Információk, érdekességek
Dehogy introvertált, csak szuperérzékeny – interjú Mirk Zsófi pszichológussal
2021. október 22.
A szuperérzékenységről, mint lehetséges szupererőről – ami azért sokak számára komoly kihívást jelent a mindennapok szintjén – Mirk Zsófia pszichológussal, coachcsal, mediátorral beszélgetett Mészáros Eszter. Fogadjátok szeretettel.
Képzeld el, hogy megtaláltad és megpályáztad a hőn áhított pozíciót, és versenytársaiddal együtt esélyt kapsz egy többkörös meghallgatásra. Megérkezel az állásinterjúra, a HR-es hellyel kínál, és rögvest elkezd kérdésekkel bombázni. Próbálod felvenni a fonalat, miközben elméd szüntelenül zakatol, környezetedet és saját működésedet pásztázza. Vakító neonfény világítja be a meeting termet, ahol dermesztően hűvös levegő uralkodik. Az utcafronti irodába behallatszik a munkából hazafelé igyekvő járművek fülsüketítő robaja és a villamosmegállóban ácsorgó emberek hőzöngése. Orrodat átjárja a frissen főzött, gőzölgő eszpresszó illata. Szádban még érzed a mentolos rágógumi intenzív utóízét.
Koncentrálj, korhol a belső hangod.
– Mi az erőssége és gyengesége?
Néhány pillanatig hezitálsz, majd arra a következtetésre jutsz, felvállalod:
– Szuperérzékeny vagyok.
De vajon jó döntést hoztál?
Minden ötödik ember szuperérzékeny, nem kialakul, örököljük
ME: Mit jelent az, ha valaki szuperérzékeny? Hogyan ismerhetem fel, ha én is az vagyok?
MZS: A szuperérzékenység egy jellemvonás. Ez az állapot körülbelül minden ötödik embert érint, sokan közülük nem is tudják magukról, hogy szuperérzékenyek, csupán azt érzékelik, hogy szenzitívek, nagyobb az igényük arra, hogy belső világukban több időt töltsenek, mivel hamar túltelítődnek ingerekkel.
Maga a kifejezés elsőre pejoratív értelműnek hathat, valójában azonban arról van szó, hogy más struktúrák működnek az agyban. Az információfeldolgozás egy szuperérzékeny egyén esetében mélyebb szinten történik, és hosszabb időt vesz igénybe, mint egy kevésbé érzékeny embernél.
Az ezzel a személyiségvonással együtt élő személyek rendkívül megfontoltak, sokat rágódnak, gondolkodnak, elméjük egy puzzle-höz hasonlóan funkcionál, ami a görcsös tépelődéstől csak akkor tud szabadulni, ha az egyén az adott jelenséget minden szempontból megvizsgálva értelmezte és megértette.
ME: Hogyan alakul ki a szuperérzékenység? Ez egy veleszületett tulajdonság? Örökölhető?
MZS: A szuperérzékenység egy öröklött jellemvonás, ami már gyermekkorban megmutatkozik. Az érzékeny gyermek a játszótéren előbb szemlélődik, csak ezután cselekszik, társaságban keveset beszél. Ebből sokan arra következtetnek, hogy bátortalan, félénk, introvertált, noszogatásra vár. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy aki szuperérzékeny, az nem feltétlenül félénk vagy introvertált. Elaine N. Aron klinikai szakpszichológus kérdőíves módszerrel kutatott és azt találta, hogy a szuperérzékenyek 70%-a introvertált, 30%-a extrovertált. Az a gyermek, aki abba születik bele, hogy biztonságos sok ember közt lenni, nyüzsgés van körülötte, az valószínűleg később is ezt fogja keresni a világban. Ettől függetlenül még lehet szuperérzékeny.
Mindenkinek van egy alap aktivációs (arousal) szintje, ami személyiségtől függően különböző az egyes embereknél. Szenzoros élménykeresők esetében ez a szint például értelemszerűen magasabb, mint egy introvertált személy esetében. Lényegesnek tartom, hogy tisztában legyünk azzal, mi a számunkra megfelelő aktivációs szint. Így ki tudunk dolgozni egy stratégiát arra az esetre, ha unatkozunk, vagy ha épp túlingerlődtünk, esetleg már fizikai panaszoktól is szenvedünk. Túlpörgetett állapotunkra megoldást hozhat a séta, a relaxáció vagy a meditáció, de a rajzolásban, festésben is megnyugvásra lelhetünk.
ME: Ha valaki nem foglalkozik önismerettel, pszichológiával, nincs tisztában az arousal-szint fogalmával, nem tudja, milyen testérzetekre figyeljen, mit tehet, hogy optimális ingerlékenységi szintre kerüljön?
