Valaha egzotikumnak számított a Dél-, illetve Délkelet-Ázsiából származó banán, mára azonban megszokott, gyakran fogyasztott élelmiszerünkké vált. A világon 400 millió ember étkezésként napi fél-egy kilót fogyaszt belőle, emellett 600 millió ember számára kiegészítő táplálékforrást jelent.

A rizs, a búza és a kukorica után a banán a negyedik legfontosabb növényi táplálék a világban. Anyanövénye a Musa sapientum, Musa paradisiaca stb., bár mint gyümölcs nagyságban és alakban, sőt ízében is eltérő lehet. Legelterjedtebb a hosszúkás, görbe formájú és utánérő fajta, amit könnyen lehet szállítani. A Citromízű banán című, 70-es évekbeli Metro-nóta szerint, átvitt értelemben a nyár legszebbik gyümölcse. Európában valószínű Napóleon volt az első, aki megkóstolta, és nem hiába. A császár és nagy hadvezér egyik kedvence volt a banán, méghozzá rumban sütve. Azt írják, az alapanyagot feleségének, Josephinnek az anyja küldte Martinique szigetéről.

Őshazájában már 4000 évvel ezelőtt ismerték. Plinius szerint Nagy Sándor katonái is megkóstolták indiai hadjáratukon. A 15. században a portugálok a Kanári-szigeteken ültetvényeket létesítettek, ahonnan a banán az Újvilágba került. A banán a Latin-Amerikába hurcolt rabszolgák fő tápláléka volt. Amíg romlékonysága miatt nem tudták szállítani, kevés figyelmet fordítottak rá. De a vasutak megépítése után, 1876-ban, Philadelphiában már darabonként 10 centért árulták, ami másfél liter tej árának felelt meg. Az európai törpebanánnak nem volt ekkora sikere. Ezért a jó gyümölcsöt távolabbi ültetvényekről, például Jamaicáról hűtőgépekkel és ventilátorokkal ellátott banángőzösökkel hozták az európai kontinensre és Angliába. 1993-ban az Európai Unió a banánpiacot szabályozta és előírta, hogy milyen minőségű terméket szabad importálni.

Történetének kevésbé sikeres szakasza, hogy a hitleri Németország nemzeti szocializmusa tiltotta fogyasztását, mert nem német eredetű (“egyél német gyümölcsöt”). Magyar neve kezdetben a Pallas Nagylexikona szerint (1897) paradicsomfüge vagy pizáng. Nálunk a második világháború után rendkívüli és ritka karácsonyi gyümölcs volt és nehezen lehetett kapni. Csak az utóbbi 15 - 20 évben lett könnyen beszerezhetővé. A háború előtt a jólét és a prosperitás szimbólumává vált.

A vad banánfajtáknak hatalmas, kemény magokkal zsúfolt gyümölcsei vannak. A termesztettek steril növények, sem magokat, sem pollent nem hoznak, ezért dugványozással szaporítják őket.

A banánnövények genetikailag csaknem teljesen azonosak, így könnyen megbetegednek, mert védtelenek a kórokozókkal szemben. Ezért a banánnak nem jósolnak nagy jövőt, tíz éven belül az ültetvények elpusztulhatnak, mert a növények kihalnak. Erre már láttunk példát a múlt században, amikor az egyeduralkodó étkezési banánfajta szintén gombabetegségben pusztult ki. Srí-Lankán egyébként 22-féle banán nő, ebből a piros színű a legjobb, de ennek csak a héja élénk színű, húsa belül fehér. Általában megkülönböztetnek gyümölcsbanánt, lisztbanánt, rostbanánt és főzőbanánt. Jellegzetes illata a 2-metil-butil-acetáttól származik. Guatemalában a banán karvastagságú és mézédes.

A közép-amerikai köztársaságokat (Honduras, Ecuador, Dominika, Costa Rica, stb.) valaha banánköztársaságoknak nevezték, mert egyetlen exportcikkük a banán volt. Azt mondják, hogy az egyik leghigiénikusabb gyümölcs, s ez a hit azért tartja magát, mert héja ha ép, jól magába zárja a húsos részt. Ami azonban nem teljesen igaz, mert héja ártalmas lehet a tiabendazol nevű adalékanyagtól (nátrium-orto-fenil-fenolát, E 233), ami a gombásodástól védi. A tiabendazol egyébként vesekárosító hatású.

