Információk, érdekességek

Vágyak hálójában - Megtanulni dönteni

2025. április 13.

Hogy kinek mi az életútja, azt valószínűleg nem tudja előre senki. De az biztos, hogy van egy mondat, amivel az élet minden egyes pillanata tönkretehető. Ez így hangzik: "mi lett volna, ha..." Akad, aki azt mondja, hogy ha el akarod kerülni ezt a kérdést, éld meg minden egyes igaz vágyadat. De ki tudja, melyik az "igaz" vágy? Olyanról is hallottam már, hogy két egymásnak ellentmondó vágy ébred egyszerre. Akkor hogyan kell dönteni? A probléma súlya és a lehetséges következmények beledöngölnek a földbe. Van azonban egy módszer, ami kirepít a dilemmából. Nem választ ad, hanem a probléma fölé emel, és szabadságot ad a kezedbe.

Amódszer lényege, hogy az ember élje meg önmagát a döntései közben. Élje meg a cselekvés és a következményei közben, élje meg a szerencsében és a balsorsban, az örömben és a fájdalomban. Így egyszer csak rádöbbenhet, hogy bármilyen életet él is, ő saját maga éli azt. És ha ő ott van, akkor az már az ő útja. Ki másé lehetne? Igen ám, de hogyan kell csinálni?

A legmélyebb dilemmánk
Fáj a hasam! Mi lett volna, ha kevesebbet eszek ebédre? Olyan félős vagyok! Mi lett volna, ha megszólítom azt a lányt az utcán? Mi lett volna, ha ötödikben elkezdek járni a Pistivel és most a Pisti a férjem? Mi lett volna, ha többet beszélgetek anyámmal, hiszen olyan fiatalon meghalt? Mi lett volna, ha nem autóval megyek aznap, hanem busszal és most nem ülnék tolókocsiban? Minden más lenne - gondolod, és ez így is van. De... de a gondolat "mi lett volna, ha..." és testvére, amikor már a jövőn agyalsz "mi lenne, ha..." elválaszt a Jelentől, és a kevésbé misztikus "jelentől" is. 

Válasz nélkül
Ugyanis a "Mi lett volna, ha..." kérdésre nincs válasz. Napokat, heteket, hónapokat (profiknak akár éveket is) lehet agyalni, bele lehet őrülni, képletesen de a valóságban is. Egyre mélyebbre lehet zuhanni a kérdésben, de az örvény mélyén csak újabb kérdőjelek várnak. És ha már elkezded, egyre több kétség merül fel benned. Előbb-utóbb pszichiátriai esetté válsz aki már abban sem mer dönteni, hogy melyik ruháját vegye fel, vagy hogy merre menjen az utcán. Balra vagy jobbra? Biztos leszel benne, hogy ha rosszul döntesz akkor annak beláthatatlan és végzetes következményei lesznek. Húzod-halasztod a döntést, igyekszel elkerülni minden döntéshelyzetet. Ahelyett, hogy úszkálnál a szabadság adta boldogságban, az ismeretlen lehetőségek félelmetes mocsarában fuldokolsz. Minden sötét sarok mögül a végzet vészterhes arca mered rád.

Ééés döntesz
Egyszer, vagy többször átélted már az előbb felvázolt állapotot, ezért 1) vagy lekorlátozod az életedet döntésmentesre 2) vagy te leszel az öntudatos nő/férfi, elhatározod, hogy a gyötrődésből többet nem kérsz és ezentúl jól megalapozott döntéseket hozol. A döntést viszont sajnos (Hál’ Istennek!) nem tudod eléggé megalapozni, mert a jövőben éppen a bizonytalansága a lényeg. És ha már döntést kell hozni, bizony ott a lehetősége a tévedésnek is. Azaz, hogy nem úgy sül el, ahogy szeretnéd, ahogy azt gondolod, hogy jó neked. A helyzet az, hogy ha már döntést kell hoznod, akkor lemaradtál a Jelenről is. A Jelenben ugyanis nem döntéseket hozol, hanem cselekszel. Azonnal.   

