikai, szociális különbségektől függetlenül azt tapasztalom, hogy a legnagyobb probléma a mai kor emberének az életében a saját, helyes önértékelése. Hogyan tanuljuk meg magunkat a helyünkre tenni, hogyan lássuk magunkat a külső szemeinkkel értékesnek, hogyan találjuk meg az önazonosságunkat? Ezek az alapproblémák, amiket elém sodort az élet...

Lehet rengeteg könyvet olvasni, még több tanulmányt, videót nézni, elismert mestereket, közszereplőket tátott szájjal hallgatunk, mégsem érünk a saját egységünkhöz. Hogyan tanuljuk meg értékelni önmagunk?

Szerintem ehhez az első lépés az, ha megértjük, mi volt a gyerekkorunk, a fejlődésünk szerepe. Miért ahhoz a családhoz, ahhoz az anyához és apához születtünk. Mit tanultunk meg cseperedésünk alatt és milyen játszmákkal azonosultunk azokban az években, amikor a szülői házban érkezünk meg a testünkbe. Hogyan tanultuk meg azt, hol vannak a határaink, mit tehetünk és mit nem, milyen szabályok vonatkoztak ránk és milyenek a szüleinkre. Hogyan üvöltötte le anya fejét apa vagy fordítva, ha nem úgy alakult a közös vacsora, ahogyan valaki nagykönyvében meg lett írva. Hogyan nevelt az anykánk, miként reagált a krízishelyzetekben, mennyire kellett szerepet játszani ahhoz, hogy szerethetőnek érezzük magunk...