Információk, érdekességek

L. Szabó Erzsébet: a munka nagyon éltet

2021. január 31.

Beszélgetés L. Szabó Erzsébet Munkácsy-díjas üvegtervező iparművésszel.

• Miért pont az üveg? 

Nagyon érdekes, mert már általános iskolában is a tanáraim mondták, hogy Erzsi, rajzolnod kell! Nagyon jó rajztanáraim voltak. Üllőn laktam, és 1950-től jártam a Török Pál utcai művészeti gimnáziumba. Ott még akkor nem volt üvegszak, festőnek készültem. Később láttam az esti tanfolyamon, hogy van üvegszak.

Báthory Júliát Párizsból hazahívták, hogy jöjjön haza tanítani, és három gyerekkel beindult nappalin 1953-ban az üvegszak. Másfél évet tanultam ott, amikor az orosztanárom azt mondta, hogy Erzsi, nem szabad a festő szakot folytatni. Csak az üveget. 

Mi nagycsalád voltunk, ahol a megélhetés nagy probléma volt, tehát ez is közrejátszott a döntésben, mert ebből meg lehet majd élni, mert használati tárgyakat is lehet csinálni. Gondoltam, hogy jobb, mint a festés vagy a festmények eladása.

Manapság sincs az embereknek sok pénzük, ezért nem nagyon vásárolnak művészeti tárgyakat. Ez sajnos szomorú, de majd csak fordul valamit ez a helyzet, és azért fognak vásárolni legalább olyan művészeti tárgyakat, amelyeknek használati értékük is van. 

• Én úgy gondolom, hogy ez inkább egy férfiszakma, nem jól gondolom? Fizikailag nem nehéz az üveggel való bánás?

A tárgyat kézzel fogni, az nehéz, de különben nem nehéz szakma. Amit az ember már tud, az úgy van, hogy akkor már megy is. Akkor még nem volt az egyetemen sem üvegszak. Prágába kellett mennem, hogy ott tanuljak.

• Csehszlovákia a fellegvára az üvegművészetnek.

Igen, a mai napig is. Minden országból onnan veszik az első ötleteket. Amerikába szintén nagyon sokat szállítanak, számos művészeti kiállítást rendeznek ott. Tulajdonképpen azt mondhatni, az üvegművészet világszerte a virágkorát éli. Harmadmagammal kezdtük el Magyarországon, és most már több mint negyvenen vagyunk, akik üvegművészettel foglalkozunk. Ez nagy szó, annak ellenére, hogy már csak az ajkai öblösüveggyár működik az országban.

• Annyi mindent csinálsz üvegből, ólomüvegeket templomok ablakaira, dísztárgyakat, használati tárgyakat, ékszereket. Ki akartál mindent próbálni, amit az üvegből lehet csinálni, vagy van kedvenc ezek közül?

Az üvegcsiszolással kezdtem, és a többit is meg akartam ismerni. A mai napig az a véleményem, hogy mint minden művészeti ágban, nagyon fontos a kísérletezés. Az ember először kikísérletezik valamit, azt aztán továbbviszi, továbbfejleszti, az nagyon fontos. Ezt aztán minden területen megpróbáltam, aránylag sikerrel.

• Bizonyos hangulat kell ahhoz, hogy ékszert csinálsz vagy pl. ólomüveget?

Mindig beleásom magam az adott a területbe, és akkor azokat a munkákat csinálom. Nekem tulajdonképpen az a lényeg, hogy egységben legyen a forma és a funkció, hogy lehessen használni ezeket a tárgyakat, és esztétikusak is legyenek. Már gyerekkorom óta az volt a vágyam, hogy amivel pl. eszünk, vagy napközben amilyen tárgyakkal foglalkozunk, azok szépek legyenek. Ma már újat hozni nemigen lehet, csak legfeljebb az arányokat lehet változtatni, hogy kisebb, nagyobb, szélesebb legyen. Formailag lehet alakítani, és a technológiával lehet újat hozni. Ezért kell kísérletezgetni. 

• E téren találmányaid is vannak. 

