Információk, érdekességek

Miért félsz, ha szülsz?

2017. december 14.

Az élet felgyorsult, az információ rohan, megváltozott a tempó. Instant kávé, instant kaja, instant szex, instant kapcsolatok... mégis van pár dolog, aminek a tempója nem gyorsul...ezek közül az egyik a szülés. Bár mára már a sok hormonhatásnak köszönhetően a lányok hamarabb érnek, hamarabb menstruálnak, gyorsabban lesz felnőtt-testük, az anyaságra viszont később vállalkoznak, többnyire.  

 

 Sok-sok anyát kísérek szülésük alatt 20 körül és 40 fölött is, szülésfelkészítők alatt is sokat beszélgetünk, tapasztalatokról, érzésekről, hullámokról, aggodalmakról. Egy dolog azonban valamilyen módon mindenkinél jelentkezik... valahogy a szülés kapcsán a misztérium mellett megjelenik a félelem vagy a teljes kontroll. 

A kontrollról is beszélek majd, de most a félelemmel kezdeném. Elképzelni sem lehet, annyi féle aggodalom alakul a nőkben a felnőtté válás útján. Annyi blokk jelentkezik, gyakran tudat alatt, ami csak néhány foszlányból derül ki. Talán a testtudat hiánya vagy torzulása, az anatómia nem megfelelő ismerete, a nőiség meg nem élése vezetett ide, de gyakran nagyon sok közösen eltöltött blokkoldó órára van szükség ahhoz, hogy eljussunk a gyökérproblémához. És, ha a várandósság ideje alatt van erre lehetőség, az nagyon sokat segít, akkor nem a szülőszobán, instant keresünk megoldást.

A vajúdás dinamikáját nagyban befolyásolja a biztonság. A legfontosabb a szülő nő számára, hogy ne érezze magát kiszolgáltatottnak, ne kerüljön hirtelen, váratlan helyzetbe. Már eleve a kórház sokaknak idegen, furcsa, rideg környezet, ahol időnként pár személyes holmi sokat segít a komfortérzet növelésén. Ha a testi kényelem mellett érzelmi támogatást is kap, az már fél siker. Csak, hogy egy picit a kulisszák mögé lássunk...a félelem adrenalint termel, ettől a test megfeszül, görcsössé, merevvé válik, a levegővétel szapora és felszínes lesz...emiatt a méhszáj nem tud tágulni, (mert feszes,) a baba sem érzi magát elég jól, mert a méhlepény áramlása a kevés oxigén miatt nem elég jó és még az anya is szédeleghet... Lassú légzés, belső béke és a kontrakció hatékonyabb lesz.


A másik nagy mumus a fájdalomtól való félelem. Naná, hogy félünk a fájdalomtól, erre vagyunk szocializálva. A középkorban, amikor nem volt fájdalomcsillapító, nem volt zsibbasztó, amikor elevenen húztak ki fogat vagy amputáltak végtagot, a szülési fájdalom labdába sem rúgott az elviselhetetlenségi skálán. Manapság minden érzetet tompítunk.. a fájdalmainkat és sajnos az örömünket is... elszoktunk attól, hogy milyen az, amikor elementáris erővel sodor egy folyamat..pedig, ha engedsz a sodrásnak, a fájdalom átvált. Olyan, mint amikor sportolsz vagy jógázol. Amikor elkezdesz egy gyakorlatot, égsz a fájdalomtól, de, ha egy pozíciót kitartasz öt percig, belelágyulsz, és nem okoz fájdalmat, feszülést többé. Ezt a lágyulást, ha sikerül megélni, megint közelebb vagyunk egy kellemes szülésélmény felé.

Aztán a harmadik a triumvirátusban a kontrollvesztéstől való aggodalom.. ez a kedvencem, és nem csak azért, mert én is ezt a tábort erősítettem évekig...még be sem ágyazódott rendesen a magzat, máris a szülési terven kattog az agy... Pedig szülni ösztönből, testből kell, nem elméből, agyból. Abban a pillanatban, hogy kikapcsol az agy, bekapcsol az ösztön, a gépezet elkezd működni. Ez az elengedés, a lágyulás, az elvárások szabadon bocsátása... 

forrás: Harmonet