Sajnos a gyermekgyógyászati gyógyszerkészítmények kutatását és fejlesztését, annak egyértelműen szükséges léte ellenére, világszerte sokan a gyógyszeripar „mostohagyerekeként” tartják számon. Míg a gyógyszerkincsben a felnőttek számára formulált készítmények aránya magas, és ezeknek a készítményeknek az aránya egyre nő, addig viszonylag kevés a speciálisan csecsemők és kisgyermekek számára készült gyógyszer.

Hátrányban a gyermekek gyógyszergyártása?

A gyermekgyógyászati készítmények piacra kerülése számos nehézségbe ütközik. Etikai okokból a gyógyszerek gyermekeken történő kipróbálása, így azok toxicitásának és mellékhatásainak a meghatározása jelentős akadályozó tényező.

A kiskorú pácienseknél nemcsak speciális hatóanyagokra van szükség, de ritkaságnak számító segédanyagok alkalmazásának az igénye is felmerülhet. Bizonyos hatóanyagok és segédanyagok alkalmazása ugyanakkor – toxicitási szempontok miatt - kizárt.

    Példaként említhető a felnőtteknél gyakran alkalmazott gyulladáscsökkentő, láz- és fájdalomcsillapító hatóanyag, az acetil-szalicilsav, amit 12 évnél fiatalabb gyermekeknél nem ajánlott alkalmazni, egy viszonylag ritka, de súlyos, a májat és központi idegrendszert érintő mellékhatás (az ún. Reye-szindróma) miatt.  Hasonlóan, a felnőtteknél használt hasfogó hatású loperamid is csak 12 éves kor felett javasolt.

    Számos segédanyag alkalmazhatósága is korlátozott, vagy nem megengedett gyermekeknek szánt készítményekben. Néhány példa: nem használható a benzoesav és származékai, mint mikrobiológiai tartósítószer, mivel az allergia és keresztallergia gyermekek esetén igen jelentős.

    Az Amerikai Egyesült Államok Gyógyszerhatósága, az FDA javaslata alapján a gyermekgyógyászati készítményeknek alkoholmentesnek kell lenniük. Amennyiben feltétlenül szükséges, annak egyszeri adagja nem ajánlatos, hogy túllépje a 0,5 grammot.

    Továbbá fontos, hogy az irritáció elkerülésére az illat- és színezőanyagok minél kisebb koncentrációban szerepeljenek valamennyi csecsemőknek és (kis)gyermekeknek szánt gyógyszerkészítményben.

    Nem minden gyógyszerforma alkalmas a gyermekgyógyászati alkalmazásra, hiszen a kapszulák vagy tabletták lenyelése bizonyos életkor alatt nem kivitelezhető.

A gyermekgyógyszer formája

A gyermekgyógyászatban alkalmazott gyógyszerformák alapvetően két csoportba sorolhatók: az alkalmazásra kész gyógyszerformák, amelyekhez nem szükséges a felhasználó (beteg vagy hozzátartozója) részéről semmilyen előkészület; ilyenek pl. az oldatok, emulziók, alkalmazásra kész szuszpenziók vagy a rágótabletták. A másik típusba tartoznak a használat előtt előzetesen elkészítendő gyógyszerformák, pl. az oldatok készítésére alkalmas porok vagy granulátumok.

A különböző gyógyszerformák adagolhatósága és alkalmazhatósága életkorfüggő. A folyékony állományú készítmények bevehetősége minden esetben egyszerűbb, mint a szilárdaké.

    míg újszülöttek (0-27 nap) esetében elsőként választandók a végbélkúpok és cseppek;
    a csecsemőknek (28 nap – 1 év) az előbbiek mellett már oldatok is adhatók
    1-5 éves gyermekeknek oldatok, szuszpenziók, szirupok, illetve pezsgő gyógyszerformák is beadhatók
    6-11 éves gyermekeknél az eddig említettek mellett rágótabletták alkalmazása is lehetséges; a serdülőkorúaknak (12-18 év) pedig már a felnőtteknél használt gyógyszerformák, így a tabletták, kapszulák, porok, szájban dezintegrálódó tabletták, rágótabletták, rágógumik is rendelkezésre állnak

