Információk, érdekességek

Bátorságra fel

2016. július 13.

Vajon mikor és miért tűnik el a bátorság az életünkből? A bátorság egy olyan dolog, fogalom, erény, képesség, energia, amire mindannyian vágyunk. Valamikor réges régen még bennünk volt ez az erő, bennünk volt a vágy az ismeretlen felfedezésére, bennünk volt a hit, hogy nem eshet bajunk, csak tapasztaljunk minél többet. De mit történt vele?

A legtöbb gyermek félelem nélkül megy bele minden kalandba, és tapasztal. Egy pillanatara sem áll meg, ha megszületett benne a szándék. Tapasztal mindaddig, amíg anya azt nem mondja neki vagy apa persze, hogy nem szabad (a nagymamákról nem is beszélve)! Az első bűvös mondat a bátorságról való letanuláshoz: Nem szabad!

Nem szabad, mert a sütő forró, a hűtő hideg, a bringa veszélyes, a hal szálkás, a nyár meleg, a víz vizes, a szomszéd hülye… és megannyi rögzült program, amit persze ők is tanultak valakitől valamikor.

Azt szoktam mondani a theta munka során, hogy már pici gyermekkorban rátanul a tudatalattink azokra a hitrendszerekre, programokra, amikre a szülők, a társadalom rátanít minket. Ezek aztán tényleg olyan mélyen beülnek, hogy az egész későbbi életünkből száműzik többek között a bátorságot, és megannyi mást. Tudatosan csak azt érezzük, félünk. Lassan már mindentől, és mindenkitől. Ezért is fontos, hogy a tudattalanból kiszedjük a negatív minket korlátozó programokat.

Hogyan kezd újra? 5 tipp a sikeres újrakezdéshez

2016. július 10.

Számos olyan élethelyzet adódhat, amikor belevágunk valami újba, ám közben elakadunk. Ilyenkor a folytatásban a legnagyobb nehézséget a saját sikertelenségünk kapcsán megélt kudarcélmény jelenti. Pedig az akadály természetes velejárója az életnek, így minden változásnak óhatatlanul részét fogja képezni. Érdemes tehát előre számolni vele.

Amikor eldöntjük, hogy az életünk egy bizonyos területén változtatni fogunk, gyakran látjuk magunk előtt a célt, ahová szeretnénk eljutni, ritkán számolunk azonban mindazzal a nehézséggel, lehetséges akadállyal, mely a sikeres változás útjában állhat. Éppen ezért az első megtorpanásra hajlamosak leszünk feladással válaszolni.

Minél nagyobb a távolság a realitás és a vágyott állapot között, annál nagyobb munkát fog jelenteni a változás folyamata. Nem szabad tehát túl szigorúnak lennünk önmagunkhoz.

Számolnunk kell a lehetséges akadályokkal éppúgy, ahogyan a saját képességeinkkel, adottságainkkal. Figyelembe kell vennünk azt, mit és mennyi idő alatt várunk önmagunktól, és szükség esetén részcélok felállításával erősíteni a motivációnkat az apró sikerélmények formájában.

Meccsek és kalóriák

2016. július 05.

Fantasztikus teljesítménnyel szerepelt a magyar válogatott a franciaországi Európa-bajnokságon. A meccsek sok év után ismét milliókat ültetnek le a képernyők vagy a szabadtéri kivetítők elé, és ilyenkor bizony jól esik néhány finom falat. Megnéztük, hizlal-e a meccsnézés...

Kétségtelen, hogy végre ismét van miért szurkolni, és ezt a magyar csapat meg is érdemli. De vajon mennyi energiát igényel a szervezetüktől a két félidő?

Ennyi kalória ég el egy meccsen

Az utóbbi években elterjedt meccsanalizáló szoftverek szerint a játékosok egy nemzetközi mérkőzés során átlagosan 12-13 kilométert futnak, amelynek közel fele kocogás, egyötöde futás, 10-15 százaléka sprintelés, míg a fennmaradó része séta. Mivel a futás energiaigénye tempótól függően 1-2 kcal is lehet percenként és testsúly-kilogrammonként, egy meccs során a sportolók szervezete akár 1500-1800 kalóriát is felhasználhat. Összehasonlításként: egy átlagos nő teljes napi energiaigénye körülbelül 2000 kcal.

Bár néha úgy látni, hogy a bíró csak távolról követi az eseményeket, a valóságban egy jobb sípmester átlagos futásmennyisége eléri a játékosokét, nagyjából 11,5 km távval. Ennek szintén közel fele a lassú futás, valamivel több, mint egyötöde séta, és egytizedénél valamivel több a sprint. Energiafelhasználásban tehát nincs különbség a játékosok és a bíró között, azonban más a helyzet az amatőr játékosoknál: bár az ő futásmennyiségükről nincs adat, de kalória-leadási táblázatokból megnézhető, hogy a focizás percenként mintegy 10 kcal energiát igényel, azaz egy tempós, kilencven perces meccs alatt mi, átlagemberek is felhasználhatunk körülbelül 700-900 kalóriát.

