Figyelmes partner - jó szex! Ezt az egyenletet sok nő így állítja fel. De valójában mit is rejthet a vágy, hogy több odafigyelésre lenne szükség az ágyban?

Első megközelítésben kritika a partner erotikus "tárházával" kapcsolatban. És meggyőződés arról, hogy a szexet illetően nem lennének problémák, ha a partner több időt, fantáziát és energiát invesztálna a szerelmi játékba.

Az erotika nem csak testiséget jelent, sokkal inkább szellemi történéseket az agyban. Ezért soha nem csupán az fizikai kontaktus, az érintés mennyiségéről és minőségéről van szó. Az, hogy a partner a megfelelő érintési technikák birtokában van, még nem elegendő. Ugyanilyen fontos, hogy erotikus képzeteket tudjon kelteni azáltal, amit mond, vagy ahogyan cselekszik, ahogyan mozog, vagy ahogyan nézni tud. Ezek hatására képződnek ugyanis túlnyomó részben a kellemes képzetek, és nem kizárólagosan és elsősorban mechanikus ingerek hatására.

Az emberek többségéből a mai napig rossz érzést vált ki a pszichológus-pszichiáter szópár. Érdemes végiggondolnunk és saját magunkat tesztelni, hogy egyénileg mire asszociálunk, ha ezeket a szavakat halljuk. Mit hoz belőlünk elő, félelmet vagy esetleg negatív gondolatokat?

A pszichológia, mint tudományág hosszú évszázadokon át fejlődött, már Arisztotelész is a test és lélek kölcsönhatásáról beszél. Előtérbe kerül az a nézet, amely szerint a lélek egy olyan megfoghatatlan része az embernek, ami egyedi: ebben az értelemben sem az állatok, sem a növények nem rendelkeznek lélekkel. A napjainkban igen népszerű tudomány a lelki élettel, lelki jelenségekkel foglalkozik.

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy-egy súlyos helyzetben benne ragadtunk hónapokig, évekig vagy akár évtizedekig, mert nem tudtunk túllépni a fájdalmon, az önmagunk vagy mások hibáztatásán, ragaszkodtunk a sérelmeinkhez, képtelenek voltunk megbocsátani és az önsorsrontás ördögi körébe kerülve fásulttá, megkeseredetté váltunk. Mindez teljesen alááshatja önbecsülésünket, és végül gyakran azt történik, hogy teljesen feladjuk a helyzet megoldására, a boldogságra, például egy új munkára, új kapcsolatra vagy éppen szeretetteljesebb viszonyokra való törekvésünket és végleg megrekedünk abban, hogy nekünk ennyi adatott.

A fogyókúra több mint kalóriaszámlálás és tudatos étkezés. Az életmód megváltoztatásához nem elég arra figyelni, hogy mit eszünk. Néha az érzelmek miatt sikertelen a diéta.

A hangulat befolyásolja azt, hogy milyen ételt eszünk

Egy finn kutatás során azt találták, hogy a stresszevők – vagyis akik, ha zaklatottá válnak, akkor esznek – voltak a leginkább elhízottak. A stresszevők sokkal több virslit, hamburgert, pizzát, csokoládét és alkoholt fogyasztottak, mint azok, akik másként reagálnak a stresszre.

Új frizura, kozmetikus, fogyókúra, kiadós shopping és új öltözködési stílus – vajon tényleg hatásos férfifogó praktikák? Elég lenne ennyi?

A csábítás nem csak a külső adottságok vagy öltözködés kérdése. Mindaz, ami vonzza a férfiszemet, nagyban függ attól is, hogy mit tudunk „kihozni” magunkból – belülről. És persze nem mindegy az sem, hogy azt megelőzően képesek vagyunk-e jó tulajdonságaink felismerésére, és nem értékeljük-e alul magunkat.

Azt, hogy az élőlények életműködései meghatározott napi ritmus szerint zajlanak, régóta ismeri az emberiség. A természethez közel álló kultúrák jól beszabályozott éves ritmus szerint éltek, s a régiek ismerték a napi bioritmus számos jelenségét is: tudták például, melyik napszakban lehet, és mikor nem tanácsos aludni vagy pihenni.

