Információk, érdekességek
El tudod hinni, hogy boldog vagy?
2017. december 05.
Lassan egy évtizede már, hogy robbanásszerűen megindult a "tudatosodás" folyamata. Agykontroll, Vonzás Törvénye, tudatos életmód tanfolyamok, pozitív gondolkodás tanfolyamok, meditáció, elvonulások… Mi az oka annak, hogy bár becsülettel munkát fektetünk (akár éveken át) egy-egy módszerbe, mégis az egyszeri sikerélményeken túl időnként kártyavárként képes összeomlani az életünk?
Tanulunk, gyakorlunk, meditálunk
Azok, akiknél már megindult az ébredés folyamata (vagyis túl akarnak látni azon az illuzórikus világon, melyet a jógában csak mayának nevezünk), rendszerint életük egy pontján találkoztak már egy olyan könyvvel, filmmel, guruval, előadással, mely megérintette őket. Kezdeti lépéseiket ezen út szerint tették meg, foglalkoznak a kimondott szavak erejével, átalakították a gondolkodásmódjukat, bevételt, egészséget, harmonikus párkapcsolatot teremtettek az életükben. Az erőfeszítéseiket tehát siker koronázta, ami újabb megerősítést jelentett számukra. Hogy ők maguk is képesek teremteni – különleges, „guru-képességek” nélkül.
Hogyan veszíthet el mégis mindent az, aki folyamatosan gyakorol?
Személyes a példa: egy olyan tanítványomról van szó, aki a buddhizmusban találta meg az útját. Jó 10 évvel ezelőtt nyitott a látható világon túli dolgokra, akkor még a Vonzás Törvényét kezdte el alkalmazni a gyakorlatban és szép sikereket ért el. Legalábbis az anyagi világ dolgaiban. Az egészsége mindig tökéletes volt, ám ott olyan mélyen megbúvó félelmek és görcsök tapadtak el az érzelmi kósháján (kósha=burok; a jóga világképében a fizikai burkon túl foglalkozunk az érzelmi és a mentális burkok egymásra gyakorolt kölcsönhatásával is), melyek ugyan nem akadályozták a mindennapi életvitelét, de melyeket letenni sem tudott. Aztán az élete fordulóponthoz érkezett. Találkozott a buddhizmussal és őt ez az út érintette meg. Elkezdett meditálni, gyakorolni,– de (legalábbis a jóga szempontjából) tökéletes arányérzékkel: nem görcsösen, hanem egy nagyon szép balansszal az életében. A meditáció számos olyan élményhez juttatta, melyek újabb önfejlesztésre sarkallták.
…és csodálatos anyagi bőség köszönt be
Állást váltott, megszabadult attól a közegtől, mely csak feszültséget generált az életében. Az így felszabaduló örömteli többletenergia hozzásegítette ahhoz, hogy az életében pillanatok alatt olyan anyagi stabilitást tudott megteremteni, melyhez foghatót még soha nem tapasztalt. A biztonság mellett azonban végre élvezhette is a munkáját, óriási kíváncsiság, lelkesedés hatotta át ezt a teljesen új munkaköri milliőt – ami újabb sikereket generált.
…és megjelenik az igazi Társ
Mivel önerőből még nem volt rá képes, az élet kényszerítette rá, hogy kilépjen egy hosszú, évek óta számára megalázó kapcsolatból. Hihetetlen sebességgel, egyik napról a másikra találkozott azzal az emberrel, akire mindig is vágyott. Meseszerű volt a találkozásuk, minden részlet igazi hollywoodi forgatókönyvbe illett. Minden tökéletes volt.
Aztán megjelent egy szavakba formált gondolat: „valaminek el kell romlania”
Elménk arra van kondicionálva, hogy folyamatosan feszültséget keressen. Ebből táplálkozik, ez élteti. Egészséges vagy, bőségben élsz, szerelmes vagy – az elmében azonban egy ponton megjelenik egy feszítő gondolat: előbb-utóbb valaminek el kell romlania, mert olyan nincs, hogy hosszú távon az életem minden területe rendben legyen. Az önfejlődés már magas szintjét jelzi az, hogy tanítványom felismerte és szavakba tudta önteni félelmét. Hiszen mi van akkor, ha minden jó? Akkor a „semmi” van. A mindent betöltő boldogság, hála és elégedettség. De ilyen nincs.” Csupán két hónapig tartott ez a már szavakat öltött félelem, és az örömteli, biztos munka, a párkapcsolati jövőtervek alapjaiban rengettek meg. Elveszett a biztos talaj. Megszűnt a biztonság. Kétségessé vált a tökéletes egészség.
Ki mondta, hogy nem lehetsz életed végéig boldog?
Lássuk be, senki! Egyetlen spirituális út sem beszél ilyesmiről. Ez az egónk játéka, ami attól fél, ha megszűnik az őt éltető feszültség, megszűnik ő maga is. Ha nincs ego, nem tudjuk, kik vagyunk valójában. Már nem vágyunk arra, amire korábban, de azt nem tudjuk még, mire is vágyunk. Már nincsenek kapaszkodási pontok, erősségek és gyengeségek. Talán az egyik legnehezebb feladat megtapasztalni azt, hogy milyenek vagyunk valójában, ha az egónk szerepét minimalizáljuk. Ha az Önvalónkat kutatjuk.
Ebben csak a könnyed játékos felfedezés kíváncsisága segíthet bennünket, ami nem újabb feszültséget generál, hanem lelkes, gyermeki, tiszta erővel segít át bennünket az egónk vissza-visszatérni akaró erős, durva érzelmi hullámzásokat generáló próbálkozásain.