Információk, érdekességek

Ne azért dolgozz, hogy megélj!

2016. március 03.

Lelki úton haladni nem igazán lehet az anyagi világ megtagadásával. Abban pedig, legyünk őszinték, fontos a pénz. A szellemi fejlődés útján bármit fel lehet használni önmagunk mélyebb megértéshez. Miért lenne a pénz, a vagyon létrehozása kivétel? Mindössze fel kell ismerni: nem a birtokolt, vagy vágyott pénz mennyisége a legfontosabb. Hasznosabb tisztázni a pénzhez való viszonyt, felismerni, miért is vágyunk rá. A tudatos teremtés alkalmazásánál pusztán a pénzkeresés vágya zsákutca.

Nem vezethet igazán a sikeres beteljesedéshez. Ennek oka, hogy ha csak a pénzre gondolsz, az csak a tanult gondolati reflexeknek megfelelően a túléléshez, az élet fenntartásához kapcsolódik.(pl.: étel, ruha, közlekedés, számlák, stb,) Ha tehát csak pénzt szeretnél, akkor csak annyit akarsz, amiből fenn tudod magad tartani! Tudd inkább mire akarod használni a pénzt, mint eszközt. Hiszen az. Nem több, de nem is kevesebb. ne engedd, hogy elveszítsd magad az eszközben.

Tedd fel magadnak a kérdéseket: Gyakran vágyom több pénzre, mint ami van? Mit kezdenék a jelenlegi vagyonomnak az ezerszeresével? Mit hozna el számomra? Meghatározza –e a lelkiállapotomat a pénz? Vagy éppen annak hiánya? Mennyire ragaszkodom hozzá? Könnyen adom és fogadom, vagy van –e ellenállás bennem? Milyen hatással van rám a pénznek a megléte, vagy éppen hiánya? 

Mi a titka annak, hogy végre jó dolgok történjenek velünk?

2016. március 02.

"Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most csináld magad!" - mondja Osho.

Ugyanakkor a hogyanra valahogy nincs ott a válasz…Ebben a cikkben ezt fogjuk körüljárni. Bemutatok néhány egyszerű "praktikát" amivel elérhető, hogy végre tényleg jó dolgok történjenek az életünkben. Arra is kitérek, hogy miért nem sikerült idáig. Kíváncsi vagy?

Nemrég meglepve figyeltem fel arra, hogy egy cikket, ami azt ígérte, hogy végre nyugis időszak jön és az elmúlt időben azért volt annyi nehézségünk és azért nem sikerült semmi az életünkben, mert azok a fránya bolygóhelyzetek nehezítették az életünket… Na de most jön a „Kánaán”. Csak a facebook oldalamon keresztül több mint 19000 emberhez jutott el és én - úgymond - egy kis láncszem vagyok a megosztások tengerében. 

Az idő és az ember - Hova lett az életünk?

2016. március 02.

Nem tudom, hogy van kedves olvasóm az idővel, de úgy sejtem, rögtön olyasmik jutnak eszébe, hogy semmire nincs idő, na meg, hogy az idő rohan. Tegnap még gratuláltunk barátunknak a kisbabájához, ma meg azt 

halljuk, hogy a „gyerek” már válik. 

Megnyugtató választ persze én sem tudok adni, de az idő azért egy érdekes dolog...

Sokszor elnéztem a kutyámat, hogy egész nap heverészett, s nem sajnálta az időt. Aztán, mikor az idővel kezdtem foglalkozni, rájöttem, hogy számára nem is létezett az idő. Volt persze neki is vacsoraidő, meg tudta, mikor érek haza, emlékei is voltak – de nem volt egy időtengely a fejében, amire felfűzte volna az emlékeit. Nem voltak céljai, amihez képest értelme lett volna méricskélnie az időt, nem volt elképzelése a jövőről, a múlt pedig csupán időtlen tárháza volt az életben maradás szempontjából fontos eseményeknek. Azt mondják, hogy az állatok bele vannak ragadva az időbe. Számukra lényegében nem létezik az idő. (Bizonyos kísérleti elrendezésben persze sok állatnál ki lehet mutatni némi időészlelési képességet, de ez természetes: az evolúcióban – már megtanulhattuk – nincsenek éles határvonalak.)

Szerelemtérkép: a házasság nem ment ki a divatból!

2016. február 28.

