Információk, érdekességek
Mi fenyegetheti az újévi fogadalom betartását
2017. január 23.
A naptári év hajnalán legtöbben újévi fogadalmat teszünk: megfogadjuk, hogy lemondunk bizonyos káros szenvedélyeinkről, vagy épp elhatározzuk, hogy új, hasznos szokásokat teszünk magunkévá.
A célunk ilyenkor az, hogy életünket ezt követően új keretek között élhessük.
Az újévi fogadalmakat tehát megtölti és áthatja a változás, a változtatás iránti vágy. Egy vágy, mely legtöbbször valami miatt mégsem teljesül.
ÚJ ÉV, ÚJ LEHETŐSÉGEK, ÚJ ÉLET
Természetes vágyunk a megújulásra, az újrakezdésre, a tiszta lappal történő indulásra mindig sokkal erősebb naptári fordulópontok idején. Nincs ez másként újév napján sem.
Ekkor hajlamosak vagyunk új fényben látni a jövőnket, s olyan célokat megfogalmazni, melyek elérésére már régóta vágyunk.
Az újév az újrakezdés lehetőségével csábít, az újévi fogadalom pedig ezt a vágyat segíti célként kitűzni. Attól azonban, hogy valamit kimondunk, még nem válik valósággá. Az újrakezdéshez ugyanis tartós változásra van szükség, mely legtöbbünket idővel megadásra késztet.
MITŐL ÁLLANDÓ A VÁLTOZÁS?
A változás az élet természetes velejárója. El kell fogadnunk, hogy körülöttünk semmi sem állandó, semmi nem szól örökre. Mi magunk is csupán meghatározott időt töltünk el a világban, melyet ismerünk.
A változás tehát áthatja az életünket és folyamatosan alakítja életterünket. Ennél fogva jobb azt nemmegadóan elszenvedni, hanem aktívan a képünkre formálva inkább előnyként megélni.
Rugalmassággal, és nyitottsággal jobb eséllyel tudunk alkalmazkodni az életünket végigkísérő változásokhoz. Ehhez azonban az kell, hogy a változásban mindig a lehetőséget lássuk, és ne a félelmet keltő ismeretlent.
Az, ami új, egyben ismeretlen is. Ami pedig ismeretlen, sok esetben félelmi reakciót vált ki. A félelem azonban bénítóan hat, és megakaszthatja a cselekvés gépezetének fogaskerekeit.
Az újévi fogadalmunkat kísérő lelkesedés így idővel veszíthet a lendületéből.
Ugyan világosan látjuk, mit kellene tennünk, mégsem tesszük. Halogatjuk, hogy ténylegesen belevágjunk, vagy megmagyarázzuk magunknak az időszakos visszaesések okát, esetleg elhessegetjük magunktól a szemrehányó gondolatokat, végül pedig sikeresen meggyőzzük magunkat arról, hogy tulajdonképpen jó nekünk úgy, ahogy eddig volt.
Mindez persze csupán önámítás.
MI A MEGOLDÁS?
Az, amitől félünk, egyrészt csak addig tűnik félelmetesnek, még szembe nem nézünk vele Másrészről a félelmünk tárgya addig-addig fog valamilyen formában visszaköszönni az életünk egyéb más területein, míg egyszer meg nem oldjuk, és tovább nem lépünk rajta.
A félelem ilyen jellegű megközelítésben tehát kijelöli a fejlődés irányát.
A sikeres megküzdés, a tartós változás büszkeséggel ajándékozza meg azt, aki kivívta magának ezt az eredményt. Nem csupán a cél elérése növeli azonban az önbecsülést.
Az út maga, a változás folyamata önmagában gazdagítja önismeretünket.
A számos új képesség, és érték ugyanis, melyet az utazás során felfedezünk magunkban mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt követően ne aváltozástól való félelmeink,ill. önámító hiedelmeink irányítsák az életünket, sokkal inkább az önbizalommal teli, jól átgondolt döntéseink sora.
Milyen változásra vágysz az újévben?
Mit mondasz magadban, amikor erre gondolsz?
Milyen érzések járnak át közben?
Hogyan teheted sikeressé a változás folyamatát?