Mind az ipari méretekben vagy mind a gyógyszertárban történő gyermekgyógyszer-készítés során egyaránt törekedni kell a szín, az íz, a szag harmóniájára, és a gyógyszer mellé feltétlenül szükséges mellékelni a patikaszerek pontos adagolásához szükséges eszközt. A szilárd készítmények esetében fontos a könnyen lenyelhető forma és méret kialakítása. A szokásostól eltérő alak (maci, virág, űrlény stb.), a kellemes íz, a feltűnő szín, a könnyű elrághatóság növeli a gyermekek gyógyszeralkalmazás során mutatott együttműködését (mindezen - segédanyag(ok) alkalmazásával elérhető - kívánatos tulajdonságok biztosítása ellenére a gyártóknak figyelemmel kell lenni a fentebb már említett túlzott segédanyag-használat elkerülésére).
 
A gyermekgyógyszer íze

A technika fejlődésének köszönhetően ma már különböző íz-tesztelési módszerek állnak rendelkezésre (pl. elektronikus nyelv, állatokon való tesztelés), mégis a gyakorlatban a gyermekgyógyszerek többségének ízét felnőttekkel vizsgál(tat)ják. Egyes piackutatások kimutatták, hogy a gyermekek ízélményét befolyásolja a földrajzi-, kulturális és szociális környezet is, pl. míg az Egyesült Államokban a tutti-frutti és a szőlő íz a kedvelt, addig Európában a citrom és a piros bogyós gyümölcsök a slágerek, a skandináv államokban az édesgyökér íze a toplistás.

A hazai gyermekgyógyászati készítményekben leggyakrabban előforduló aromaanyagok íze: banán, vanília, narancs, málna, földieper, erdei gyümölcs, cseresznye, tutti-frutti, lime, sárgabarack és szőlő.

Egyes aromaanyagok íz- és szagfedésre egyaránt alkalmasak. Ez fontos gyógyszertechnológiai szempontból, ugyanis ha egy kellemetlen ízű készítményt illatossá tesznek, akkor a beteg a gyógyszer bevétele előtt a szaglómezőt ért kellemes ingerek hatására kedvezőbben fogyasztja el azt. Fontos megemlíteni, hogy 3 éves kor alatt nem javasolt illatosító komponensként mentolt használni, mert az reflexes légzésmegállást idézhet elő.

A gyermekgyógyszer színe

A gyermekek leginkább a fényes, rikító színeket kedvelik. A színezékek használata korlátozott, ugyanis egyes típusai allergiás tüneteket okozhatnak. A hazai készítményekben gyakrabban előforduló színezékek: Sunset Yellow (E110), kinolinsárga (E104), sárga vas-oxid (E172), azorubin (karmazsin, E122), Cochineal red A (E124), Quinoline yellow (E104), indigókármin (E132).

Ügyeljünk a túladagolás elkerülésére

A vonzó külsejű, cukorkákra emlékeztető ízű, színű és illatú gyermekgyógyszerek legtöbbjénél a túladagolás lehetősége jelenti a legnagyobb veszélyforrást, hiszen a gyermekek nem, mint gyógyszerre, hanem kellemes ízvilággal, az alkalmazáshoz fűződő kellemes élménnyel rendelkező termékre gondolnak. Bár a gyermekbiztos gyógyszercsomagolások terjedőben vannak, külön figyelmet kell fordítani a gyermekgyógyszerek megfelelő, biztonságos tárolására. Nem véletlenül szerepel a gyógyszerek csomagolásán: Gyermekektől elzárva tartandó!

Azonban fontosnak tartjuk a gyermekgyógyászati újításokkal kapcsolatos túlzott aggodalmak, kritikák eloszlatását is, miszerint a gyermekek, mint édességet fogják fogyasztani a gyógyszereket, ha a kutatások és fejlesztések ilyen irányba mutatnak. Fontos leszögezni, hogy a gyermek akkor juthat csak ezekhez a készítményekhez, ha orvosi vényre vagy gyógyszerészi tanácsra a gyógyszeres kezelés szükségessége miatt a szülő megvásárolja őket.  A biztonságos tárolás, a szülői gondos odafigyelés a leghangsúlyosabb az esetleges túladagolás megakadályozása érdekében, az pedig, hogy a gyermek szükség esetén szívesebben alkalmaz egy készítményt csak a szülő és a kis beteg dolgát könnyíti meg!

Dr. Budai Marianna Ph.D.
szakgyógyszerész

és

Dr. Szalóki Dániel
gyógyszerész

Forrás: Patika Magazin