Információk, érdekességek

Engedd meg magadnak, hogy rossz legyél!

2020. október 16.

Mindenfélét mondanak különböző lelki tanítók. Hogy ezt sem szabad, meg azt sem szabad egy spirituális embernek. űŰHatalmas károkat okozhatnak ezzel. De csak akkor, ha nem szúrod ki idejében!  

Korábbi cikkem a "bemagolt spiritualitásról" szólt. A témát szeretném folytatni, mert több ismerős keresett meg a cikk elolvasása után, és felhívták a figyelmemet néhány olyan fontos témára, ami kimaradt előző írásomból. Valaki azt írta nekem, hogy ő teljesen össze van zavarodva, mert neki mindenfélét mondanak különböző tanítók. Hogy ezt sem szabad, meg azt sem szabad egy spirituális embernek. Ő pedig már szinte egy szent lépéseivel járkál a világban, nem találja a helyét, és már semmit sem mer mondani, tenni, mert fél a következményektől.

Sajnos nem ő az egyetlen, akinek teljes káoszt okozott az életében egy-egy segítő.

Egyik ilyen tanítás, miszerint nem szabad ítélkezni, semmit nem szabad tenni, ami egy kicsit is eltér az általuk kiszabott határoktól. Ez a határ persze mindenkinél más.

Bert Hellinger, a családállítás módszerének megalkotója szerint, aki nem vállalja fel a "bűnt" az nem tud boldog életet élni. Ez nem azt jelenti, hogy bűnt kell elkövetni, hanem azt, hogy nyugodtan legyél önmagad. Ha valami mellett döntesz, utána ne ostorozd magad, hogy rosszul tetted, nem kellett volna. De! Akkor éppen azt kellett megtenned. Szerintem mindenki tett olyan dolgot életében, amire nem büszke. Követtünk el hibákat, de amikor ezeket elkövettük, még nem tudtunk másképp cselekedni. Lehet, hogy most is követünk el hasonló hibákat, de itt az anyagi világban emberek vagyunk, és nem szentek. A családállításra látogatók azt is tudják, hogy döntéseinkben milyen hatalmas szerepe van a tudatalatti családi kötődéseinknek. Aki ezt látja és megérti, az többet nem vádol.
Nem kell szent embernek lenni, sőt! Nyugodtan legyél rossz :) Lehetsz mérges, beszélhetsz csúnyán, földhöz csaphatod a kávéscsészédet vagy bármit. Ettől még te spirituális ember maradsz.

Másik kedvenc támadási felülete a „tanítóknak” az ítélkezés.
Bármit mondasz, az ítélkezés. Véleményt sem mondhatsz, mert az is ítélkezés. Így lehet kitérni az elől, hogy elfogadják a másféle véleményedet. És akkor mi van, még ha ítélkezel is? Ha ítélkezni akarsz, akkor ítélkezzél. Aki biztos önmagában, aki a „helyén van”, aki tudja, hogy ő kicsoda, arról nyugodtan ítélkezhetnek, nem fogja érdekelni. Mert ő tudja az igazságot, a többi pedig nem számít. Aki mindent ítélkezésnek él meg, az saját magában nem biztos. Nincs tisztába saját magával, értékeivel. Önértékelési problémái miatt minden ellenkező véleményt ítéletnek, vagy támadásnak vél.

Nem ez a lényeg, hogy ki mit mond, hogyan beszél, milyen véleményt formál, ezzel csak a "különbségüket" szeretnék bizonygatni azok, akik csak szónokolnak a spiritualitásról, de élni nem tudják. Vagyis látszólag úgy élnek, kívülről minden csillog-villog, csak belül van a nagy trutyi. Az önbizalomhiány, a félelmek, az önmaguk keresése, amit egy látszólag más és különb világ, a spiritualitás mögé szeretnének bújtatni. Bármit el lehet bújtatni egy spirituális köntösbe. Ezzel még nem is lenne gond, a baj akkor kezdődik, amikor másoknak adnak olyan tanácsokat, amivel nem kicsit viszik félre az illető életét. És sajnos egyre több ember jön az ilyen „tanítóktól”.

Rengeteg embert látok, akik naponta meditálnak, próbálkoznak a pozitív gondolkodással, a bőség, szerelem, stb megteremtésével. Mégsem haladnak, csak állnak egy helyben.

Én is végigjártam az utat, sok terapeutánál, segítőnél megfordultam. Elmondták, milyen jó hatása van a meditációnak, hogyan gondoljak a vágyaimra, hogyan vizualizáljam, hogyan érezzek közben, hogy ezt megteremtsem. Egy dolgot felejtettek el. Ami nélkül mindez sehová nem fog vezetni, és amit magam is látok a családállítások után. Amire mindig fel is hívom a hozzám ellátogatók figyelmét. A cselekvésre. Hiába meditálsz, hiába gondolkodsz pozitívan, hiába mágiázol, hiába jössz el családállításra.

Cselekedned neked kell!

Neked kell megváltoztatni a gondolataidat, mert a családállítás sem segít abban. Neked kell elindulni, megtenni az első lépéseket. Ha eljössz, majd hazamész és leülsz a fotelba, semmi nem fog történni. Aztán azt fogod mondani, na, megint egy módszer, ami nem ér semmit.
Nem! Megint te nem indultál el sehová.

Elmesélem, én hogyan meditálok. Miközben utazom a buszon, és végzem a dolgomat, elképzelem azt az állapotot, amiért most megyek, amiért most dolgozom. Útközben – nem a szobámban ülve egy ülőpárnán – kivetítem előre a jövőt, amit elképzeltem magamnak, és teszem ezt aközben, míg ezért a jövőért dolgozok. Legyen ez munka vagy magánélet, nem számít. Mióta megváltoztattam a régi meditációs technikámat, sokkal jobban haladnak a dolgok. Próbál ki te is :)