Információk, érdekességek
Sonkás-zöldséges muffin - maradék sonkából!
2016. december 12.
Maradék sonkából készíthetsz finom uzsonnára vagy akár könnyű vacsorának való zöldséges-sonkás muffint!
Sonkás-zöldséges muffin
Hozzávalók: 2-3 vastagabb szelet sonka, 15 dkg vegyes zöldség(lehet fagyasztott vagy konzerv is), 2 tojás, kevés só, őrölt bors, 2 evőkanálnyi aprított petrezselyem, fél dl olaj, 2 ek. tejföl, 20 dkg liszt, 1 tk. sütőpor
A tojást kikeverem a sóval, borssal, petrezselyemmel, hozzáadom az olajat,a tejfölt. A sonkát kis kockákra vágom, a zöldséget megpárolom vagy megfőzöm. (nálam most borsó, kukorica,kockázot répa került bele). A lisztet a sütőporral vegyítem, hozzáadom a tojásos keverékhez majd óvatosan belekeverem a zöldséget és a sonkát.
Kiadagolom a papírral bélelt vagy olajjal kikent formákba és 180 fokon tűpróbáig sütöm.
Erdei turmix
2016. december 11.
Ízletes, egészséges turmix. Biztosan a kedvenced lesz.
Kőrösi Heni bajnokomtól.
Hozzávalók:
2 dl fagyos erdei gyümölcs mix, 1 dl mandulatej, 2 dl víz , 1 ek. eritrol (ízlés szerint lehet több is), 1 karika gyömbér, 1 kk. fahéj.
Azonnal fogyasztásnál olvasztott gyümölccsel és langyos tejjel dolgozd el, turmixold össze, és kész is!
Jó étvágyat az egészséghez!
(Biztos) csak akaraterő kérdése? – Tastsúlykontroll (2.)
2016. december 01.
Az elhízás negatív megítélésével kapcsolatban, elmondható, hogy annyira erős a stigma, hogy az emberek rengeteg időt és pénzt fordítanak a súlyfelesleg kialakulásának megelőzésére és katasztrofálisnak tartják az elhízás lehetőségét.
Az ördögi kör bezárul
Egy kutatás eredményei szerint a nők 24, a férfiak 17%-a három évet, vagy még többet adna az életéből, ha olyan súllyal élhetne, amilyennel szeretne. A társas közegben szégyenérzést is kiváltható többletsúly nemcsak a mozgást korlátozza, hanem például az öltözködést is; nehezíti a testápolást, a személyes higiénia tartását; és mindezek, illetve a negatív társadalmi visszajelzések miatt az intim kapcsolatok kialakításának is gátját képezheti. Az elhízottak egy része számos szomorú, önleértékelő gondolattal él együtt (pl. „kövér vagyok, ezért nem kellek senkinek”, „dagadt disznó vagyok”), amely bűntudatot és kilátástalanság-érzést kelthet. A negatív előítélet és diszkrimináció krónikus pszichológiai stresszorként értelmezhető, amely káros hatást gyakorolhat a pszichés jóllétre. Mivel a társadalom előítélettel viseltetik irántuk, az elhízott emberek több pszichológiai distressz élményt élnek át, mint a normális súlyúak. És itt zárul be az ördögi kör. A pszichológiai distressz élménnyel ugyanis valahogy meg kell küzdeni. És létezik egy olyan megküzdési mód, amely nemcsak előidézi, hanem fent is tartja a súlyfelesleget.
Az érzelmi evés a negatív érzelmekkel és élményekkel (pl. magányosság, unalom, szorongás) való megküzdési mód, amely egy tanult magatartás. Az evés hangulatszabályozásra való alkalmazásában jelentős szerepet tölthet be az a neurokémiai mechanizmus, hogy a szénhidrátfogyasztás fokozza a szerotoninkibocsátást. Az agy szerotoninszintjének emelkedése a fájdalom csökkenésével és a hangulat javulásával jár együtt, így az emberek megtanulhatják, hogy ha nagymennyiségű szénhidrátot fogyasztanak, pl. édességeket, akkor jobban fogják érezni magukat. Noha az emocionális evés rövid távon segíthet az egyéneknek túljutni a szorongáson és egyéb negatív érzéseken, a probléma megoldásához nem járul hozzá, ráadásul súlygyarapodást idézhet elő, ami elhízáshoz, illetve különféle kísérőbetegségek megjelenéséhez vezethet, és akadályát képezheti a sikeres súlycsökkenésnek. Ha ugyanis a páciens önjutalmazásra, unaloműzésre, a kedvezőtlen hangulattal való megküzdésre használja az evést, akkor még komoly fogyási motiváció és együttműködési szándék ellenére is nehézséget fog okozni neki az alacsony kalóriatartalmú étrend betartása.
(Biztos) csak akaraterő kérdése? – Tastsúlykontroll (1.)
