Információk, érdekességek

Idehaza is terjed egy fertőzés, ami embert és kutyát is megbetegíthet

2025. május 23.

Magyarországon is mind gyakrabban fordul elő egy állatról emberre terjedő, galandféreg okozta betegség, az echinococcosis. A fertőzést aranysakálok, rókák, illetve kutyák terjesztik, és komoly betegség kockázatát hordozza – mondja dr. Kardics Kinga. A Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika Infektológiai Osztályának szakorvosa ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a velünk élő, gondozott és az élősködők ellen rendszeres védelemben részesített kutyák, macskák alapvetően ritkán terjesztői emberekre veszélyes fertőző betegségnek.

Az utóbbi időben emelkedő esetszámot mutat egy igen komoly kockázatokat rejtő zoonózis (állatról emberre terjedő fertőző betegség), az echinococcosis. Az Európai Járványügyi Központ adatai szerint 2023-ban 929 emberi megbetegedést regisztráltak a kontinensen, míg 2022-ben 739, 2021-ben 592, 2020-ban pedig 574 esetet. Magyarországon is emelkedő az esetszám: tavalyelőtt 19, 2022-ben 9, 2021-ben 7, 2020-ban pedig még csak 4 ilyen beteget diagnosztizáltak.

Az echinococcosis egy galandféreg okozta megbetegedés, ami ugyanúgy veszélyt jelent házi kedvenceinkre, mint ránk, emberekre – mondja dr. Kardics Kinga. A férgek vagy petéik a fertőzött rókák és aranysakálok bélsarával ürülnek, és akár egy évig is életképesek maradnak.

Ha a peték azután a szimatoló kutyák szájába, orrába jutnak, vagy lábukra, szőrükre kerülnek, és lenyalják onnan, az állat béltraktusába jutva a peték őket is megfertőzik. Az állatok pedig tovább fertőzhetnek minket például úgy, hogy megnyalja a kezünket, mi pedig kézmosás nélkül megeszünk mondjuk egy almát.

A cukorbetegség előszobája az inzulinrezisztencia

2025. május 23.

Miért kell ezzel foglalkozni?

A szűrővizsgálatok a még panaszmentes egyénnél lehetővé teszik a betegségek korai stádiumban való felismerését, ami nagymértékben növeli a gyógyulás esélyét és az életminőséget.

Ne csak akkor látogassa meg a háziorvosát, ha problémája van, hanem akkor is, ha nincs semmi baja! Egészsége megőrzése érdekében javasolt évente nagylabort elvégeztetni. Bizonyos esetekben kiegészítő vizsgálatot rendelhet el a háziorvos, figyelembe véve az ön egyéni kórelőzményét. A 120 perces cukorterheléses vizsgálatot nem rutinszerűen végezzük, hanem a 2-es típusú cukorbetegségre fokozott rizikójú betegeknél. A cukorterheléses vizsgálattal szénhidrátanyagcsere-zavart, inzulinrezisztenciát, vagy éppen eddig fel nem fedezett cukorbetegséget is kiszűrhetünk. Így időben beavatkozhatunk, mellyel a diabétesz rettegett szövődményeit (agyi infarktus, szívbetegség, vesebetegség, érszűkület…) megelőzhetjük.

Ki a veszélyeztetett a 2-es típusú cukorbetegség előfordulására?

• Ha testtömegindexe (BMI) 30-nál magasabb (ezt könnyen saját magunk is ki tudjuk számolni, ha a testsúlyt kg-ban elosztjuk a testmagasság m-ben megadott négyzetével: kg/m²).
• Ha a haskörfogata nők esetében 80 cm-nél nagyobb, vagy férfiak esetében 92 cm-nél nagyobb.
• Ha vérrokonságban cukorbetegség fordult elő.
• Ha terhesség alatt kismamaként cukorbeteg volt.
• Ha a szűrőjelleggel elvégzett reggeli vércukorértéke meghaladja a 6 mmol/l-t.
• Ha a vizeletben fehérje, cukor vagy keton volt.
• Ha a szűrőjelleggel levett HgA1c értéke 5,6% feletti.
• Ha folyton szomjas, sokat iszik.
• Ha étkezés után 1,5-2 órával bágyadtság, fáradtság lép fel.
• Állandó édesség utáni sóvárgás is utalhat szénhidrátanyagcsere-zavarra.

Mi az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia egy betegségmegelőző állapotnak tekinthető, ami a cukorbetegség előszobája. Az inzulinrezisztencia az, amikor a sejtek egyszerűen nem hallgatnak az inzulin nevű hormonra, ami a vércukorszintjének szabályozásáért felelős. A sejtek nem veszik fel a cukrot, ami aztán a vérben kering és a hasnyálmirigy túlműködése révén fokozott inzulinelválasztással reagál, hogy még egyensúlyban tudja tartani a vércukrot. Inzulinrezisztencia fennállásáról pontosabb képet ad, ha a 120 perces cukorterheléses vizsgálatot több időpontban levett vérmintákból inzulinszintméréssel kiegészítjük. Ezt a vizsgálatot szakorvos indikálhatja (pl. belgyógyász, diabetológus, endokrinológus).

A figyelem elkalandozik, de az agy mégis tanul

2025. május 22.

Habár az ébrenlét és az alvás látszólag egymás ellentétei, a két állapot valójában nem zárja ki egymást: az éber agy egyes területei időnként az alvásra emlékeztető idegrendszeri aktivitást mutatnak, és ez a lokális alvásnak nevezett jelenség, úgy látszik összefüggést mutat az elmerengéssel. Simor Péter és Németh Dezső, az ELTE PPK kutatói nemzetközi kollaborációban vizsgálták az elmerengés és az információfeldolgozás kapcsolatát.

Az angol mind-wandering alatt azt a jelenséget értjük, amikor a figyelmünk elkalandozik, és a tudat, ahelyett, hogy a külső környezetre vagy az éppen aktuális feladatra koncentrálna, elmerül a jelen pillanathoz látszólag alig kapcsolódó gondolatok, emlékek és érzések kavalkádjában. Az elmúlt évtizedekben az elmerengés meglehetősen rossz hírnévre tett szert, mivel kutatások sokasága igazolta, hogy az elkalandozó figyelem számos területen drasztikusan lerontja a kognitív teljesítményt. Összességében úgy tűnt, hogy ilyenkor az agy mintha kikapcsolna, elmenekülne az információfeldolgozás kihívásai elől, hogy helyette személyes fantáziákban, ábrándokban vagy éppen nyomasztó, ruminatív gondolatokban merüljön el. Ennek ellenére az emberek idejük 30-50%-át éppen ilyen elmerengéssel töltik.

Simor Péter és magyar kutatótársai francia, spanyol és norvég intézményekkel együttműködve arra keresték a választ, hogy egyértelmű hátrányai mellett lehet-e az elmerengésnek valamilyen előnye is. Az első, online vizsgálatban 135 fő vett részt, akiknek egy egyszerű reakcióidő-feladatot kellett elvégezniük. A feladat nem igényelt komolyabb odafigyelést: csak reagálni kellett bizonyos ingerekre – az ingerek azonban egy rejtett szabályszerűséget követtek, amit a gyakorlás során a résztvevők megtanultak anélkül, hogy ennek tudatában lettek volna. A kísérlet közben időnként megkérdezték őket, hogy a feladatra figyelnek-e, vagy inkább elterelődött a figyelmük. Meglepő módon az derült ki, hogy a résztvevők akkor tudták jobban elsajátítani a háttérben megbúvó mintázatokat, amikor időnként „álmodoztak” vagy nem figyeltek tudatosan a feladatra.