MZS: Ösztönösen arra törekszünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, ami akkor valósul meg, ha jól tudunk működni a külvilágban, ugyanakkor szükség van bizonyos szintű önismeretre ahhoz, hogy megtaláljuk azokat a tevékenységeket, amik örömmel töltenek el bennünket. Ha valaki egyfolytában túlingerli magát, megállás nélkül teljesít, szinte biztos, hogy előbb-utóbb a kiégés jeleit mutatja.
ME: Lehet-e a szuperérzékenység helyzetfüggő? A vészhelyzetek felerősíthetik ezt az állapotot?
MZS: A szuperérzékenység nem szituatív, viszont vannak olyan helyzetek, amelyek hatására intenzívebbé válhat ez az állapot. A szuperérzékenyek több dolgot érzékelnek a külvilágból és az ingerek is több csatornán keresztül egyszerre érkeznek az agyba, ezáltal az idegrendszerük túlterhelődik, az elme cselekvést gátló rendszere aktiválódik. Egy olyan szituációban, ahol villódzó fényeket látnak, erőteljes hanghatásokat hallanak, átható szagokat éreznek, tömegbe kerülnek, szorongást, pánikot tapasztalhatnak magukon.
A traumák megélése is lenyomatot hagy az idegrendszerünkön, ez szintén fokozhatja az érzékenységet. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy nem annak a hatására válik valaki szuperérzékennyé, hogy nehéz helyzetbe kerül vagy átél egy traumát, hanem ez egy öröklött jellemvonás.
A zen meditáció
2021. október 16.
A zen (kínaiul csan, szanszkritül dhjána) szó elmélyülést, meditációt jelent. A szó az évszázadokon keresztül meghonosodott használat alapján egy bizonyos módszer segítségével való elmélyülést jelenti: a légzés figyelésén keresztől való elmélyülést.
Mivel egy, évszázadok alatt egészen Buddháig Buddha koráig visszanyúló, sőt az azt megelőző időkben kicsiszolt, valláshoz nem kötődő gyakorlatról van szó, szabadon végezhetjük, felekezeti, vagy hitbéli hovatartozástól függetlenül. Tehát a zen valójában egy tárgyas meditáció, melynek tárgya a légzés. Ez maga a gyakorlat: a légzés figyelése, s ebben is a nagyobb hangsúly a kilégzés figyelemmel kísérésére esik.
A zen nem vallás, a hagyományos értelemben, hanem egy gyakorlat, Buddha tanításán és és az azt követő nemzedékek tapasztalatán kicsiszolódott gyakorlat. A zen meditáció, egy bizonyos testtartás felvéve a légzés figyeléséből, a légzés folyamatának figyeléséből áll. A légzést természetesen mindenféle testtartásban lehet figyelni, de a zenben ez inkább ülést jelent. Ennek neve zazen.
A testtartás
Az ülésnek több formája lehet, de mindegyikben az a legfontosabb, hogy a csípőnk egy kissé, mintegy 15 fokban előredőljön, éppúgy mikor állunk, mert ha megfigyeljük, állás közben a csípő kissé előredől. Általában a széken ülve a csípőnk berogy, ami itt, a gyakorlat szempontjából helytelen, mert a csípő előredőlése biztosítja a szabad energia áramlást, s segíti azt is, hogy az idegrendszer nyugodtabb allapotba kerüljön, valamint a hátunkat sem kell megfeszítenünk, hogy egyenes legyen - a csípő dőlése ezt a feladatot is elátja.
Az ülés
A csípőnek ezt a dőlését úgy érhetjük el, ha - amennyiben a földön ülünk, a fenekünk alá teszünk egy 5-15 cm magas nem túl puha párnát. A lábunkat négyféleképpen tehetjük, nehézségi sorrendben:
a,1
Üljünk a párna szélére, s lábainkat helyezzük lótusz ülésbe, azaz egyiket a másik combra, és viszont. Ez a legkényelmetlenebb, számunkra legszokatlanabb,de a leghatékonyabb is, s egyben ez a legszabályosabb ülésmód is.
A hasat kicsit toljuk előre, hogy enyhén kidülledjen. Ebben az ülésben is a test három ponton nyugszik: a farcsontokon és a két térden.
a,2
Üljünk a párna szélére törökülésben, majd az egyik lábunkat helyezzük a másik láb vádlijára, vagy combjára. (Un. féllótusz ülés) A hasat kicsit toljuk előre, hogy enyhén kidülledjen. Ebben az ülésben is igaz az, hogy a test három ponton nyugszik: a farcsontokon és a két térden.