Másrészt azonban a banán nagyon tápláló, valóban “paradicsomi” gyümölcs, sok cukrot tartalmaz. Jelentős mennyiségű kálium van benne, ezért ideális K-forrás. Szilícium-nyomelemben is gazdag, rosttartalma nagy, ugyanannyi rost van benne, mint az almában. Biztosítja a belek szabályos mozgását és ezzel a bélműködést szabályozza. Tejjel együtt is fogyasztható. A gyomorba jutva nyálka választódik ki, ami védi a gyomorfalat a sav maró hatásától. Rosszkedv és levertség ellen banánt ajánlanak, mert a benne lévő hatóanyagokból szervezetünk szerotonint termel, ez pedig javítja a hangulatot. A banán mindenki számára kedvező lehet, mert olyan enzimet tartalmaz, amely hatékonnyá teszi a glukóz feldolgozását, így az agy működéséhez előnyös. A gyümölcsök között szinte a leggazdagabb B-vitaminban. Kitűnő magnéziumforrás, B6-vitamin, foszfor, vas- és kalciumtartalma magas. Méregtelenítő gyümölcsnek tartják. Ha fiatal és zsíros bőrre összetörve helyezzük, kiválóan regenerál, mert a bőrt hidratálja. Állítólag azonban zavarja az A-vércsoportú egyének emésztését, ezért ők ne fogyasszák. A banán energiában igen gazdag táplálék: 100 g-jában 100 kalória van, meglehetősen hizlal, mégis fogyókúrareceptekben általánosan használják főleg a Chiquita és a Dole termékeket. Van is egy ilyen adoma: “A feleségem új diétát talált ki: kókusz és banán. Nem lett soványabb, de fára mászni már tud.”

Ne kerülgessük, a banán ősi fallikus szimbólum és ebben nincs semmi csodálatos. afrodiziákumnak tartják, mert az emberek az ételeket rendszerint illatuk, ízük vagy formájuk-kinézetük alapján sorolták a vágykeltő kategóriába. Azt remélték, hogy a banán formája hatással lesz testükre, és a férfiaknál hosszan tartó merevedést okoz. Egyébként az álmoskönyv szerint női álomban banánt látni unalmas kapcsolatot jelent.

Főként nyersen fogyasztják, de sütemények (gyümölcstorták), gyümölcslevesek összetevője és befőttként, lekvárként, rostos és szűrt italként, nektárként is tápláló. Sokféleképpen készítik: roston sütve, joghurtos banánnak, soufflé pralinénak jégkrémmel, csokoládésan, flambírozva, amikor a cukros banánt alkohollal leöntve meggyújtják és a cukor karamellizálódik. Ismert panamai étel a mézes sült banán; az orosházi banán viszont egy finom péksütemény, ami tojással dúsított tésztából készül és alakja banánra emlékeztet.

A csúszós banánhéj közmondásossá vált, és a csikktaposó táncra ingerlő slágerek szövegében is megjelent. Mozi is készült róla, egy 1981-es filmvígjáték, címe Banana Joe, főszereplője Bud Spencer, aki a filmben banánkereskedőt alakít. Az egykori nagy Metro-slágerre, a Citromízű banánra már utaltunk. Nyelvi kultúránk sem szűkölködik a babánnal kapcsolatos kifejezésekben: pl. Megmondta az édesanyám, a görögdinnye nem banán. Aztán itt van a banánszoknya, amit Josephine Baker a párizsi Folie Bergere-ben viselt elsőként, 1926. április 24-én. A Karib-tenger vidékéről származó művésznő ebben lépett közönség elé, hogy így fejezze ki identitását és utaljon hazája gyümölcsére; ekkor lett a banán az erotika és az egzotikum szimbólumává.

Magyarországon Banán Klub, Banán Színpad működik és hát az elektronikában használt banándugó is innen kapta nevét. Emellett, az ellentétes színhatások iránt vonzódók számára Kék Banán Baráti Kör alakult, de Kék Banán falatozót és Kék Banán bárt is nyilvántartanak. A kémiában új típusú, hajlott törzsű, banánalakú folyadékkristály molekulákat állítottak elő. De azért a csaknem csupajó mellett ne feledkezzünk meg a banánültetvényeken az 1970-es években használt nematocid (fonálféreg-ellenes) hatású dibróm-klór-propánról (DBCP) sem. Botrányos, de már akkor tudták, hogy ez a szer emberre toxikus, mégpedig férfiaknál meddőséget okoz és a magzatot is károsítja, mégis alkalmazták a nagyobb termés érdekében növényvédelmi célra.

prof. dr. Stájer Géza