A házasság világnapja idén éppen február 14-re, a szerelmesek ünnepére esik. Ebből az apropóból a Generali exkluzív szerelemtérképen mutatja meg, a legfrissebb adatok szerint hányan döntöttek úgy itthon, hogy kimondják a boldogító igent.

A tendencia szerint 2015 első három negyedévében több mint 4000-rel több házasságot kötöttek, mint az azt megelőző év azonos időszakában. Míg a magyar férfiak döntő többsége 30-34 éves korában nősül, a legtöbb nő fejét 25-29 éves korában kötik be.

Egyre többen házasodnak

A házasság nem ment ki a divatból: itthon egyre többen kötik össze hivatalosan is az életüket. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2014-es adatai szerint meglepően magas a hazai házasodók átlagéletkora (nők: 33,1 év, férfiak: 36,3 év), ehhez azonban az is hozzájárul, hogy sokan nem először állnak anyakönyvvezető elé. Nálunk a férfiak átlagéletkora 32,5 év az első házasságkötéskor, míg a nőké 29,7. Összehasonlításképpen: 1990-ben ez a férfiak esetében még csak 24,7, a nőknél pedig 22 év volt. Ez az időpont egyébként egyre későbbre tolódik az egész világon, ám az egyes országok között jelentős eltérések lehetnek. A legkésőbb, általában 30 éves kor felett jelenleg az észak-, illetve nyugat-európai országokban élők házasodnak.

Van ideális életkor a házasságra?

A nők általában mindenhol fiatalabb korukban házasodnak, mint a férfiak. Ez nálunk sincs másképp, a magyar férfiak többsége 30-34 éves korában nősült 2014-ben: a 20-29 éves korosztály mindössze két megyében, Szabolcs-Szatmár-Beregben és Békésben előzte meg az említett csoportot.

A nők esetében minden megyében a 25-29 éves korosztály mondta ki a legtöbb boldogító igent. Ez a tendencia bizonyos szempontból szerencsésnek is mondható, hiszen egy friss amerikai kutatás szerint azoknak, akik nem szeretnének elválni (legalább az első 5 évben), 28 és 32 éves koruk között érdemes megházasodniuk.

A férfi és a nő házasságkötéskori átlagos életkora közötti különbség 2014-ben itthon 3,2 év volt.

Tükör által. Homályosan?

2016. február 27.

A modern lét, a civilizáció enyhén fogalmazva is görbe tükröt tart elénk. Hajlamossá tesz, hogy a külsőségekben találjunk menedéket, hogy a saját életünk sikertelenségeit, kisebb-nagyobb bukásait a körülményekre, a helyzetre, másokra fogjuk és megtaláljuk a kiskapukat ami mentesít a felelősség alól, a munka alól, a tükörbe nézés alól. Hányszor mondjuk ki egy nap azt, hogy igen,de vagy azt hogy tudom, de vagy ehhez hasonlókat. Az egó, a tudat, vagy bárminek is nevezzük roppant intelligensen magyarázza meg a lelkünknek, a belsőnknek a miérteket.

Csak egy idő után valahogy elválik ez az érzés, ez a hamis magabiztosság megfakul és elkezdünk ráérezni a csapdára. Hogy nem történik más, csak a saját farkunk körül forgolódunk, próbáljuk megcsípni, de ez az utolsó pillanatban nem sikerül, és kezdjük elölről a kapkodást. A rohanás, a sietség nem sokat segít az önfejleszésben. Valahol mélyen sokan érzik, hogy a fejlődés, a gyarapodás miatt vagyunk e földön, hogy az életnek van egy magasztosabb része is a napi robot és rohanás mellett. És egy ilyen helyzetben csak idő kérdése, hogy mikor érünk meg arra a pontra, hogy a világ részének tekintjük magunkat és a másikat, a külvilágot, a körülményeket saját magunk, saját gondolataink kivetülésének látjuk. A tükör kíméletlenül ott áll mindenki körül, csak nem mindenki tud belenézni. Mert nem biztos, hogy azt látná benne, amit szeretne. Hiába sodor az élet elénk olyan pillanatokat, amikor megreped a maszk, nem biztos, hogy elégnek érezzük magunkat a folytatáshoz, és inkább visszalépünk, visszaragaszgatjuk a megrepedt maszkunk darabjait, mert jobb az, amit már megszoktunk..