Információk, érdekességek
Homeopátiával az immunrendszerért 5. rész
2021. január 12.
Orvosi és laikus körökben már hosszú ideje állandó vita tárgya a homeopátia létjogosultsága. Vannak, akik esküsznek hatásosságára, mások egyszerűen szemfényvesztésnek, kuruzslásnak tartják.
A homeopátia azon az elven alapul, hogy kis mennyiségben, nagy hígításban adva, bizonyos anyagok– olyanok, amelyek nagyobb mennyiségben tüneteket vagy betegséget okoznak – stimulálják a szervezet természetes védekezőképességét. Ez a „hasonló gyógyítja a hasonlót” elve, amely teória a világ számos pontján, egymástól függetlenül évszázadok, sőt évezredek alatt kialakult megközelítése a betegségeknek. Ezen az elven alapul a homeopátián kívül például a hagyományos kínai orvostudomány vagy az indiai ajurvédikus gyógyítás. A homeopátiát nemcsak gyógyításra, hanem megelőzésre és a testi jólét fokozására is ajánlják.
A homeopátia elnevezése a görög homeo, jelentése hasonló, és pathos, jelentése szenvedés vagy betegség, származik. A homeopátia arra irányul, hogy kis mennyiségű rendkívül higított hatóanyaggal a szervezet védekezőképességét, öngyógyító hajlamát fokozzák. A homeopátiás gyógyítás elve Hahnemann német orvostól származik a 18. század végéről, aki két alapvetésből indult ki:
A „hasonlók” ideája már Hippocratesnél felmerült, ezt fejlesztette tovább Hahnemann, aki rendszeresen fogyasztotta a malária kezelésére akkoriban alkalmazott kínafa kérgét, és azt tapasztalta, hogy megjelentek nála a betegség tünetei. Ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy ha egy anyag egészséges emberben képes valamilyen betegség tüneteit kiváltani, akkor kis mennyiségben adva a hasonló tüneteket megszünteti.
A másik alapelve az volt, hogy a hígítás („a minimális adag törvénye”) fokozza a szer hatékonyságát, minél alacsonyabb a dózis, annál hatásosabb a szer.
A homeopátiás gyógyszereket fokozatosan hígítják (a harmincszoros hígítás az elfogadott) és közben alaposan rázzák. Ezt hívják a homeopátiában „potencirozás”-nak, és a homeopaták szerint ezzel az eredeti anyag információját vagy energiáját átadják a folyadéknak.
A legtöbb homeopátiás gyógyszer olyan nagyfokban hígított, hogy abban az eredeti anyagnak már egy molekulája sem található meg, de a homeopaták úgy gondolják, hogy az eredeti anyag valamilyen módon mégis hat, lényeges tulajdonságait „átadja” a folyadéknak (ezt hívják a „víz memóriája”-nak) és ezzel stimulálja a szervezet öngyógyító tulajdonságát.
A homeopátiás gyógyítók a betegeket genetikai és személyes kórtörténetük, testfelépítésük, aktuális fizikai, emocionális és mentális tüneteik alapján kezelik. A hosszú vizitek alkalmával individualizált, személyre szabott gyógyításra törekednek, és nem ritka, hogy ugyanarra az állapotra, tünetekre vagy betegségre az egyes betegek különböző gyógyszereket kapnak.
A homeopátiás gyógyszerek a természetben, növényekben, ásványokban vagy állatokban található anyagokból származnak. A homeopátiás gyógyszerek tudományos vizsgálata nagy kihívást jelent, hiszen a hatóanyagot olyan kis mennyiségben tartalmazzák, amely – jelenlegi módszereinkkel – nem mérhető, ezért szinte lehetetlen a kontrollált, összehasonlító vizsgálatok végzése. Az is nehézséget okoz, hogy a homeopátiás gyógyítás individualizált, nincsenek előírások arra, hogy milyen tünetet, betegséget, állapotot melyik szerrel kell kezelni. Százával találhatók homeopátiás gyógyszerek, amelyeket a legkülönbözőbb hígításban ezer és egy állapot kezelésére alkalmaznak, a homeopátiában nincsenek homogén betegcsoportok.
A homeopátiában alapvető a kezelő és kezelt közötti kölcsönhatás, amely a hatás egy részéért biztosan felelős. A homeopátiát bírálók arra hivatkoznak, hogy annak alapvetése ellentétes a fizika és kémia jelenleg ismert törvényeivel, és hogy elképzelhetetlen, hogy az oldatban jelenlevő néhány (vagy egy sem) molekula valamilyen biológiai hatást fejtsen ki, ezért véleményük szerint a homeopátia tudományos vizsgálata értelmetlen. Mások szerint viszont azért, mert valami a jelenlegi tudományos elméletekkel nem magyarázható, még hatásos lehet, mint ezt számtalan megfigyelés bizonyítja.
Bár a homeopátiás szerek mellékhatásaival és rizikóival kevés vizsgálat foglalkozik, néhány tényt érdemes rögzíteni. A rendelkezésre álló adatok szisztémás elemzése alapján a homeopátiás szerek nagy hígításban biztonságosnak mondhatók.
A homeopaták azt állítják, hogy a szerek kezdeti adásakor a fennálló tünetek romolhatnak, erre azonban tudományos bizonyíték, megfigyelés nincs.
A homeopátiás szerek ugyan rendszerint nem interferálnak a szokványos gyógyszerekkel, de azért jobb, ha a kezelőorvosnak tudomása van ezek szedéséről.
Néhány tanács:
– Fontos, hogy senki ne használjon homeopátiás gyógyszert olyan esetben, amikor ismert, bizonyítottan hatásos szerek állnak rendelkezésre.
– Senki ne kísérletezzen homeopátiás szerrel, ha komoly panaszai vannak, hanem forduljon minél előbb orvosához.
– Terhes anyák és kisgyerekek homeopátiás gyógyszerelését mindig meg kell beszélni a kezelőorvossal.