Információk, érdekességek
Babráló kezek - mit jelentenek?
2022. november 08.
Te is a "babrálósok" népes családjához tartozol? Nem bírod ki, hogy ne legyen valami folyton folyvást az ujjaid között, a kezed ügyében? Ha nincs más kéznél, akkor a szoknyád korcát, zakód zsebét, vagy saját hajadat, körmödet, füledet, jegygyűrűdet piszkálgatod? Már a suliban is ezért kaptad a legtöbb beírást? Érdekel mit mond erről a pszichológus?
A különféle babráló szerkezeteket neked gyártották? imádod a kulcstartót, amit nyomkondi, piszkálni lehet? Szerinted miért gyártják ezeket milliószám? Mert nem vagy egyedül a szokásaiddal!
A pop it most divat is, de évek óta jelen vannak a piacon a hozzá hasonló, babrálóknak szóló játékeszközök. A stressz kocka, ami néha nem is csak kocka, hanem bonyolultabb mértani forma, és mindenféle bizgentyű van az oldalain.
Korábban a hívő ember az olvasóját babrálta egész nap, és arra fogta, hogy imádkozik. Volt, aki a kulcstartójával játszott. A jelenség nem újkeletű.
Ösztönös és tudatos mozdulatok
A mozgásfajták vagy a külvilág ingereire adott közvetlen válaszok, mint például a tanár kérdez, a diák jelentkezik, vagy a lélek egyéni világából származó önkéntes, ösztönös hatások alatt keletkezik, mint amikor a tanár kérdésére a diák önkéntelenül összehúzza magát. Attól függ, melyik viselkedés van túlsúlyban, mekkora hányada mozgásainknak tudatos és mekkora a tudattalan, hogy mennyire tudjuk uralni magatartásunkat cselekedeteinket.
Érzelmek és mozgások
A mozgásaink, cselekedeteink kifejezhetnek hangulatot, érzelmeket, érzéseket, vágyakat és indulatokat, sőt gondolati és tudattartalmakat is. Kifejező mozgásaink megmutatják, milyen a személyiség alapvető mozgásjellege, lelki alap szerkezete. Ilyen kifejező mozgás a különféle tárgyakkal, vagy saját magunk testrészeivel való játszadozás, köznyelven szólva a babrálás is.
A babráló mozgás mindig olyankor keletkezik, amikor az egyén bizonytalan helyzetben van, válaszúton, „krízisben” érzi magát, valamilyen indulatot kell elfojtania, vagy ellentétes indulatok viszonyában egyik sem tud fölénybe kerekedni. A babrálás arra való, hogy átsegítse az egyént a nehéz helyzeteken, könnyebbé tegye a megoldás sikertelenségeinek elviselését.
A nyunyóka van mindennek a mélyén!
A babrálás kicsi gyerekkorban alakulhat ki, amikor a kisgyerek bizonytalan, és a különféle külső eszközökhöz; plédhez, mama finom illatú hálóingéhez, az alvós pelenkához, nyálkendőhöz, alvótárshoz, vagy más tárgyhoz fordul bizalmat keresve, és azt a tárgyat babrálja. Gyűrögeti, ujjacskái közt morzsolgatja, egyszóval a stressz levezetésére a tárgyhoz kötődik. Ez egy teljesen normális gyermeki viselkedés - ám néha tovább megy felnőtt korra is.
A babráló nehezen dönt!
A babrálás egy olyan kifejező mozgás, mely azt a lelkiállapotot fejezi ki, amelyben az illető halogatja a döntést képtelen a döntés meghozatalára, egyszóval nem hajtja végre azokat a tevékenységeket, melyek megoldást jelentenének a helyzetében. Az egyén mozgásának alapjellege megmutatkozik abban, milyen módon is babrál? Szakítgat? Gyűröget? Tördel, esetleg gyúrkál, vagy éppen a jegygyűrűjével játszik?
A babrálás a tűnődő ember önkifejezése
Ugyanaz az ember ugyanazokkal a mozdulatokkal babrál, és ha valamely babráló mozgásról erővel, odafigyeléssel le is szokik igen gyakori, hogy ugyanazt a mozdulatsort átteszi valamely más területre, ha a mozdulatsort kiváltó probléma nem oldódott meg a lelkében (például a ceruzatördelőből ujjtördelő lesz ..).
A babráló ember minden vitás kérdést úgy old meg, ahogy jellemző babrálási motívuma modellezi. Aki apró fecnikre tépdes egy papírt és abból figurákat rak ki, az kreatív, alkotó, egyéni módon, ám mások által nehezen érthetően, gyakran túl bonyolultan jut el az egyéni megoldásig. Az előző példa tördelője pedig feketében és fehérben látja a világot, és számára csak végletes megoldások létezhetnek. A babrálásunk módjaiból tehát egy jól odafigyelő laikus is kiváló megfigyeléseket vonhat le. Ezeket a megfigyeléseket egyébként mindenki megteszi, de csak kevesen tudatosítják, vagy merik megfogalmazni a babráló emberrel szemben kifejezett érzéseiket.
Hogy szokjak le róla?
A babrálás – mint minden „rossz szokás” – valamely lelki történés vetülete. Ha úgy tetszik, egy olyan berögződés, amelyen az egyén nem volt képes túljutni, és folyton ugyanazt a megoldást játssza végig. A leszokásnak azok a módjai, melyek az alap probléma megoldása nélkül, csupán a tevékenységtől való akaratlagos megszabadulásra korlátozódnak, nem vezetnek eredményre, vagy csak rövid ideig tartanak. A babrálót – sem felnőttet, sem gyereket! – nem lehet leszoktatni a folytonos rászólogatással, sőt ezzel még csak rontunk a helyzeten, fokozzuk zavarát.
A folyamatos és zavaró babrálásról pszichoterápia, különféle NLP technikák, vagy kineziológia alkalmazásával lehet leszokni, ám ha az nem zavaró mértékű, nem feltétlenül kell tiltólistára venni, üldözni. Megfelelő önismerettel idővel maguktól is elmúlhatnak.
Babrálok, vagy nem babrálok?
Sokan nem is tudják magukról, hogy a babrálósok népes táborába tartoznak, mert mozdulataik annyira régiek, ősiek és önkéntelenek. Az is előfordul, hogy „generációs babrálás” uralkodik a családban. A sérelem, amivel közvetlen kapcsolata van a babráló mozdulatoknak, a nagypapát érte, de az unoka is ugyanazzal a mozdulattal babrálja a például fülcimpáját, mivel hasonló feszültséghelyzetben ezt a modellt látta saját szüleitől, akik szintén szüleiktől vették át.
Ilyenkor azt mondjuk: családi vonás, öröklődésről beszélünk, noha nem túl valószínű, hogy ezek genetikus lenyomatok lennének. Ha nem tudjuk eldönteni magunkról, hogy babrálunk-e, vagy sem, játsszunk néhány barátunkkal olyan szerepjátékot, melyben egymás jellemző mozdulatait kell utánoznunk, és máris kiderül a titok: - Vajon én mivel babrálok?