Információk, érdekességek

Szeretet, születés, szoptatás - a háborítatlan szülés, és ami megzavarja

2019. augusztus 17.

Az anyai ösztön ébredése, elmélyülése szempontjából a szülést követő periódus egy nagyon figyelemreméltó időszak, melynek történései kiemelkedően jelentősek az anya, és újszülöttje számára egyaránt. Közvetlenül a szülés utáni együttlét tartósan meghatározza a közöttük lévő kapcsolatot, és hosszú távon rányomja bélyegét a baba és az édesanya viselkedésére.  

„Az anya – gyermek kapcsolat olyan kettős szerep, amelynek mindkét oldalát megéri az ember, csakhogy több évtizedes időeltolódással.”
Ranschburg Jenő

Születés
A szoptatás a babára is megnyugtató hatással van. A táplálkozás egyben az anyával való testi kapcsolat újrafelvételét jelenti. Ma, mikor a medikalizált szülés korát éljük, sokszor huszadrangúnak tekintik az anya és a gyermek kapcsolatát. Nem ritka, hogy a szülészeti intézményekben évtizedek óta megdőlt tudományos tételekre hivatkozva teszik lehetetlenné a korai szoptatást és az anya és a gyerek folyamatos együttlétét. A születés utáni közvetlen bőrkontaktus – amikor az újszülöttet édesanyja hasára helyezik – pedig egyértelműen tapasztalható pszichés kiegyensúlyozottságot eredményez a későbbiekben.

Nagyon fontos, hogy amennyiben az újszülött állapota megengedi, ez a bőrkontaktus megtörténjen. A baba az anya bőrével érintkezzen, ne takarják le az anya hasát steril lepedővel, alátéttel, egymást kell érezniük, a testmeleget, az illatot.

„A bokros teendőkkel megrakott szakemberek, akik türelmetlenül várják, hogy máris a következő dolgot csinálhassák, többnyire sürgetik ezt a születés utáni időszakot. A mi szemünkben viszont ez a legértékesebb óra. Nincs mit veszíteni, csak nyerni lehet, ha hagyjuk, hogy anya és gyerek kedve szerint ismerkedjen egymással.”
Michel Odent

Fontos lenne, hogy ne zavarják adminisztrációval, fürdetéssel, méréssel, öltöztetéssel, szemcseppel ezt a rövid időszakot. Ezek a dolgok egy óra múlva is ráérnek, az újszülött súlya, hossza, fejkörfogata sem változik meg. Aki már látott, egy épp megszületett, érett, egészséges babát, egy inkubátorban – adaptációra hivatkozva - egyedül, magányosan sírni, azt meg kellene, hogy érintse annyira, hogy legalább megkérdőjelezze, ennek biztosan így kell-e lennie. Élete első két óráját nem az elszakadás fájdalma miatti sírással kellene töltenie, hanem ölelő karok közt vigasztalódva. Meleg takaróra van szükség, nem pólyára, vagy inkubátorra. És szeretetre.  Az anyát és az újszülöttet is megfosztják számukra nagyon fontos pillanatoktól, órától. Egymásra van szükségük, semmi másra. Olyasmit vesznek el ezzel kettejüktől, ami sohatöbbet nem pótolható, ami egyszeri és megismételhetetlen.  És vannak, akik azt gondolják, ezt megtehetik.

Amíg egy kórház  újszülöttosztályán dolgozó gyermekorvos fontosabbnak tartja a fürdetést (mert neki ez van előírva…), az inkubátort, mint a születés utáni szoptatást, amíg azt állítja, hogy még úgysincs mit szopnia, és ezzel levenné az épp szopó csecsemőt az anyamellről, addig egy ilyen kórház nehezen pályázhat a bababarát címért.

„Rá kellett jönnünk, hogy az újszülöttellátásban a biztonság mellett arra is tekintettel kell lennünk, hogy az újszülötteknek joguk van az anya közelségére, szeretetére és a szoptatásra, ezért csak indokolt esetben választható el az anyjától. Ahhoz, hogy az anyák szülés után megkaphassák a gyereket, semmiféle tárgyi feltétel nem szükséges. Nem inkubátorra van szükség, hanem arra, hogy odategyük a csecsemőt az anya karjába.”
Ádám Borbála, 1993 

Szoptatás
A szoptatás során – egyebek mellett – az intim bőrkapcsolat folytatódik és erősödik. A szoptatás sokkal többet jelent egyszerű táplálásánál. Hozzásegíti őt ahhoz, hogy adaptálódjon az új környezethez. A szoptatás az egyik legfontosabb kötődési viselkedés, amit kölcsönösen erős motiváció vezérel. Nem csak az ideális táplálékot, hanem a gondoskodást, a védelmet és a szeretetet is közvetíti a csecsemő felé, jó alkalom a szoros testi kontaktusra is.