Amikor döntést hozol, három fő típus közül szoktál választani:

• Az első a gondolati típusú döntéshozás. Elkezdesz agyalni és tulajdonképpen nincsen ezzel semmi baj. Érveket állítasz pro és kontra. Fontolgatod, teszed-veszed, halasztgatod amíg lehet.  Megbeszéled a barátnőiddel, elolvasod boldog-boldogtalan véleményét nevenincs internetes fórumokon. Erkölcsi érveket hozol fel. Eszedbe jut korábbi döntéseidnek a következménye is. És végül döntesz.
• A második az érzelmi típusú döntéshozás. Ilyenkor azt mondod, hogy a szívedre hallgatsz. Ha érzelmi típusú döntést hozol, általában azt is hozzáteszed, hogy az ilyen döntés magasabbrendű a gondolatinál, hiszen a szívedből jön. Lehetnek benned kétségek, de ezeket mindenki - legfőképpen magad - előtt titkolod, hiszen Te a szívedre hallgatsz, és a szíved bölcs.
• De ha igazi "ezós" vagy, akkor nem fogod lejjebb adni az intuitív típusú döntéshozásnál. Itt egyéntől függően bejöhetnek még testnélküli szellemi tanítók, angyali energiák, jósálmok stb. Kis csúsztatással ide sorolhatók a spirituális döntéstámogató módszerek, mint a horoszkóp, a Tarot, a Talen, a Ji King stb. Ha ez alapján hozol döntést, akkor már biztos vagy benne, hogy tényleg mindent elkövettél.

És igazad is lesz, ugyanis ezek a módszerek a maguk helyén mind tökéletesek. A gond az, hogy holnap újabb gondolatok születnek, hogy a szív változékony, hogy az ihletett állapot eltűnik, sőt néha a külön bejáratú jósod sem veszi fel a telefont. Ilyen kutya időkre van egy kis trükk, hogy visszatalálj a Jelenbe, kilépj a tépelődés illúziójából.

Mit lehet tenni?
Mivel én is nagy agyalós vagyok, hosszú évek tapasztalatát osztom meg most Veled, és elmondom mit tudsz tenni: semmit. De... van egy módszer, amit végig lehet ilyenkor futtatni és nekem és sokaknak bevált. Ez eleinte egy agyi folyamat - vagyis meg kell értened - de amint begyakoroltad és a véreddé válik, garantáltan kirepít minden kétségből.

Első lépés
Vegyél egy mély levegőt, azután menj el sétálni, mozogj egy jót, vagy amit ott az irodában is meg tudsz tenni, készíts magadnak egy finom kávét. Nem egy szimpla kávét - benyomod a gombot, alul kifolyik, beöntöd a szádba, bámulod a képernyőt és már el is felejtetted - hanem egy igazán finomat, sok tejhabbal  (ha már a gondolattól nyeltél egyet, az nagyon jó jel) ugyanis a test tudatosítása mindig segít visszatalálni a jelenbe. Szánd rá az időt az elkészítésére és ami még fontosabb szánj időt a nyugodt körülmények közti elfogyasztására. Egészségesen élők választhatnak frissen facsart zöldség/gyümölcs levet is. A lényeg, hogy legyen ez egy ünnepélyes találkozás, ahol a házigazda és a vendég is Te vagy. Helyezkedj el kényelmesen, kezedben a forró ital (hideg frissítő).

Az elmélet
És most gondold végig a következőket:
Ki hozza meg a döntést? Ki hozta meg eddig a döntéseket? És ki fogja meghozni ezután a döntéseket?

Mert a döntés fontos. A lényeges viszont Te vagy. Nem a döntésed a lényeg, hanem Te, aki meghozza a döntést. Érzed a különbséget? Ha egy pillanatra ráébredsz arra, hogy létezel, hogy LÉTEZEL, akkor visszakerülsz az áramlatba és lépsz. Nem a gondolataid, nem az érzelmeid még csak nem is az intuíciód fog vezérelni, hanem valami ami több és kevesebb is náluk.

