Információk, érdekességek

Mi szokott lenni a ballagótarisznyában? Mit jelent a tartalma? Mutatjuk!

2021. június 15.

A ballagás magyar szokás. A gyerekek bölcsiben, óvodában, nyolcadikban és érettségikor, ahogy lezárnak egy-egy tanulási ciklust, elballagnak. Ballagótarisznyát kapnak a nyakukba, aminek tartalma főbb elemeiben azonos. Mi legyen a ballagótarisznyában? Mit jelentenek a tarisznyába tett szimbólumok?  

A ballagást az 1800-as évek vége óta szervezik a hazai iskolák. Eleinte csak a magasabb iskolák (egyetem, főiskola,) később a középiskolák, ma már a bölcsitől kezdve minden oktatási intézmény ballagást szervez.  A szokás nagyon szép, hiszen egy ünnepség keretében lezárja az adott életciklust a gyerekekek életében - és persze a tanárokéban is.

A ballagótarisznya

Általában nem nagy méretű - egyszerű darab. Az elejére az intézmény nevét, logóját, címerét, jelképét hímezték a tradíció szerint, többnyire keresztszemes hímzéssel. Ma már gyakran rávasalós matrica, vagy nagy példányszámú nyomás segíti a ballagásra készülődőket. Az intézmény címere mellett az évszám szerepel (vagy a teljes tanulóidő, -tól és -ig, vagy csak a ballagás dátuma). A tarisznyát nem egy vállon, hanem átalvetve szokták hordani, tehát a jó ballagótarisznya szára hosszú, hogy átérje a gyerekeket. Lehet rojtos, gombos, patentos - szinte mindegy. 

A tarisznya is jelkép. A háztól elvándorló, szerencsét próbáló, önmagát kereső, útra induló ember jelképe. A tarisznya számos mesében szerepel, az édesanya adja a fiának, hogy szerencséje legyen az úton. A mesebeli hozzávalók visszaköszönnek a ballagók tarisznyájában is.

Mi kerül a ballagótarisznyába?

• Hamuban sült pogácsa: a meséből ismert jelkép. Azt szimbolizálja, hogy az utazó egész úton ételhez jut majd, lesz mit ennie. A pogácsa kerek formája jelképezi a kerek világot, amibe az utazó most elindul, és az anya keze, amiből a pogácsa készült, arra is garancia, hogy a pogácsából bármikor készülhet kovász, tehát az otthoni kenyér tovább él majd a gyerek kezében is - az otthoni élet, a család mintája generációkon át öröklődik. 
   
• Só: Az élet ízét, az élet élvezetét jelképezi. A kis zacskó só jelzi, hogy a diák mindent megtanult és képes arra, hogy a tanultakat felhasználja, az életet és az ételt a tudásával meg tudja "sózni", vagyis képes a tanultakat alkalmazni. 
   
• Bor: A mai ballagó tarisznyák egy részéből érthetően kimarad. Régen azonban az útravaló része volt. Azt jelezte, hogy az útra lépő már fogyaszthat bort, felnőtt, képes a bor adta más tudatállapotokat is uralni, egyúttal a bor is bőség-jelkép, nem csak az érme. 
   
• Érme, pénz: Eltérő szokás szerint vagy a legkisebb, vagy a legnagyobb címletű aprópénzt teszik a tarisznyába (Ezen cikk írásakor 5 Ft a legkisebb és 200 Ft a legnagyobb fém aprópénz) ami érvényes, és ami emlékezteti a tarisznya viselőjét arra, hogy a megszerzett tudása segít neki pénzt keresni, a tudás pénz, a tudás bőség, a tudás pénzre váltható. A pénzérme a bőséget vetíti a vándor elé, azt üzeni, hogy megállsz a lábadon! 
   
• Föld: Egy kis csomag földet is szoktak a tarisznyába tenni, mert ez jelképezi az anyaföldet, a hazát, azt az üzenetet, hogy a tudását elviszi ugyan a diák, de utána hazahozza, visszatér a saját földjére, illetve bárhová megy, mindenütt a saját földjét képviseli. 
   
