Információk, érdekességek

Dilemma, kihívás vagy sorcsapás – avagy mit kezdjünk a szünidővel?

2018. augusztus 16.

Ami a gyerekeknek maga a mennyország, szüleiknek csupa gond és fejtörés? Mit kezdjenek gyermekeikkel két és fél hónapon keresztül? Hiszen ennyi szabadsága senkinek nincs. Jó hír viszont, hogy mindig volt és van megoldás, ha nem az utolsó pillanatban kapunk a fejünkhöz, hanem előre tervezünk.

Áció, káció… vakáció, és igen, kicsengettek. A gyermek olyan extázisban él már az utolsó napokban, amit tanár és szülő csak nehezen tud kezelni.Lényegében mi, felnőttek is ezt éljük meg a szabadságolásunk előtt, tehát az érzés ismerős, talán abban van különbség, hogy egy felnőtt ember jobban tudja kontrollálni vágyait, és nem  engedi azt ily módon szabadjára. A gyermek önfeledt módon örül, amit ki is fejez. Abba viszont bele se gondol, hozzáteszem, nem is feladata, hogy „gondot” okoz. Azért teszem idézőjelbe a gond szót, mert első blikkre a szülő tehernek élheti meg a több hónapos szünidőt, azonban valójában ez egy helyzet, amelyet meg kell oldani. Még ha nehéz is, megoldható, így nincs ok pánikra. A gyerek akkor tud azonosulni a szabályokkal, ha a szülő bevonja a döntésbe, értelmi szintjének megfelelően magyarázza el számára. Az izgalom nagy, és egyre nagyobb, amikor kitör a nyári vakáció. Eddig korán kellett lefeküdni, hétvégén is tanulni kellett, azonban most érződik a szabadság élménye. Érdemes engedni ilyenkor, hagyni a gyereket, hogy tanulja meg észszerű határokon belül strukturálni saját napjait: ez az egyik főpróbája a későbbi önállóság felé vezető útnak. A szülőt úgy kell elképzelni ebben a helyzetben, mint egy „partjelzőt” a focipálya szélén, aki ott van, nyomon követi, akár szabályoz, de szabad kezet ad a „játékosnak”, vagyis a gyereknek.

Tábor, ‘ottalvós’ szakkör mint az önállóság mércéje

A kisiskolás az a korosztály, ahol a tábor is szóba jöhet. Itt amellett, hogy lefoglalják őt, és tehermentesítik a szülőket, új élményeket, tapasztalatokat, barátokat szerezhet a gyerek. A választásnál érdemes figyelembe venni a gyerek érdeklődési körét, személyiségét.

Másodikos-harmadikos korában jön el az az idő, amikor a gyerek már kortársaival van együtt legszívesebben. A tábor kiválasztásánál ajánlott figyelembe venni az életkori sajátosságokat, de legfőképp a személyiségjegyeket.

A temperamentumosabb, könnyen kapcsolatot teremtő gyereket, aki igényli az új ingereket, és nem bírja a monotóniát, nyugodtabb lélekkel engedhetjük el, mint zárkózottabb társait. De ez nem azt jelenti, hogy az maradjon otthon, aki nehezebben oldódik. Azonban tény, hogy nagyobb körültekintést és szervezést igényel, ha valóban táborba adjuk a visszahúzódó gyermekünket. Lássuk, hogy egy jól megszervezett tábor nem a gyermek lepattintása, hanem egy hasznos, személyiségét fejlesztő esemény tud lenni. Gyorsan megjegyzem, hogy nem a tanulásra gondolok, amikor kiemelem, hogy épül, fejlődik a gyerek. A szülőnek tudatosítania kell, hogy a szünidő nem a tanulásról kell magában hogy szóljon, vagyis semmilyen lemaradást nem lehet behozni, még ha odaparancsolja gyermekét a könyvekhez, akkor sem.

Visszatérve a táborozásra, ott alvós nyári programokra, azt ki lehet jelenteni, hogy a gyerek jogos igénye. Ha ez az igény megjelenik, akkor készen áll arra, hogy „elviselje”a szülőtől való távolságot. Az önállóság kezdete mindez, amikor a gyermek akkor is biztonságban érzi magát, ha nem látja a szülőt, és nincs a fennhatósága alatt, sőt nem is igényli őt. De ezzel együtt még nem áll készen arra, hogy felügyelet nélkül maradjon, hogy „kulcsot” adjunk a kezébe, majd azt mondjuk, hogy „vigyázz magadra, délután, a munka után jövök…”.

Az önállóság magasabb szintje

Gyakran ismételt kérdés, főleg a nyári szünidő miatt , hogy hány éves kortól hagyhatjuk otthon a gyereket, mikortól érik meg arra, hogy felügyelet nélkül maradhasson.Van egy relatíve rossz hírem: mindig egyéni szinten dől el az előbb feltett kérdés. Vagyis a gyermek érettségétől függ, azonban 10 éves kor alatt nem célszerű, még ha azt feltételeznénk is, hogy már elég „felnőttes”.
• A gyerek többnyire örül annak a lehetőségnek, ha otthon maradhat egyedül, de csak akkor tegyük ezt, ha korábban már hagytuk kisebb időre egyedül: volt főpróbája a magára hagyásnak, és persze ha ezt ő is szívesen veszi.
• A távolság mindig legyen a gyerek korához és önállóságához mérten reális .
• Ne hagyjuk/engedjük őt olyan helyzetbe, amelyben nincs meg a biztonságérzete. Beszéljük át vele részletesen, hogy mikor jön haza a szülő, mikor mit csináljon, ha valami baj van, vagy csak fél. Minél jobban keretezzük, megértjük, beszélünk az új helyzetről, annál kisebb a szorongás a gyermekben és nem utolsósorban a szülőben.
• Ne a nyári 2 hónapos szünidő legyen az első akadály, amelyet le kell gyűrni. Adjunk lehetőséget a tapasztalásra pár órás távolléttel már előbb is.
• Tízéves kor előtt nem célszerű rábízni a lakást a gyerekre,
még egy-két órára sem.
• Tízéves kor felett tisztázzuk vele, mit szabad és mit nem, hogyan szabad használnia a mikrót, ne piszkálja a kazánt, semmilyen körülmények között ne nyisson ajtót idegennek stb. Mindenki maga tudja, mit érdemes átbeszélnie a saját gyerekével. Ekkor is csak egy-két órára hagyjuk egyedül, és közben telefonáljunk haza.
• Ne essünk bele abba a csapdába, hogy túl hamar bízzuk a nagyobb testvérre a kicsit abban a tudatban, hogy jól ellesznek egyedül. Hiába tud magáról gondoskodni egy 11 éves nagyfiú, könnyen ellankad a figyelme például videojátékozás vagy tévézés közben, és nem veszi észre, ha a kicsi valami veszélyeset csinál.
• Az első egyedüllét alkalmával fektessünk le olyan biztonsági
szabályokat, melyeket mindig be kell tartani.
• Ne az legyen a döntő szempont az engedjük/nem engedjük mérlegelésekor, hogy az osztályból a többi gyerek szülei mit engednek és mit nem. A saját gyerekünk, életünk és körülményeink által nyújtott helyzetben kizárólag mi tudunk objektíven és felelősséggel dönteni.
• Amikor a kiskamasz maga már önállósodna, de mi még korainak tartjuk ezen törekvéseit, próbáljunk olyan kompromisszumos megoldást találni, ami mindenkinek jó: a fokozatosság és a tapasztalat ezekben a helyzetekben nem kikerülhető.

Makai Gábor
pszichológus

forrás: Bébik.hu