Információk, érdekességek

A játék pszichológiája

2016. május 29.

A játék a gyermekek számára a legfőbb ismeret és tapasztalatszerzési lehetőség. Ezáltal tanulnak a világról, próbálják ki mit tudnak, és gyakorolják a szociális viselkedési formákat. Alakul általa én-képük, hiszen a társaik visszajelzései alapján határozzák meg magukat. Ezen kívül rendkívüli hatással van érzelmeikre. A játékuk lehet fantázia szüleménye, de gyakran megjelennek benne az őket foglalkoztató dolgok is. A mi dolgunk, hogy észrevegyük ezeket, és komolyan vegyük játékukat, hiszen azt tükrözi, ami a lelkükben zajlik.

A gyermekekkel foglalkozó pszichológusok is abból vonnak le következtetéseket, hogy a gyermekek mit, hogyan játszanak. Kicsi korban még nem is képesek elmondani mi foglalkoztatja őket. A játékukban viszont kivetülnek a bennük zajló események. Abban próbálják feldolgozni az őket ért élményeket. Természetesen a játékban mind a pozitív, mind a negatív élmények megjelennek.

Ettől függően a játék betölthet akár örömszerző, akár feszültségoldó szerepet is.

Abból, ahogy a gyerekek játszanak, megérthetjük, hogy látják a világot, milyen problémák nyugtalanítják. Érdemes megfigyelnünk, mit szeretnek játszani, mit játszanak gyakran, mennyi ideig játsszák az adott játékot? Hiszen ezekből következtethetünk arra, hogy milyen problémák foglalkoztatják, milyennek látják a világot, vagy milyennek szeretnék látni.

Az apák felelőssége

2016. május 29.

Szeretek a kályhától elindulni, s az én kályhám az evolúció. Sokáig úgy gondolták, az erkölcs emberi találmány, mára kiderült, hogy csak részben van így.

Számos alapvető morális kérdésben ösztönösen tudjuk a helyes választ, mielőtt még gondolkodtunk volna rajta. Az evolúciós morálkutatás rafinált történeteket eszel ki, hogy bizonyítsa, erkölcsi döntéseink automatikus folyamatok következménye, amit általában utólag ruházunk fel észérvekkel.

Hány évesen vállaljunk gyereket?

2016. május 25.

Napjaink életvezetési tudatosságát komolyan áthatja a gyermektervezés kérdésköre, amely során beszélhetünk pszichológiai, egzisztenciális és biológiai szempontokról – ezek figyelembe vétele nélkülözhetetlen a tervezés első fázisában. A meghatározó külső körülményeken túl a legfontosabb aspektus azonban az, hogy a női szervezet mikor áll legjobban készen a várandósságra. 

Az elmúlt néhány évtizedben a hétköznapi élet olyan lendületet és rohanást hozott magával, amely a potenciális szülőtől tudatos családtervezést kíván meg, ám a babavállalás optimális időpontjáról megoszlanak a vélemények és a tapasztalatok is.

„Napjainkban szinte lehetetlen megmondani, melyik lehet a szülés ideális időpontja a nyugati kultúrában. Ennek elsősorban szociális és anyagi okai vannak, hiszen pusztán a biológiát nézve gyakorlatilag egyértelmű a válasz: 20-30 év között optimális a gyermekáldás. Ha az összes szempontot figyelembe szeretnénk venni, akkor a 25-35 közötti életkor lehet a legjobb kompromisszum” – magyarázta dr. Tidrenczel Zsolt a Czeizel Intézet PrenaTest Központjának klinikai genetikus szakorvosa.

A világ nagy dolgai gyerekszemmel – Mit gondol erről egy 7 éves?

2016. május 23.

A világról nem csak nekünk, felnőtteknek van véleményünk. A gyerekeknek is határozott képük van arról, hogy mi zajlik körülöttük. Kyra egy 7 éves kislány, aki bár az elsős általános iskolások átlagos életét éli, mégis kis cserfessége és bátor kommunikációja meglepően tudja visszaadni azt, hogy mi is jár egy 7 éves fejében. 