• Névsor; Fotó: Korábban, míg nem volt ennyire egyszerű képet készíteni, az osztály névsora (esetleg a ballagási meghívó maga, benne a névsorral, egy idézettel, egy kicsinyített tablóképpel) volt a tarisznyában, ma már gyakran egy-egy CD az óvodai, iskolai, középiskolai életről, ami a tarisznyába kerül. A gyerekek aláírták egymásnak a képet, vagy a meghívót, így mindenkinek megvolt a másik aláírása, ezzel egyfajta szerződést kötöttek, hogy akik egy osztályba jártak, azok a későbbi életben is segítik egymást. Óvodásoknál az óvodai jelek kerülhetnek ide. 
  
  Gyakran belekerül még a tarisznyába az óvoda, iskola épületének fényképe, amit bizony a későbbi találkozókon jó dolog lesz elővenni, mennyit változott az épület az évek alatt. 
   
• Saját szimbólum: gyakori, hogy az óvoda, iskola rendelkezik valamilyen kabala állatkával, vagy figurával, esetleg van valamilyen címerállat, vagy címer növény, ami megjelenik a tarisznyában is. Az óvodai süni csoport tarisznyájába kerülhet sünis kép, vagy játék, ha az iskola jelképe például a zsiráf, akkor a tarisznyába kerülhet apró zsiráf figura is. Némely magasabb szintű intézmény ballagási gyűrűt, vagy medált készíttet, amit minden ballagó hordhat, ezt viselve az emberek tudják, hogy ő büszke a tanintézményére, és az ékszert látva egymást is megismerhetik, segíthetik az egykori diákok.

Új idők jelképei a ballagáson:

• VIRÁGOK és divatok: Divat lett, hogy a ballagókat a szülők, alsóbb évfolyamba járó barátok, virággal, csokorral ajándékozzák meg. A virágcsokor az egykori hagyományból fokost váltja ki, mely a vándor önvédelmi eszköze volt, azért kapta, hogy az úton meg tudja védeni magát.
  A virágcsokorba újabban divat valamilyen kedves plüss figurát, csokoládét, édességet, egyes helyeken pénzt is köttetni. A virágra szokás valamilyen szép idézettel ellátott ballagási szalagot köttetni, egyfajta szellemi-lelki útravalónak. (Ezt a szalagcsokrot sokan a tarisznyára kötik és meg is őrzik.) 
   
• Léggömbök a levegőben: A környezetszennyezés miatt ez a szokás - szerencsére - kezd háttérbe szorulni. A nyolcvanas évek végén indult a léggömb ajándékozás szokása, mert a hozzátartozók tudni szerették volna, hogy az ő gyerekük hol áll a sok egyformába öltözött gyerek között, ezért héliummal töltött lufit kötöttek a csokorba. Ma már szinte minden diák csokrában van léggömb, sőt az is gyakori, hogy a diákok a kívánságaikat az életre egy-egy lufira bízzák és az iskola udvarán roppant látványosan egyszerre engedik szabadon, hogy a végyaikat felrepítse a lufi az égbe.
   
• Szerenád, party, bulizás: Szokás volt, hogy a gyerekek a ballagás környékén az osztályfőnök, vagy a főbb tantárgyak tanárai ablaka alatt szerenádot adnak. Ezt néhol nem nézték jó szemmel, máshol ünneplésre méltó szokásnak tartják. A tanár ilyenkor vagy behívta a diákjait, vagy ha nem volt erre alkalmas a lakása, akkor pogácsával, édességgel, itallal kedveskedett tanítványainak, jelezve, hogy az alá-fölé rendelt korszak véget ért. 
  Ma gyakori, hogy a ballagás után a családi étkezést követően a diákok közösen tartanak ballagási bulit valahol, együtt mennek el szórakozni, házibulizni, elbúcsúztatni az iskolai éveket.

Ciki-e a kicsik ballagása? 

Gyakran kérdezik, hogy az óvodások, bölcsisek ballagása nem ciki-e. Miért kell már a kicsiket is a ballagásba "kényszeríteni"? Az oktatási szakértő szerint egy-egy életciklus tradicionális lezárása kifejezetten jó dolog, ha a gyerekek életkori sajátosságait figyelembe veszik. Máshogy fog ballagni egy bölcsis, egy óvodás, egy nyolcadikos és egy érettségiző - de a lényeg mindig az, hogy a gyerekek megünneplik azt, hogy lezárják a tanulásuk egy szakaszát, hogy egy magasabb tudással egy új életszakaszba lépnek, érettebben, ügyesebben, okosabban, mint addig.