Igen, két találmányom is volt, mindkettő technológiai, azóta igen sokan alkalmazzák őket. Negyven évvel ezelőtt azzal kezdtem, hogy a Képcsarnoknak szállítottam lámpákat. Lámpacsaládokat alakítottam ki, és azoknak a technológiáját szabadalmaztattam, ami a gyártásra vonatkozott, hogy egyáltalán hogyan készüljön a technológia. Állólámpa, függőlámpa, asztali lámpa, tehát az otthon berendezéséhez egyöntetű, szép, egységes dizájn és funkció.

• Ezt te megtervezed, lerajzolod, vagy meg is csinálod a prototípust?

Nem, az üvegmunka négykezes munka. Nagyon kevés, talán két-három művész van, aki maga is tudja fújni az üveget. Máskülönben ezt üvegfújókkal együtt kell készíteni. 

De már nemigen vannak üvegfújók, miután bezártak az üveggyárak. Egyszer csak nem lesz üvegfújó, aki meg tudja csinálni ezeket a dísztárgyakat. Nem lesz fúvott üvegünk, hanem csak préselt. Sajnos ez van. Talán valaki felismeri annak a jelentőségét, hogy azért a kézi munka és az emberi munka még egy pluszértéket tud hozzáadni ezekhez a szép művészeti tárgyakhoz. Mert azért más egy fújt üveg. Sajnálatos módon, ha valamit szeretne az ember szériában kivitelezni üveggyárban, akkor külföldre kell mennie. Nagyon drága a nyersanyag is. Maga az olvasztás is nagyon sokba kerül. Olyan kemence kell, amelyet 1300 fokra lehet felfűteni. A kidolgozás 600 fokon megy. Ha a kemencénél állunk, akkor 50-60 foknál kell dolgozni, eléggé embert próbáló munka. 

• Az üveg rettentő törékeny. A lelked is ilyen törékeny?

Azt mondják, hogy nagyon érzékeny vagyok. Hogy nem lenne szabad ennyire érzékenynek lennem, de hát ilyen vagyok, és kész. Nagyon szeretem az üveget, szeretek vele dolgozni, és annak ellenére, hogy már ebben a korban vagyok, elmegyek az üveggyárba, és csinálom a fújókkal együtt. Pillanatnyilag én vagyok a legidősebb. De a munka, az nagyon éltet. Vannak nyersanyagok, amelyek önmagukban színesek, maga az alapanyag, de vannak fémoxidok, üvegfestékek, színes üvegek, melyeket az olvasztott kristályüvegbe tehetünk. Meg kell tanulni a technológiát, hogy hogyan működik, és mit kell hozzá használni. Például ha rosszul van visszahűtve az üveg, akkor nehéz vele dolgozni, mert rossz hűtés esetén törik, reped.

• Tehát ez mind a technológia kellő ismerete.

A prágai egyetemen prof. Libensky és prof. Soukup, a Nový Bor-i üveggyár és műhelyek  rendkívüli segítséget nyújtottak, hogy a technológiát jól elsajátítsam. 

• Mi volt a szabadalom, amelyet te találtál ki?

Az egyik az anyagában magában gyöngyözött minta, a másik pedig a kígyóbőrös repesztett üveg, amellyel a lámpacsaládokat készítettem. 

• Van, akinek át tudod adni a tudásodat?

Nagyon örülök neki, hogy a lányom ugyancsak kint tanult Nový Borban, Prágában, és ő is az ólomüvegezést készíti. Ahhoz síküveg kell, és festés után kemencében vannak a darabok beégetve, és utána kell összedolgozni.

• Ezeknek csak a felületük van megfestve, nem az egész üveg ilyen?

Általában színes és színtelen üvegről beszélünk, de van még pl. tűzálló, golyóálló stb. üveg. A templomi ablakok általában figurálisak, színes alapanyagúak, amelyeket festeni, patinázni kell, majd 540 C-fokon beégetni.

• Ékszereket is csinálsz. Mindezeket hol tudod értékesíteni?

Ez nagyon nehéz. A művésznek nincs üzlete, nem tud eladni. Nyugdíjas vagyok, nem árulok üzletnek, csak kiállításokra viszem a dolgaimat. Sok darabot félretettem, kb. százat, hogy Üllő városának, ahol húsz évig laktam, odaajándékozzam. Csinálnak majd egy kis múzeumot. A múlt évben Üllő díszpolgárává választottak. Számontartanak, megérdemlik, hogy kapjanak a műveimből.

Dr. Szarvasházi Judit
gyógyszerész főszerkesztő

Fotók: Lévai Jenő