a,3
Üljünk a párna szélére. Az egyik sarkunkat magunk alá húzzuk, körülbelül a gát elé, (ez azért lehetséges, mert a párna szélén, és magasabban ülünk, mint a sarkunk ), a másik sarkunkat tegyük a gát elé helyezett sarkunk elé, s a csípőt, ahogy már mondtuk toljuk előre, hogy a has egy kissé kidülledjen. (ennek a légzésnél lesz szerepe) Ebben az ülésben a test három ponton nyugszik: a farcsontokon és a két térden.
a,4
Ha túlnehéz lenne bármelyik tartás, akkor üljünk egy magasabb párnára lovaglóülésben úgy, hogy a csípőt itt is döntsük kissé előre! (Ha nem elég magas a párna ez nem fog menni) Európaiaknak általában ez az ülés a legkényelmesebb. Előfordulhat, hogy kissé merev a lábunk s túl kényelmetlen, olyannyira, hogy már a meditáció rovására megy, akkor ülhetünk széken is.
a,5
Ha széken ülünk - csússzunk egészen előre a szék szélére, egészen addig, amíg a csípönket előre tudjuk dönteni úgy, hogy a hasunk egy kissé kidülled. Ebben az esetben lábunkat kis terpeszbe nyissuk szét, a talpunk feküdjön a talajra. A test itt is három ponton nyugszik: farcsontok, és a két talp.
Lucullus szexcsakrája, avagy az ízek mágiája
2021. október 15.
Lucullus neve hallatán először valószínűleg nem az európai területre honosított növények (őszibarack és cseresznye), a házinyúl, vagy az uralkodó bibliotékája jut eszünkbe, hanem pompás lakomái. A római nagypolgár színpompás látványt teremtett maga köré a lakomák fényűző helyszínén, ahol különleges ízekkel kápráztatta el Róma előkelő társaságát, minden érzéket gyönyörködtető, felejthetetlen élményt nyújtva vendégeinek.
Történt ez Kr.e 60-50. között, mikor is az étkezésre elsősorban mint az élvezet forrására tekintettek, s ezt párosították a luxus kényelemmel. Az asztalok három oldalához tett klinék (fekvő alkalmatosságok) mellett, félig fekve, félkönyökre támaszkodva kényelmesen eszegethették a legrafináltabb ételkölteményeket, míg az asztal negyedik oldalát az ételek szervizelésének hagyták szabadon. Ezzel egyidejűleg a teríték is változatosabbá vált: egy-egy étkezéshez személyenként tizenkét darabból álló étkészletet, tálakat, kancsókat, tálcákat, csészéket, és keverő edényeket is használtak. Az étkezések között virágkivonattól illatozó vízzel telt kézmosótálat hordozott körbe egy szolga, hogy a következő fogáshoz már tiszta kézzel tudjanak hozzálátni a vendégek.
Szexcsakra - az élet élvezete
Az eddigiekből is világosan kiderül, hogy Lucullus szexcsakrája, vagyis második csakrája igencsak jól működött. Ehhez a csakrához tartozik az érzékszervi funkciók közül az ízlelés, valamint a bőség, kreativitás, szexualitás, szaporodás, öröm, érzések, kapcsolatok, és nem utolsósorban ezt tartják Isten női megnyilvánulási formája, Shakti székhelyének is.
Ízlések és pofonok
Ízérzékelésünk egyéni, valaki sósabban eszik, valaki pedig az édeset szereti jobban. Oka van annak, hogy mikor kívánjuk a savanyút és van olyan korszakunk, hogy megőrülünk az erősért. Ugye nem lepődsz meg, kedves olvasó, ha azt mondom, hogy a különböző ízek más és más csakrához rendeltettek? Ez megmagyarázza, hogy miért épp azokat az ízeket szeretjük és melyik csakránkat szeretnénk ezáltal tudattalanul is erősíteni. Minden energiaközpontunkhoz más-más testrészek és szervek tartoznak, melyeket az adott csakra lát el energiával. A csakrákban érzések is vannak, melyekhez gondolatok társulnak - ezek minőségétől függ, hogy mennyire van blokkolva a csakra, és érzéseket, energiákat tárol éppen. A csakra, a testrészek, a szervek és a gondolatok, illetve az érzéseink mind-mind összefüggenek. Nem meglepő tehát, hogy az egyes energiaközpontokhoz tartozó ízzel befolyással tudunk lenni az adott csakrára és a vonatkozó egyéb testrészekre, érzelmekre is.
Mondj igent az életre! - Az őszi megújulás 7 lépcsője
2021. október 03.
Ha valóban fiatalosak, frissek, lelkesek szeretnénk lenni, akkor nem engedhetünk a mélabúnak, a szomorúságnak, a borongósabb időjárás miatti lehangolódásnak, mások sértő viselkedésének sem. A figyelmesség, szeretet, törődés valódi szerepeink közé tartoznak. A hangulat és kedv mindig ingadozik a negatív és pozitív végletek között és beláthatjuk, hogy nagyon sok konfliktust, problémát okoznak ezzel, hiszen mechanikusak. Mit tehetsz?