2016. december 01.
A súlyfelesleg a szó szerinti teher mellett átvitt értelemben is jelentős terheket ró az egyénekre. A nyugati társadalomban ugyanis igen kedvezőtlen az elhízottak megítélése.
A WHO a tíz legsúlyosabb betegség közé sorolja az elhízást, amely megnöveli a betegségek kialakulásának és az idő előtti elhalálozásnak a kockázatát.
A fogyókúraipar tömérdek eszközt hirdet, azt sugallva, hogy az adott diéta, étrend-kiegészítő vagy sporteszköz alkalmazásával gyors, nagymértékű és tartós fogyást érhetünk el. Ezek a praktikák azonban a legritkább esetben váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A jojó-effektus pedig veszélyes, mert egyre kedvezőtlenebb testösszetételhez vezet.
Az elhízással kapcsolatos negatív attitűdök már óvodáskorban tetten érhetők, és az élet számos területét áthatják, a médiától kezdve az oktatáson és a foglalkoztatáson át az egészségügyi ellátórendszerig. Az egészségügyi szakemberek számottevő része negatív, vagy legalábbis ambivalens attitűddel viseltetik az elhízottak iránt. Az előítélet alapját az a hiedelem szolgáltatja, hogy az elhízás viselkedéses probléma, az akaraterő hiányának a jele. Az elhízott egyén tehát akaratgyenge, saját maga felelős az állapotáért, és ha nem képes változtatni, akkor méltán érdemel megvetést.
De vajon valóban így van-e?
A testsúlykontrollhoz valóban szükséges a hatékony önszabályozás, a kísértéseknek való ellenállás, azonban az „akaraterő” önmagában nem elegendő. A sikeres, hosszú távú testsúlymenedzselés ugyanis az evési és aktivitásbeli magatartások egész garmadájának tartós megváltoztatását és a készségek egész készletét igényli, az élelmiszerek kalóriatartalmának ismeretétől kezdve az egészséges étrend összeállításán át a nemet mondásig. Ez utóbbi remek példa a környezet szerepére a súlyprobléma kialakulásában és fennmaradásában.
Mindennapi életünk során az evés és az etetés messze túlmutat a létfenntartó funkción.
A zsír vagy a cukor? – Melyik a bűnös?
2016. november 25.
A világméreteket öltött elhízás és az ebből adódó egészségügyi kockázatok mellett ma már nem lehet szó nélkül elmenni. A helytelen táplálkozásból és életmódból adódó túlsúly okozta gondok nem csak az egyén szintjén jelentkeznek, hanem össztársadalmi problémává nőtték ki magukat a világ számos országában, így hazánkban is. Sajnos ilyenkor hajlamosak vagyunk a végletekig egyszerűsítve egyetlen, jól megfogható tényezőre visszavezetni az okokat. Évtizedes vita, hogy mi a felelős a túlzott súlygyarapodásért? . A „bűnbakképzésnek” tulajdonképpen divathullámai figyelhetők meg, míg 5-15 évvel ezelőtt mindenért a zsír volt a hibás, addig ma inkább a szénhidrátot, azon belül is a cukrot teszik meg a bajok forrásának.
Nincs egyetlen „bűnbak”
Az igazság ezzel szemben az – állítja a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) –, hogy hibás és végső soron veszélyes egyetlen tényezőre leszűkíteni a túlzott súlygyarapodás okait. Teljesen szakszerűtlen ez az álláspont, hiszen a táplálkozás egy rendkívül összetett folyamat, annak egy elemét kiragadni, nem szerencsés. Ez vezet egyébként a szélsőséges „csodadiétákhoz” is, amelyek a vitatható eredmények mellett, számos veszéllyel járnak. Ráadásul a zsír és a szénhidrát esetében két alapvető tápanyagról beszélünk (a harmadik nagy csoport, a fehérjék mellett), amelyeknek fontos élettani funkciói vannak. Étrendi korlátozásuk csakis bizonyos betegségek esetén indokolt, az e betegségekben szenvedőknek előírt diétákban. Egészséges embereknél a teljes megvonás szélsőséges és helytelen táplálkozáshoz vezet. A túlzott súlygyarapodás oka tehát nem valamelyik tápanyagban vagy élelmiszerben keresendő, hanem ezek fogyasztásának arányaiban és mértékében, valamint a mozgásszegény életmódban. A helyes arányokra és adagokra vonatkozóan éppen a közelmúltban adott ki az MDOSZ egy új táplálkozási ajánlást OKOSTÁNYÉR® elnevezéssel. A tápanyagalapú helyett élelmiszeralapú ajánlás az étkezéshez egyértelműen kapcsolható tányér formában jeleníti meg az egyes élelmiszercsoportok egymáshoz viszonyított helyes arányát, amelyek így rögzülve sokkal könnyebben lesznek tarthatóak a való életben is.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...149150151...292