Az alvás és ébrenlét ritmusát döntően két folyamat működteti. Az egyik az alváshiányon és ennek pótlásán alapul: ha sokáig nem alszunk, álmosak leszünk, majd kialusszuk magunkat. Ez jól működik kisgyermekkorban, ám később az alvás-ébrenlét szabályozását egyre inkább a napi bioritmus biztosítja, amelyben megvan biológiai és pszichés működéseink megfelelően időzített ideje. Erre pedig akár tetszik, akár nem, tekintettel kell lennünk - ha nem vigyázunk rá, életminőségünk romlik, ezzel pedig előbb-utóbb egészségünket kockáztatjuk.

A nők erkölcsösebbek, mint a férfiak, és 30 év felett erősödik meg bennük a morális tartás - állítják egy brit filozófus.

Véleményét olyan tesztre alapozza, amely becsületből és alkalmasságból vizsgáztat válaszadókat. A végeredmény szerint a nők döntéshozatalát jobban befolyásolja, hogy az milyen hatással lehet másokra, mint a férfiakét. Utóbbiak individualistábban, önzőbben közelítik meg a problémák megoldását.

A nők erkölcsösebbek, mint a férfiak, és 30 év felett erősödik meg bennük a morális tartás - állítják egy brit filozófus.

Véleményét olyan tesztre alapozza, amely becsületből és alkalmasságból vizsgáztat válaszadókat. A végeredmény szerint a nők döntéshozatalát jobban befolyásolja, hogy az milyen hatással lehet másokra, mint a férfiakét. Utóbbiak individualistábban, önzőbben közelítik meg a problémák megoldását.

A mai, versenyen alapuló társadalomban a megnyerő külsőnek egzisztenciális értéke van – s ebbe a szép bőr is beletartozik. Egyre nő azoknak a tábora, akik időt és pénzt áldoznak arra, hogy minél tovább megőrizzék bőrük szépségét, illetve hogy eltüntessék a különféle őket sújtó szépséghibákat.

Pedig bőrünk számos szépséghibájának kialakulásáért gyakran magunkat okolhatjuk!

A divat változik ugyan, de az egészséges és szép bőrre minden korban ugyanazon jelzők voltak érvényesek, mint ma: sima, feszes, friss, bársonyos, ránctalan, foltmentes. A normál bőrtípushoz tartozó embereknek általában szép a bőrük, hasonlít a gyerekekéhez.

 Ez a bőrtípus egyre ritkább, és sajnos nem tart örökké, az évek múlásával egyre szárazabbá válik. A többség bőre inkább vegyes típusú, azaz a homlok, az orr, az áll vonalában zsírosabb a kelleténél, az arc két oldalán, a szem környékén viszont már krémezésre szorul. A mitesszeres, száraz érzetű bőrt csupán hidratálni szükséges.

Victor Hugo szerint: "A barátság nem más, mint testvéri viszony férfi és nő között. Két lélek közel jut egymáshoz, de nem olvad össze: akár két ujj egy kézen. Ez a barátság." De vajon mindennapjainkban létezik-e ilyen szoros már-már testvéri viszony férfi és nő között? Vajon képes-e arra a két nem, hogy minden vonzódás nélkül, pusztán színtiszta barátságból támogassák egymást, úgy, mint a lelki társak?

Vajon mi készteti az embert, hogy megfeleljen? Persze, mindenki szeretné, ha elismernék, ha szeretnék, ha befogadnák, hogy ne legyen egyedül. De miért ne? Még arra is képesek vagyunk, hogy megfeleljünk azoknak, akiket nem szeretünk és eszünk ágában sincs velük összetartozni, egy követ fújni vagy bármiben közösködni. Akkor minek is akarunk megfelelni? Önmagunknak? De az kicsoda? Milyen elképzelés vagyok én? Kinek az elképzelése? Hol fejeződik be a rámrakott elvárások és elképzelések tömege és hol kezdődöm én?