Új hozzáállással
A valódi megújulás új hozzáállást kíván tőlünk. Új gondolkodást, új érzelmeket. A régi, az elme kínálta szokásokkal nem jutunk messzire, csak körbe - körbe járunk. Ismétlődésekbe keveredünk. Teljesek, vagyis egészségesek, így vagyunk: testi – lelki és szellemi hármasságunkban.
A testi szintű változásoknak , végtelen formáját ismerjük. Ezek közé tartoznak a különbféle testkezelések és alakformálások, a szépítő kúrák és sminkek, a haj és bőr ápolása, a lábak szépségét kínáló módszerek, fogyás és hízás, no és a testmozgás, izomerő fejlesztés, narancsbőr és a többi. A kínálat végtelen! Ezek a mechanikus változtatások fontosak lehetnek és a legtöbb esetben nagyon könnyen meg is valósíthatóak. De ezek az erőfeszítések egy idő után elfáradnak, kimerülnek. Sokszor elfárad a test is és megjelenik az unalom, már nem érdekes annyira, mint a legelején volt!
A szemed csillogása, járásod könnyed nőiessége, a hangod finomsága belülről születik meg, egy mindig friss, üde és derűs, lendületes erő jelenlétében. Amikor megéled a jelent, akkor érzékeled ezt a finom erőt, ha mechanikus vagy, akkor könnyen belefáradsz.
Túl sokat panaszkodunk?
2021. október 02.
Napjainkban szinte mindnyájan profik lettünk a panaszkodásban…. Pszichológusok segítségével próbáljuk feltárni az okokat, és igyekszünk segíteni a kikerülést ebből a negatív spirálból.
Sokan azt hihetjük, hogy a panaszkodás erősebb nálunk… Pl. a legkisebb feledékenység esetén (évfordulók, események, színházi előadás, ahová szívesen elmentünk volna) rohanunk a telefonhoz, hogy a legjobb barátunk, rokonunk fülébe panaszkodjunk.
A munkahelyen pedig, annak a kollégának, aki kávészünetben morgolódik a rossz tömegközlekedésre, „rálicitálunk”, és emlegetjük az autózás nehézségeit. Napjainkban már úgy érezhetjük, hogy a panaszkodás mindenhol ott van… Mindannyian “profi” elégedetlenkedők lettünk? Mi áll a “morcos hozzáállás” mögött, amely úgy tűnik, egyre több embert érint akkor is, amikor „nyerőre áll”? Megvizsgáljuk az állandó “nyafogásunk” okait, és a módot ad arra, hogy miként lehet másképp.
A hiábavaló panaszkodás okai
Pszichológusok vizsgálódásai szerint a panaszkodás okai folyamatosan bővülnek. A valóságban különböző tényezők motiválják a panaszokat, melyek a leggyakoribbak érzelmi vagy szociális indíttatásúak, és főként csalódottságból fakadnak. Vagy máskor, ha bosszúság ér minket, fokozódik az ingerültségünk, és azt tudtára adjuk másoknak. És nem egyszer anélkül, hogy bármit is elérnénk vele…
Az érzelmi oldal
Gyakran a panaszok érzelmektől telítettek. Ekkor a panaszkodás fő célja a negatív érzelmektől való eltávolodás, amivel ugyanakkor a belső feszültség katartikus feloldódását szeretnénk elérni. Nyilvánvaló, hogy először a bosszúság, az elégedetlenség okozta haragtól kívánunk megszabadulni. Másodszor, öntudatlanul érzelmi „elégtételt” akarunk venni az elszenvedett sérelemért.
Kinek panaszkodhatunk?
A gyakorlatban a panasz helyes kifejezésmódja fontos lehet, feltéve, hogy a megfelelő személyhez intézzük. A pszichológusok azt javasolják, hogy természetesen kerüljük a számunkra többé-kevésbé idegen személyeket, akiket aligha aggaszt a szorongásunk, elégedetlenségünk. Amikor azonban egy barátról van szó, győződjünk meg arról, hogy van-e kedve támogatást és megértést tanúsítani.
Ha ez a személy maga is nehézségekkel küzd, okos dolognak tűnhet megtartani az övéhez képest kis problémánk miatti panaszkodást, még akkor is, ha az számunkra nagyobbnak tűnik. A legjobban tesszük, főként krónikussá váló lamentálás esetén, ha egy hozzánk közel álló személyt választunk, aki segít felderíteni, mi rejtőzik panaszaink hátterében (ilyen lehet pl. egy aggódó anya vagy egy régi, hűséges barát),
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...505152...236