Információk, érdekességek

Véralvadásgátló típusok: pro és kontra

2024. október 29.

A véralvadásgátlóknak igen nagy szerepük van a mélyvénás trombózis kezelésében és prevenciójában. Ezen készítményeknek több típusa is létezik, melyeknek megvan a pozitív és a negatív oldala is. Ezeket ismertette prof. Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistája. 

A véralvadásgátlók típusai

A véralvadásgátlók nagyon fontos szerepet töltenek be a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kezelése és megelőzése érdekében. Több típusuk is létezik, melyek más-más hatásmechanizmuson keresztül gátolják a fokozott véralvadást, és így az életveszélyes vérrögök kialakulását. Hogy mikor melyikre van szükség, az több tényező függvénye: befolyásolják többek között az illető egyéb betegségei, más gyógyszerei, várandós-e, állandó jelleggel kell-e alkalmazni a terápiát, tapasztal-e mellékhatásokat, milyen az INR értéke stb. Látható tehát, hogy több minden szempontot figyelembe kell venni a készítmény megválasztásánál, de szerencsére lehetőség van időközben is az addigi terápia módosítására (természetesen orvosával egyeztetve). 

A véralvadásgátlók típusai

• Közvetettek (amikor kell még egy plasma-faktor hatásukhoz: Heparin/LMWH, kumarin-származékok (régi típusú véralvadásgátlók)
• Közvetlenek: amikor követlenül gátolják az alvadási faktorokat NOAC/DOAC (új típusú véralvadásgátlók)

Heparin, LMWH

A heparint eredetileg a laboratóriumi vizsgálatokhoz használták, hogy a vérvétel során vett vér alvadását megakadályozzák. Az 1940-es években kezdték mélyvénás trombózis terápiája során is alkalmazni, majd az 1960-es évek elejétől pedig kevesebb mellékhatással rendelkező, alacsony molekulasúlyú heparin kezelést (LMWH) vezettek be a vérrögképződés megelőzésére olyan betegeknél, akiknél magas a thromboemboliás betegségek kockázata. A heparin elősegíti az ún. antitrombin III nevű fehérje aktivitását, amely inaktiválja a thrombint, ami egy a véralvadást elősegítő enzim. Ezen kívül az aktivált Xa-faktor inaktivációját is gyorsítja, ezzel is hozzájárulva a vérrögképződés csökkentéséhez. A heparin nagyon rosszul szívódik fel a bélben, ezért injekcióval szükséges a bőr alá bejuttatni, a bőrön keresztül és a gyomor-béltraktuson át nem szívódik fel.

Kumarin-származékok

Igen széles körben elterjedt véralvadásgátlók voltak az ún. kumarin-származékok, melyek több mint 50 éve az antikoaguláns terápia alappillérei. K-vitamin-antagonistáknak is nevezik, mivel a véralvadási faktorok aktiválásához szükséges K-vitamin hatását gátolják (a K-vitamin ugyanis szerepet játszik a thrombin és más alvadási fehérje képzésében). Hosszútávon is alkalmazható, akár élethosszig tartó terápiaként is. Fontos, hogy ha valaki ilyen típusú kezelésben vesz részt, rendszeresen ellenőriztesse INR értékét! Emellett fontos odafigyelni arra, hogy naponta azonos mennyiségű K-vitamint fogyasszon, valamint ügyelni kell az étel/gyógyszer-kölcsönhatásokra is, mivel vannak, melyek fokozzák és vannak, melyek gyengítik a kumarin-származék hatását! 

NOAC/DOAC

A véralvadásgátlók legújabb típusa, mely a véralvadáshoz hozzájáruló thrombint a dabigatran és az Xa-faktor hatását (rivaroxaban, edoxaban) közvetlenül gátolja. Számos előnnyel rendelkezik a K-vitamin antagonistákkal szemben, ráadásul NOAC készítmények esetén kevesebb mellékhatással kell számolni- mondja prof. Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistája, aki hozzátette, hogy ennek ellenére fontos tisztában lenni azzal, hogy az összes véralvadásgátló némileg növeli a vérzés rizikóját, így ez a veszély -ha kisebb mértékben is- a NOAC szereknél is fennáll.

A legfontosabb az antikoaguláns kezelésnél, hogy hatékony, de biztonságos dózist alkalmazzunk ellenőrzötten! Az aluldozírozás veszélyezteti a beteg életét, mivel ekkor hatástalan a kezelés, a túldozírozás pedig a vérzés fokozottabb kockázatával jár. Bízzuk szakorvosra a gyógyszerválasztást, dózist és az ellenőrzést!