Nyugtalan vándor a ködtenger partján

2016. július 02.

Caspar David Friedrich német festő (1774-1840) műveiben az elkülönültség lenyűgöző érzését fogalmazza meg. A vallási el­képzelések hagyományos jel­képrendszerét a természet képeivel sikerült helyettesítenie. Többek között ez az oka, hogy néhány festménye titok­zatos vonzerővel hat a szem­lélőre. Magányos, feketébe öltözött férfi áll szálegyenesen egy sziklán. Pillantását egy valószínűtlen fényben fürdő hegycsúcsra veti. Testtartása arra is utalhat, hogy valamiféle alakot sejdít a távolban, ám ott csak éles fényt látni.

Szinte teljesen feloldódik a táj fejedelmi látványában. Tekintetét rövidesen mégis el kell vonnia onnan: következő lépését kell mérlegelnie. Talán vándorútja céljára és az odavezető útra is gondol. Lefelé kell fordítania pillantását, mert a fölfelé vezető út ismeretlen terek határolta mélységeken át vezet. A valóság már csak ilyen!

Elbátortalanodva visszafordulni?

A lába előtt tátongó mélységet csaknem áthatolhatatlan ködfelhő borítja. Ugyan mit tesz majd? Elérte volna már a célját? Tovább kell még mennie? Talán nem lát lehetőséget a ködtengerbe való leereszkedésre? El kell felejtenie távoli célját? Csüggedten visszafordul, vagy vállalja a veszélyes, mégis elkerülhetetlen vándorút kockázatát?

Caspar David Friedrich a Vándor a ködtenger fölött címet adta művének. Ki ez a vándor? Magánya képzettársításokat ébreszt: a legmagasabb után kutató volna, nyugtalan vándor, aki a kilátástalanságból akar kiemelkedni? Aki tekintetét a belső tusa és a külső világban megélt magány után most másik útra veti? Olyasvalaki, aki megpróbál kiszabadulni a kétsarkú természet igájából, melyben az egész földi élet raboskodik? Talán az új kezdet merész tettére készíti föl magát, kitörve korának és környezetének szokványos gondolatmintáiból és szertartásaiból? Ez egyben azt is jelentené, hogy megváltozna az embertársaihoz, házastársához, barátaihoz és a családjához való viszonya. Hogyan reagálnának ezek, ha látnák, hogy szakít a jelennel és a múlttal, azokkal a szokásokkal és magatartásformákkal, melyek eddig vezérelték? Össze tudja-e egyeztetni ezután a létéért és társadalmi helyzetéért vívott harcot azzal az ösvénnyel, amely magányos csúcsokhoz vezeti? Föl tudja-e adni e teljes belső megváltozáshoz vezető ösvényen az önmaga érvényesüléséért küzdő ént? Vállalhat-e - ugyan szabad-e vállalnia - olyan kockázatot, melynek eredményét még nem láthatja biztosan előre?

Digitális lábnyomok: a te gyerekedé mekkora?

2016. július 02.

Franciaországban idén májusban törvényt hoztak arról, hogy a nagykorúvá vált gyerekek beperelhetik a szüleiket, ha korábban olyan fotót osztottak meg róluk, ami nekik kellemetlen, mert ezzel megsértik a jogaikat. A büntetés 15 millió forintnak megfelelő euró, sőt, akár börtön is lehet. Vajon tényleg szükség van ilyen kemény korlátozásra, vagy elég némi tudatosság és elővigyázatosság? 

A digitális lábnyom fogalma azokra a jelekre, nyomokra vonatkozik, amelyek a felhasználó online jelenléte után maradnak, és amelyekből következtetni lehet a tevékenységére. Ilyen nyom például minden egyes kép, ami valakiről kikerül a netre. Az édes gyerekfotókra, a meghitt családi pillanatokat megörökítő képekre pedig csak úgy özönlenek a lájkok és a szívecskék Facebookon és Instagramon…

Hagyd, hogy ő is beleszóljon!

A te ismerőseid között is biztosan van olyan, aki annyira büszke a trónörökösre, hogy már újszülött korától szinte naponta posztol róla, és olyan is, akiről csak hallomásból tudod, hogy családot alapított, mert álnéven van fent a közösségi oldalakon, és mindenféle avatárokat használ profilkép helyett. Mi mindent érdemes tudni, hogy megtaláld az arany középutat?