A tévé és a gyerekek

„A gyerekek azt hiszik, hogy a meséket úgy alakítják, hogy eljátsszák, pedig ezek csak kitalációk. A mesék nem történnek meg valójában. A gyerekeknek ez még játék. A felnőttek ezt túl komolyan veszik. A gyerekeket hagyni kell, hogy a meséket nézzék, még akkor is, ha a gonosz megjelenik benne. Akkor lesz érett a gyerek, ha nézi azt, ami történik. Nem arról szól az élet, hogy minden csak jó. Kell látniuk a gyerekeknek azt is, amire fel kell készülniük. A rosszra pedig fel kell készülni. Ha nem látják, hogyan védekezzenek ellene?

Gondoljon csak bele egy felnőtt! Ha ő is gyerek lenne, ő is mesét szeretne nézni, nem? Felnőttek képzeljétek magatokat a gyerekek helyébe!

Nem attól lesznek a gyerekek verekedősek, hogy tévét néznek, hanem mert esetleg ezt látják máshol. Ha egy anyuka elmondja a kisfiának, hogy az életben nem verekszünk, akkor hiába látja a tévében, tudni fogja, hogy nem szabad.

Szerintem nem szabad túl sok rossz filmet nézni és nem szabad egész nap a tévén lógni, de azért néha lehet.

Például, ha kap egy gyerek egy játékpuskát, arra sok anyuka azt mondja, hogy nem jó. Pedig szerintem a gyerekek, mondjuk a fiúk tudják, hogy az nem igazi. Meg tudja különböztetni attól, amit nem használhat. Hiszen ezek a játékpisztolyok a játékboltban kaphatók. Ha nem szabadna gyerek kezébe adni, akkor nem lehetne ott kapni, nem igaz?”

Szedd össze magad! – A visszaváltozás 9 hónapja (2.)

2016. május 21.

A következőkben részleteket mutatunk be egy sportos kismama edzésnaplójából… 

Hazaérkeztem. A 4 napos kórházi lábadozás után újra itthon vagyok. Olyan érzés hazaérkezni, mint egy hosszú, fárasztó utazás után, de kipihenni az út fáradalmait nem lesz időm.

A megszokott meleg otthon jó érzéssel tölt el. Ugyanakkor, hiányzik a kórház biztonságot adó közege. Ott bármi problémám volt, jól felkészült szakemberek álltak rendelkezésemre a nap 24 órájában. Akár a babával kapcsolatban merült fel kérdésem, akár az állapotom miatt igényeltem a segítséget. Ráadásul a kórházban másra sem kellett figyelnem, mint magamra és a babámra. Itthon ez tudom, már másképpen lesz. Az anyuka-háziasszony-feleség szerepeit szép lassan vissza kell majd vennem… Egyelőre van segítségem, de persze ez átmeneti… Hamarosan várnak a régi feladataim – mosás, főzés, takarítás, nagy tesó, menedzsment – kiegészülve az újakkal – az újszülött babám szoptatása, altatása, sétáltatása, ápolása, az új rutinok kialakítása…

Most számomra a baba jelenti a világot. Legszívesebben minden percemet vele tölteném. Édes teher nekem ő, az sem érdekel, ha éjszaka többször fel kell hozzá kelnem. Élvezem, hogy a kezemben tarthatom, magamhoz szoríthatom. (Éjjel legalább zavartalanul bújhatunk össze.)

Nagyon sok aggodalmam van persze vele kapcsolatban – szopik-e eleget, nem fázik, nincs melege, miért nem alszik, miért alszik olyan sokat, hogyan fogjam meg, egyáltalán felvegyem-e, biztonságban van-e a lakásban, az utcán, fáj a pocakja vagy csak éhes, meg tudom-e nyugtatni, ha sír…? Törekszem arra, hogy intenzíven megfigyeljem őt, így próbálom értelmezni a reakcióit. Napról napra ügyesebben látom el a vele kapcsolatos teendőimet. Ami viszont frusztrálttá tesz, az az, hogy annyi minden elvonja róla a figyelmemet és az energiámat. Épp elég lenne csak vele foglalkoznom. Ehelyett ott van az a sok feladat, ami az itthoni léthez párosul. A saját fizikai korlátaimról nem is beszélve...