A szoptatás veleszületett reflex, már a méhen belüli életben is működik. Az újszülött nem csak az éhségét akarja csillapítani, hanem a táplálkozási ösztön kielégülésére is törekszik. Előfordul, hogy csak a szopás kedvéért szopik (ezt nevezzük komfortszopásnak.). Ezért sokféle probléma esetén vigasztalható a csecsemőszoptatással. A szoptatás alatt endorfinok (ún. boldogság-hormonok) is termelődnek az anyában és a csecsemőben egyaránt, ami kellemes érzést idéz elő és elősegíti kettejük együttműködését. 

"Hála Istennek, még nem vagyunk kizárólag az ésszerűség robotjai, és logikus világunk rendjén néha nyugtalanul cikáznak át olyan hatások, amelyek ösztöneink és indulataink mély rétegeiből törnek fel."
Popper Péter

Szeretet
Az anya szervezetében szüléskor nagy mennyiségű oxytocin nevű hormon szabadul fel, amely az agyban is fontos hírvivő molekula. Az oxytocin serkenti a méhösszehúzódásokat, és jó nagy adag jut a születendő újszülöttnek is. Anya és gyermeke tehát a születés pillanatában elárasztódik oxytocinnal, s ez fontos szerepet tölt be kettejük kapcsolatában. Niles Newton szerint az oxytocin a szeretet hormonja. A szeretet bármely formájánál jelen van: szoptatáskor, szeretkezéskor. Ugyanis amikor oxytocin jut az agyba, ösztönös erős vonzalom alakul ki azzal a személlyel kapcsolatban, aki „kézre esik". A kötődés kiépítése aztán tovább folyik, ill. olykor csak folyna, ha azt szorgos emberek meg nem akadályoznák, egyéb halaszthatatlannak ítélt dolgokkal.

Egyre többet tudunk a szoptatás alatti oxytocin kiválasztódásról. A szoptatás során a szopás ingerére az anya nagy mennyiségű oxytocint bocsát ki, amely serkenti a tejmirigyek összehúzódását, belejut a tejbe is, s ezen keresztül a csecsemőbe. Ismét mindkettőben kiváltódik a kötődési viselkedés és annak idegrendszeri lenyomata. Miközben a baba szopik, az anya által kiválaszott oxytocin  eléri azt az szintet, mint az orgazmusnál.  Sok anya szoptatáskor orgazmust él át, vagyis az oxytocin egyben euforizál is. Vagyis a baba dependenssé válik a mamájától, mint egy kábítószertől.   
 

Az a csecsemő, majd gyermek tehát, akit anyja „nem tanít”  meg kötődni, vagyis nem tudja, és nem akarja számára a biztonságos kötődést nyújtani, az a gyermek felnőve nem lesz képes más személyekkel mély testi-lelki kötődést kialakítani. A kötődési zavarok talaján a későbbiekben különféle viselkedési, alkalmazkodási zavarok alakulnak ki, a kötődési zavart mutatók fiatalok közt igen gyakori a kábítószerezés, a bűnözés, az iskolakerülés, majd később az öngyilkosság és depresszió. Hermann Imre magyar pszichiáter Az ember ősi ösztönei című, 1943-ban megjelent munkájában, amelyben az újszülött megkapaszkodási ösztönéről írt, azt írja, ha az újszülöttnek nincs kihez kötődnie, ha a korai kötődés nem alakul ki, az a későbbi életpályán sorozatos konfliktusokat, kudarcokat idéz elő. Aki ugyanis nem tud kötődni az anyához, nem tud kötődni semmihez, a felnőtt szerelmi kapcsolat tulajdonképpen a szülőhöz való kötődés „megismétlése”. Ma rengeteg lelkisérült felnőtt nő fel, akik aztán csődöt mondanak az emberi kapcsolatokban, a szerelmekben, a házasságokban és szülői hivatásban.
 
A szükségletek kielégítetlensége, a hiány nem mindjárt válik érzékelhetővé,  a hiány nem azonnal jár bajjal. Ha nem iszunk vizet, rögtön érezzük a szomjúságot, de ha nem kapunk elég vitamint, akkor esetleg csak hónapok múltán jelentkezik a baj. A lelki, szellemi, érzelmi szükségletek kielégítetlenségének következményei esetleg csak évek múltán jelentkeznek, s nem egy esetben már nem lehet pótolni a hiányt.

„Rendkívül fontos dolog, hogy bizonyos anyagok, akkor és ott termelődjenek, mert ha akkor és ott nem termelődnek, később nem lesznek képesek rá. Ezért fontos, hogy ezeket a lépéseket az ember ismerje, és akinek gyermeke van, csak annyira legyen tájékozott, hogy ezeket valamilyen szinten képes legyen kiszolgálni.”
Dr. Belső  Nóra
forrás: Harmonet.hu