Miért jó ez? Mert a létezésnek tudatában lenni végtelen öröm forrását jelenti. Amit most másodpercekre átélsz egy könyvet olvasva, vagy egy kajálás, egy szeretkezés alatt az mindig a rendelkezésedre áll. Erről olvasással meggyőződni nem lehet, de meg tudod tapasztalni.

A következő kérdés az, hogy "és ez a döntés jó döntés lesz?" Gőzöm sincs. De a lényeg nem az lesz, hogy a döntés jó-e vagy sem, hanem Te magad. Mert ha Te vagy aki meghozza a döntést (ez már csak jó lehet, hiszen Te maga vagy az öröm forrása) és fenn tudod tartani ezt az állapotot, akkor Te leszel az is aki megéli a döntés következményeit. És nem a következmények lesznek immár a lényegesek, hanem Te...

És mindez, nem mondom, nagyon könnyű mindaddig míg arról van szó, hogy túrótortát vagy ischlert egyél a kávéd mellé. Legfeljebb lesz egy gyomorrontásod a romlott túrótól, de akkor még viszonylag könnyű ott maradni a Vagyok érzésben. A feladat az, hogy ezt fenntartsuk akkor is, amikor egy döntésünk következtében messze nem olyan történik velünk amit szeretnénk.

Gondold végig, lehet örülni a döntés eredményének, de egyrészt ez az öröm múlandó, másrészt kétesélyes: vagy jól döntöttél, vagy rosszul. De ha magadnak tudsz örülni, az csak jó lehet, hiszen Te mindig ott leszel, a jó és a rossz döntés végén is. És hogy mikor könnyebb megőrizni magad? Furamód inkább a rossz következményeknél. Ugyanis akkor ki akarsz menekülni a rossz érzésből és a magad megélése ki is fog vinni. De ha valakinek 5-öse van a lottón akkor esze ágában sem lesz kimenni az örömből, pedig ez az öröm talmi, míg nem éled meg magadat közben.

...és a gyakorlat
Esetünkben például, ha most beleszagolsz a kávéba és jól érzed magad, idd meg jólesően a kávét és nyugodtan éld tovább az életed. És közben tudd, hogy az a Te életed. De ha azt érzed, hogy valami egészen mást kéne dolgoznod, tegyél meg mindent a változásért. Ha pedig legszívesebben a következő repülővel elutaznál Nepálba, tegyél meg mindent azért. Hogy mindezt lustaságból teszed, menekülésből? Előbb-utóbb elő fog kerülni a kétség. Kapaszkodókat, útmutatókat, biztos támpontokat keresel majd vadul, talán még eltűnt jósodat is felhívod, hátha előkerül, hogy segítsen elkerülni azt, hogy holnap, egy hónap vagy öt év múlva feltedd magadnak a kérdést: "mi lett volna, ha...". Lépni sem mersz, maradni sem, bár a maradás biztonsága kecsegtető...

De ha eszedbe jutnak a fentiek, kikerülhetsz újra és újra ebből a mókuskerékből és egyszer odakint is maradhatsz. És talán majd egyszer, ha már egészen profi mi lett volna ha kerülővé válsz, akkor úgy tudod majd lefuttatni azt ami most agyalás, hogy közben megéled és élvezed saját létedet miközben agyalsz.

De addig is... addig is tegyük fel, hogy megveszed a repülőjegyet, irány Kathmandu, Nepál. Két nap múlva már fent vagy egy kolostorban 4000 méterrel a tenger szintje felett és a szemközti hegycsúcsokat bámulod. A csípősen hideg hajnalban a reggeli meditáció előtt hagyományos vajas teát hoz fiatal szerzetestársad. Lerakja eléd és ahogy a tea különleges illata megcsapja az orrod, érzed, hogy nincs szükséged semmire, hazataláltál, a helyeden vagy, otthon vagy.

De az is lehet, hogy a szagtól elhúzod a szádat, hirtelen ötlettől vezérelve hátizsákod mélyéről előtúrsz egy merülőforralót, szélsebesen bevágtatsz a kolostorba, rávetődsz az első konnektorra és kapkodva elkészíted az otthonról hozott isteni instant kávédat. Leülsz, belekortyolsz, ellazulnak az izmaid és... úgy lesz az igazi.